The Accüsed – 1. rész

Miután egyik jeles kollégám elárulta, hogy nem ismeri a címben szereplő zenekar muzsikáját, úgy gondoltam, írok róluk. Mivel ti, olvasók sem nagyon emlegetitek őket, a nevük nem tűnik fel sem a kommentekben, sem a különféle toplistákon, úgy sejtem, kevesen találkoztak a csapat zenéjével, vagy ha mégis, nem különösebben szeretik azt. Megértem.

Engem már a ’80-as, ’90-es évek fordulóján összehozott velük a sors, pontosabban Vectomi (ha jól emlékszem), akinek köszönhetően akkortájt számos thrash és crossover bandával kerültem köszönőviszonyba. A The Accüsed-nek sokáig csupán két albumát ismertem, és mivel zenéjük nálam valahol a „hallgatható” és a „borzalmas” közötti skálán helyezkedik el, ezek legjobb dalaiból készítettem magamnak egy bő kazettaoldalnyi válogatást.

Most, hogy erre a cikkre készülve az életmű egyéb darabjaiba is belehallgattam, elmondhatom, hogy eddigi mellőzésükkel semmit nem veszítettem: az együttesnek tényleg a More Fun than an Open Casket Funeral! és a Martha Splatterhead-s Maddest Story Ever Told a két legjobb lemeze (legalábbis huszadik századi alkotásaik közül, a két utolsó anyagra ugyanis már nem tudtam rávenni magam).

Ami megdöbbentő számomra, hogy ez az 1980-ban alakult formáció máig létezik; igaz, új anyag csaknem egy évtizeddel ezelőtt látott tőlük napvilágot. Így aztán ugrott a SÜLLYESZTŐ rovatba sorolás, HÁZI KEDVENCEK-nek sem nevezném őket, így kerültek az őskövületeket is befogadó IDŐKAPSZULA-fiókba.

Személyes érintettségem kitárgyalása után beszéljünk magáról a zenekarról is! A The Accüsed – ma már – egy Seattle-i crossover thrash csapat, a zenéjüket ők maguk „splattercore”-nak nevezik. Lemezeiken (a borítókon és a szövegekben is) rendre megjelenő, emblematikus szörnyfigurájuk egy bombatestű zombi, a több mint 100 éves Martha Splatterhead (Sárfoltos fejű Márta).

Karrierjük első felvonásában, bő egy évtized alatt öt nagylemezt és számos egyéb kiadványt jelentettek meg, majd 1992-ben feloszlottak. 2003-ban indultak újra, termésük azóta két újabb album (Oh Martha! – 2005, The Curse of Martha Splatterhead – 2009). Életjeleket utoljára 2011 környékén mutattak, akkor Európába is átugrottak, és jól körbekoncerteztek bennünket.

A csapatot a Washington állambeli Oak Harbor-ban alapította az 1996-ban elhunyt basszusgitáros, Chibon „Chewy” Batterman, a dobos Dana „Accüsed” Collins és a gitáros Tommy Niemeyer. Utóbbi képviseli az állandóságot a csapatban, hiszen a bőgős 1986-ban, az ütős négy évvel később lépett ki, a gitáros körül pedig azóta egyszer-kétszer már a teljes tagság kicserélődött.

Első énekesük John Dahlin volt, aki csupán két évig maradt, legnagyobb sikereiket Blaine „Fart” Cook-kal élték meg; az idők során az ő fuldokló, vicsorgó hangja, éneke lett a The Accüsed másik védjegye, különlegessége, amely elkülönítette őket a többi, hasonló stílusban alkotó bandától.

Cook 1984-ben csatlakozott a zenekarhoz, amely addig leginkább punkban utazott; onnantól kezdték beemelni a metalt és a horrortémákat is a muzsikájukba, és ezzel meg is született Martha Splatterhead vértől és mocsoktól csöpögő világa. Tegyük hozzá, Niemeyer-ék olvasatában a zombinő (akinek figuráját a gitáros alkotta meg) egyfajta pozitív hős: önjelölt igazságosztó, aki sírjából kikelve erőszaktevőket és gyerekmolesztálókat zsigerel ki.

A vicsorgó farkasember-orgánum már a The Accüsed bemutatkozó nagylemezén, az 1986-os The Return of… Martha Splatterhead-en felhangzik. Az anyag egyetlen nagy hadarás-darálás, nincsenek rajta olyan poénok, könnyedebb menetek, mint a későbbi albumokon. A korongot – finoman szólva – nem fogadta egyöntetű lelkesedés: a kanadai Northern Metal fanzine például nulla pontot adott rá. Mellettem is elment, nem is vágyom arra, hogy újra meghallgassam.

Az album megjelenését követően az alapító basszusgitáros, Chewy dobbantott a csapatból, a helyére Alex „Maggot Brain” Sibbald került, aki innentől a zenekar alapembere lett. Már vele készült az a két lemez is, amelyek nemcsak hogy megszilárdították az együttes zenei irányvonalát, hanem változatosságot, játékosságot is hoztak az életműbe.

Az 1987-es More Fun than an Open Casket Funeral! 2-3 perces nótáinak jó része a humor-horror jegyében fogant. Igaz, hogy már a nyitó Halo of Flies-ben is ránk folyik Blane hányós-hörgős éneke, mégis olyan érzésem van, mintha a zenészek nem vennék komolyan magukat, ezt az egész belezős zombi-sztorit. Az énekes által alakított karakter inkább nyomorúságos, mint félelmetes.

Most, hogy gyakran hallgatom, azt kell mondanom, hogy egyre jobban tetszik a The Accüsed muzsikája. Nekem a visszafogottabb tempójú dalok, részek jönnek be, de az albumokat hallgatva a száguldást kedvelők sem panaszkodhatnak. Niemeyer nagyon jó kis riffeket penget, és a gitársound-ja is jólesően horzsol. A bőgősre és a dobos(ok)ra sem lehet panasz: jók a kiállások, a díszítések; sokkal több ez a muzsika fél-amatőr lázadók ék-egyszerű, háromakkordos sikálásánál.

A zene az énektől válik borzalmassá, ugyanakkor éppen ez adja a lényegét: milyenek is lennének ezek a dalok egy „normális” vokalistával? 🙂

A More Fun… album számomra a hatodikként elhangzó Devil Woman-nel „kezdődik”, onnantól válik élvezetessé, sőt talán ez a kedvenc dalom a lemezről. Az elején a 117 éves Martha is beköszön, aztán jön a lendületesen gördülő nóta, ami nem más, mint egy Cliff Richard-szám feldolgozása.

A The Accüsed előszeretettel játszotta lemezre mások dalait. Ezek közül van, amelyik kifejezetten jól sikerült: a már említett Ördögi Asszony mellett például a Heart Barracuda-ja vagy a Lynyrd Skynyrd Saturday Night Special-je. Mások kevésbé – ezeket inkább nem említeném cím szerint.

Visszatérve a Nyitott Koporsós Temetésre, az S.H.C. egy ütős instrumentális nóta, benne egy jó kis basszusszólóval. A másik favoritom a punkos Judgement Day, amelyben a frontember szinte végig ugyanarra a riffre, gitárdallam-menetre énekel rá. A lemezt záró I’ll Be Glad When You’re Dead pedig egy kedves country-nóta, mélyebb énekhanggal, amelyet akusztikus gitár és bendzsó kísér.

(holnap folytatom/fejezem be)

A szerző: Coly565 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*