Derek Sherinian (Dream Theater)

Kevin Moore lehetséges utódai között komoly súllyal merült fel az Yngwie Malmsteen-billentyűs Jens Johansson neve, aki végül inkább a Stratovarius-t választotta. Már akkor meghallgatták Jordan Rudess-t is, aki fel is lépett velük egy koncerten, ám a zenésznek aktuális csapata, a The Dixie Dregs felé voltak elkötelezettségei. Így került a képbe Derek Sherinian, aki korábban Alice Cooper és a KISS billentyűseként szerzett némi hírnevet magának. Miután a zenész rábólintott az ajánlatra, Portnoy-ék már vele indultak Waking Up the World elnevezésű világ körüli turnéjukra.

Az 1966-os születésű, görög és örmény felmenőkkel rendelkező billentyűs ezt megelőző életéről annyit, hogy a kaliforniai Laguna Beach-en nőtt fel, ötéves korában kezdett zongorázni, és felsőfokú zenei tanulmányait ő is a Berklee College of Music-on végezte. Első profi fellépését a dobos Buddy Miles kísérőzenekarának tagjaként tudhatta le. 1989-1998 között – részben tehát a Dream Theater-rel párhuzamosan – Alice Cooper csapatának billentyűse volt. 1992-ben pedig a Kiss-t kísérte el a zenekar Revenge albumát népszerűsítő turnéra, vagyis az ő játéka is hallható az ezt a fellépéssorozatot megörökítő Alive III albumon.

A Dream Theater tagjaként

Öt évvel később Sherinian nem önként távozott az együttesből (mint elődje): Petrucci-ék Rudess-t akarták, aki akkor már kapható volt az együttműködésre, így Derek létszámon felülivé vált. A jó viszony azonban megmaradt az egykori zenésztársak között, olyannyira, hogy Sherinian is fellépett a csapat 2004-es „reunion” koncertjén, ahol a When Dream and Day Reunite – official bootleg – albumot rögzítették.

A ’90-es évek legvégén a billentyűs két albumot (When Pus Comes to Shove – 1998, Ice Cycles – 2000) is megjelentetett a Platypus elnevezésű progresszív rock szupergroup tagjaként, amelyben mellette olyan nevek tűntek fel, mint a Dream Theater bőgőse, John Myung, a Dixie Dregs-dobos Rod Morgenstein, valamint Ty Tabor, a King’s X gitárosa. A csapat ezt követően feloszlott.

2001-es, Inertia című albumának vendégeivel (Steve Lukather, Zakk Wylde és Sherinian)

Sherinian 1999 és 2011 között hét szólóalbumot adott ki, amelyeken többek között olyan neves muzsikusok vendégszerepeltek, mint Slash, Allan Holdsworth, Steve Lukather, Joe Bonamassa, Yngwie J. Malmsteen, Billy Sheehan, Zakk Wylde vagy Al Di Meola. Derek már az első ilyen projekt alkalmával (az 1999-es Planet X lemez kapcsán) „rátalált” az ausztrál dobos Virgil Donati-ra, akivel ezt követően állandósult a munkakapcsolata.

A Planet X alapcsapata: Virgil Donati, Derek és Tony McAlpine

Méghozzá olyan módon, hogy létrehozták a Planet X nevű formációt, amely 2000 és 2007 között, Sherinian szólólemezei közé illesztve összesen négy albumot jelentetett meg. Az első hármon a gitáros Tony McAlpine-t is az állandó tagok között találjuk, mellettük pedig ezeket az anyagokat is vendégmuzsikusok népes tábora jegyezte. Donati ezzel ki is szállt Derek szólóprojektjéből – egy lemezt, a 2009-es Molecular Heinosity-t leszámítva, amelynek első három nótájában ugyancsak az ő játéka hallható.

Billy Idol billentyűse

A kétezres évek elején a billentyűs Billy Idol, illetve Yngwie J. Malmsteen mellett tűnt fel: turnézott velük, majd pedig stúdiólemezeiken is közreműködött (Malmsteen: Attack!! – 2002, Perpetual Flame – 2008, Idol: Devil’s Playground – 2005, The Very Best of Billy Idol: Idolize Yourself – 2008). 2009-ben, egy akusztikus koncert erejéig Alice in Chains-szel is fellépett, majd még ugyanebben az évben – Glenn Hughes-zal, Jason Bonham-mel és Joe Bonamassa-val – megalapította a Black Country Communion nevű szupergroup-ot, amelynek eddig négy albuma látott napvilágot.

Black Country Communion

2012-ben egy másik különleges formáció is összeállt, a PSMS, amelynek tagjai Derek mellett Mike Portnoy, Billy Sheehan és Tony MacAlpine voltak. Bár nem állandó zenekarról beszélünk, a csapat többször is fellépett együtt, sőt, Európában és Ázsiában is turnéztak, koncertlemezt jelentettek meg (Live in Tokyo – 2013), majd nagyjából egy évvel később búcsút intettek egymásnak.

Sherinian-t később egy másik ilyen „utazó cirkuszba” is meghívták (Generation Axe Asia/A Night Of Guitars Tour), ahol olyan nagyságokkal volt lehetősége együtt muzsikálni, mint Steve Vai, Malmsteen, Zakk Wylde és Nuno Bettencourt.

A Portnoy-Sheenan-McAlpine-Sherinian projekt

2015 decemberében ő is ott volt a Tony MacAlpine gyógykezelését támogató jótékonysági koncertnek, ahol Zakk Wylde, Mike Portnoy és Billy Sheehan társaságában lépett színpadra.

Mindeközben, hogy egy pillanatig se unatkozzon, az Aina 2003-as Days of Rising Doom albumán, az Ayreon 01011001 című lemezén (2008), Timo Tolkki The Land of New Hope korongján (2013) és a Black Label Society 2014-es Catacombs of the Black Vatican anyagán is közreműködött.

A Sons of Apollo agytrösztje

Mint látható, Sherinian csupán a Dream Theater-ből „tűnt el”, a rockzene világában nagyon is jelen van. Mintha több példány létezne belőle: 2002 óta Billy Idol, 2013-tól Joe Bonamassa zenekarának billentyűse, 2009-tól a Black Country Communion, tavaly óta pedig a Sons of Apollo tagja – párhuzamosan. (Hogy a Pentakill-ről, a League of Legends nevű számítógépes játékban szereplő kitalált zenekarról már ne is beszéljünk, amelynek ugyancsak Derek a zongoristája.)

Sherinian saját bevallása szerint úgy használja hangszerét, mint egy agresszív gitáros. Nem véletlen, hogy zenei példaképei között nemcsak „zongoristákat”, hanem gitárosokat is említ, mindenekelőtt Jeff Beck-et és Eddie Van Halen-t. A Keyboard Magazine az új generáció billentyűs hősének, a Guitar World magazine pedig a billentyűk királyának nevezte őt.

Sherinian egyik arca
A szerző: Alby38 publikáció
Az egykori Metal Attack/Rattle Inc. fanzine-ek képregényfigurája. Néhány évvel ezelőtt magánnyomozó-irodát nyitott, amely reflektorfényből eltűnt rockzenészek felkutatására szakosodott. :-)

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*