Asphyx: Live Geronimo – 1989. december 3.

Szeretem a kalózkiadványokat. Nem új keletű dolog ez nálam, már régi hóbort. Főleg akkor teszem rá a kezem egy-egy bootleg cuccra, amennyiben komoly kedvencekről van szó. Mint ebben az esetben.

Az Asphyx-et 1987-ben Oldenzaal-ban (Overijssel) Bob Bagchus dobos és Tony Brookhuis gitáros alapította, akikhez még ugyanabban az évben csatlakozott Christian Colli basszusgitáros/énekes. Kezdetben más, ismertebb zenekarok dalait játszották, a Nocturnal Fear-t a Celtic Frost-tól vagy a Necrolust-ot a Mayhemtől; továbbá – a már említetteken kívül – olyan együttesek gyakoroltak hatást rájuk, mint a Messiah, a Death, a Slaughter (a kanadai bandáról van szó), a Necrophagia, a Hellhammer vagy a Venom.

Ez a tagság két demót, az instrumentális Carnage Remains-t és az Enter the Domain-t készítette el (mindkettőt 1988-ban), ekkor alakult ki death/doom stílusuk, majd egy évvel később tagcserék következtek be soraikban: Tony-t Eric Daniels, Christian-t pedig Theo Loomans (R. I. P., ex-Evoker, Gomorha) váltotta. A megújult felállású trió sem éppen lustaságáról volt híres, lévén, hogy 1989-ben megjelentették a Crush the Cenotaph demót (akkoriban világszerte 5 ezer példányban talált gazdára) és a Mutilating Process EP-t (ezer példányban jelent meg, mára a gyűjtők keresett cikke lett), felkerültek a Massacre Time Vol. 1 válogatásra (Thoughts of an Atheist), sőt, megállapodtak a brit CMFT Productions-zel (a kiadó nevéhez fűződik többek között a Tiamat The Sumerian Cry-a) debütáló albumuk megjelentetését illetően, amelynek dátumát 1990-re tűzték ki.

Sajnos a dologból nem lett semmi, ugyanis a cég több problémával is küzdött, és a zenekar kénytelen volt gyorsan elhagyni a stúdiót. A felvételek egy Maxell kazettán – eredeti, keveretlen állapotban – maradtak hátra, így értelemszerűen annak kiadása dugába dőlt. (A lemeznek később a Century Media szolgáltatott igazságot, miután a Mutilating Process-szel megbónuszolva 1996-ban piacra dobta. Gyorsan hozzáteszem azt is, hogy ekkoriban Belgiumban adtak koncerteket az Invocator-ral, Németországban pedig a Pungent Stench-csel).

Eric Daniels

Ezt a bootleg anyagot a rotterdami Geronimo klubban vették fel, nem sokkal az Embrace the Death bemutatkozó korong megjelentetése előtt – ami a fentebb felvázolt ok miatt hiúsult meg. A death/doom színtér egyik előfutárának számító, később alapbandájává avanzsált Asphyx – az anyag alapján – egy roppant erős koncertet adott, olyan korai zsengéket felvonultatva, mint a Crush the Cenotaph, a Mutilated Process, a Streams of the Ancient Wisdom, illetve a The Sickened Dwell – ez utóbbit kétszer is előadták.

Az már akkoriban is nyilvánvaló volt, hogy stílus egyik legjobb gitárosa Eric Daniels, mint ahogy az is, hogy Bob Bagchus nem feltétlenül tartozik a dobosok krémjéhez, de biztos játéka hozzájárult az Asphyx-nóták népszerűségéhez. Theo Loomans durva hörgéssel tolmácsolta a tételeket, ugyanakkor nem rendelkezett olyan vérfagyasztó, hátborzongató, morbid hanggal, mint utódja, Martin Van Drunen.

Kifejezetten jól szól a felvétel, nem lehet panaszkodni a hangzásra. Azonban ez nem egy mezei kalózanyag, mivel további két demó, az Evoker Insurrection of Doom-ja (1988) és a Swazafix 1992-es Demo 1992 címet viselő felvétele is hallható a korongon. Utóbbi két formációról annyit kell tudni, hogy mindkettőben játszott Theo – így egyfajta kapcsolódási pontként jellemezhető a személye –, s míg előbbi (amelyben Bob is érdekelt volt) nyers, primitív death/doom-ot, a Swazafix thrash/death-et kínál.

A CD-t a Metal Or Die főnökétől, Stauderer Jánostól szereztem be, amelyet kizárólag csak ajánlani tudok az Asphyx- és Theo Loomans-rajongóknak.

A szerző: Dávid László504 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*