Candlemass: Epicus Doomicus Metallicus (1986)

A ’80-as évek közepére nagyjából kialakultak a heavy metal műfaján belüli irányzatok. A thrash került a középpontba, és vált az underground meghatározó irányává, mellette pedig olyan stílusok öltöttek formát, mint a power, a death, a black metal, a grindcore, a hardcore/punk, a glam stb. Illetve feltűnt a horizonton a doom metal is. A lassú tempókon, gyászos hangulaton alapuló muzsika, mint bármelyik másik „skatulya” (a glam kivételével) a Black Sabbath-tól eredeztethető, és megannyi zenészt ihletett meg.

Ennek az ágnak a legelső képviselői az Egyesült Államokban tűntek fel: a Pentagram (korábban Macabre, Death Row), a St. Vitus, a Trouble, míg Európában a Witchfinder General-t tartják számon, mint a legelső doom bandát. Tony Iommi csapatának zenéje azonban egy svéd fiatalembert, bizonyos Leif Edling-et is magába szippantotta, ő pedig elhatározta, hogy a tettek mezejére lép, és muzsikájával fejet hajt a birminghami kvartett előtt, ápolja annak szellemiségét.

A Candlemass elődje, a Nemesis

Előzmények: Leif Edling 1982-ben, 19 esztendősen hívta életre a Nemesis-t, amelyben a basszusgitározás mellett az énekesi teendőket is magára vállalta, társai pedig Christian Weberyd és Anders Wallin gitárosok, illetve Anders Waltersson dobos lettek. Nemesis-ként mindössze két évig léteztek, mert Dél-Svédországban akkoriban már létezett egy elektronikai bolthálózat ilyen néven, amely nemes egyszerűséggel, perrel fenyegette meg a muzsikusokat, amennyiben nem változtatják meg a nevüket. Így, elkerülve a felesleges balhékat, szerzői jogdíjvitákat, Edling Candlemass-re keresztelte át a zenekart.

1984-ben Nemesis néven jelentették meg a Tales of Creation demót és a Fingerprint Records által gondozott The Day of Retribution EP-t (a Goodnight című tételt az Angel Witch gitáros/énekese, Kevin Heybourne írta), valamint In God We Trust című szerzeményük felkerült a kiadó The Great Metal Attack 1 válogatására. Rajtuk kívül egyébként létezett egy másik, Lidköping városából származó Nemesis is, de ők hard rockban utaztak; Paradox és This Is Only Tomorrow dalaik a Mixed Music for Lonely Nights and Sold Out Evenings kompiláción kaptak helyet.

Christian Weberyd

Új névhez új társak dukáltak: gitárosként Jonny Mellis Reinholm, míg dobosként Mats Ekström szegődtek a főnök, illetve Christian Weberyd mellé. Reinholm azonban nem sok vizet zavarhatott, mivel az 1985 januárjában rögzített Witchcraft demót hárman – Edling, Weberyd és Ekström – jegyezték. Még ugyanebben az esztendőben egy új taggal, Mats „Mappe” Björkman gitárossal (ex-ATC) bővült a tagság, akivel az Under the Oak, a Crystal Ball, a Demon’s Gate és a Dark Reflections tételeket írták meg.

Év végén, november-december táján jelentették meg második demójukat, amelyen kényszerűségből Edling énekelt, mivel még nem volt stabil, állandó vokalistájuk, és eme felvétel alapján szerződtette le őket – igaz, csak egy lemezre – a francia Black Dragon Records. (Az amerikai megjelentetést a Leviathan Records vállalta magára.)

Mats Ekström

Felvételek: 1986 februárjában, 1800 dollárból, a honfitárs, szintén stockholmi Heavy Load énekes/gitáros/billentyűs, Ragne „Valhalla Warrior” Wahlquist (ő volt a producer és a zenei rendező is) Thunderload stúdiójában, Klas Bergwall kisegítő gitárossal (később Night Arrow, Grace) közösen.

Dalok, végeredmény: Két nagyon fontos dologgal kell kezdeném. Az egyik az évszám. Már megjelent a Master of Puppets, az Obsessed by Cruelty, és noha még nem került forgalomba a Peace Sells…But Who’s Buying?, a Reign in Blood, az Eternal Devastation, vagy Doomsday for the Deceiver, a thrash térhódítása, egyeduralma megkérdőjelezhetetlen volt. Ebbe a közegbe érkezett ez az alkotás, és teremtett meg egy, a metalon belül abszolút új, egyedi stílust. Ebből egyenesen következik a második tényező, mégpedig a címben szereplő három szó. Epikus, doomos fém, kitaposva egy teljesen új, addig nem ismert, járatlan ösvényt.

A lemez dalait – session jelleggel – Johan Längquist (ex-Jonah Quizz, D-Project) énekelte fel, mégpedig Edling útmutatásai alapján, ám végül nem maradt a Candlemass tagja, mert populárisabb vonalon folytatta tovább karrierjét. (Annak ellenére vállalta a feladatot, hogy előzetesen semmit nem hallott a muzsikából.)

Mats „Mappe” Björkman a kétezres években

Az operás ének, az ólomsúlyos riffek, a hosszan kifejtett szólók, valamint az összetett dalszerkezetek miatt ütött el ez a korong mindattól, amivel addig a metal fanatikusok találkoztak. Tudom, illetlenség egy korszakalkotó mű esetén bármibe is belekötni, úgy vélem azonban, hogy Johan – annak ellenére, hogy pazar teljesítményt nyújtott – nem rendelkezett olyan karakteres orgánummal, mint utódja; az itt-ott felbukkanó sikolyok, mélyebb hangok nem passzolnak az összképbe.

Azonban ez csak amolyan apró kötözködés, hiszen a dalok (az A Sorcerer’s Pledge-ben Cille Svenson énekesnő is szerepel) kiállták az idő próbáját, és azon túlmenően, hogy klasszikus anyagot eredményeztek, egy egész irányzat alapjait fektették le. Még annyit fűznék hozzá, hogy a Solitude-ot Edling önmagának ajánlotta; a szövegileg az olasz Lucio Fulci 1981-es horror-klasszikusán, a The Beyond-on alapuló Demon’s Gate elején a zenekarvezető lelassított, démoni hangja hallható; a Black Stone Wielder a háromkirályok (vagy napkeleti bölcsek) Leif általi interpretációja; míg a Nemesis-időkből, a Tales of Creation demóról származó Under the Oak az 1989-es, szintén Tales of Creation címmel ellátott mesterműre is felkerült, az eredetinél, illetve az ezen az albumon hallható változatnál egy kevéssel megkurtított formában. (Apró érdekesség, hogy a lemezborítón látható szarvas koponyát Mats Ekström édesapja tervezte, rajzolta.)

Cél: A korai Black Sabbath életművének leghitelesebb tolmácsolása, a lehető legmorózusabb, legdrámaibb, legmonumentálisabb lemez elkészítése.

A debütalbumot feljátszó trió: Ekström, Edling és Björkman

Koncertek: Miután Edling kettesben maradt Björkman-nal, új tagságot kellett toboroznia, így koncertekre nem került sor, ráadásul a gyenge eladási eredmények miatt a kiadó sem hosszabbította meg a kontraktust a Candlemass-szel.

Folytatás: 1987-től egy teljesen megváltozott, átrendeződött felállás folytatta útját, soraiban az egyik legkarizmatikusabb frontemberrel. A Messiah Marcolin-nal megerősített zenekar – még ha a világot nem is igázta le, – új szintre lépett, és fejlesztette tökélyre az epikus doom metalt. Nem túlzás kijelenteni, hogy hibátlan életművet tudhatnak a magukénak.

(Nem mellesleg az őrült csuhás csatlakozása is megér egy – hogy stílszerű legyek – gyertyás misét: késő éjszaka hívta fel Leif Edling-et, és a telefonban énekelte el a Solitude-ot, amíg édesanyja a készüléket tartotta. Miután beleegyezett, hogy a tagsághoz Stockholmba kell költöznie, megkapta az állást. Nem volt ismeretlen figura a svéd színtéren, mert korábban a sölvesborgi Mercy énekese, később énekes/dobosa volt).

Hatás, konklúzió: Solitude Aeternus, Dawn of Winter, Procession, Sorcerer, Memory Garden – a teljesség igénye nélkül. Ezen impozáns névsor szereplői rengeteget köszönhetnek a Candlemass-nek. Megalakulásukat, zenei világukat Leif Edling és zenekara ihlette, nélkülük valószínűleg sohasem jöttek volna létre.

A szerző: Dávid László514 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*