Spectral Haze: Turning Electric (2017)

Néha elgondolkodom azon, mi motivál extrém metal csapatokban játszó muzsikusokat arra, hogy az anyabandával szöges ellentétben álló zenei világban alkossanak. Gondolom, az, hogy nyitott gondolkodású emberekről van szó, és, ami nem fér bele a főzenekar stílusba, azt nem akarják kidobni a kukába, az attól eltérő, felgyülemlett ötleteiket projektek formájában akarják a nagy nyilvánosság elé tárni. Ilyen zenekar a Spectral Haze is.

Nem az én tisztem eldönteni, hogy esetükben teljes állásban működő együttesről vagy projektről van szó, csupán annyi biztos, hogy az ötös tagjai más, durvább alakulatokban is érdekeltek. A 2011-ben, Oslóban alakult társaság soraiban ugyanis egyéb underground formációkban is részt vevő muzsikusokat üdvözölhetünk: Kristian „Cëlëstial Cöbra” Valbo dobost (Black Magic, Obliteration, Void Eater), Robert Dall „Sönik Slöth” Frøseth gitárost (ex-Mørkekunst, Grenjar, Istron, jelenleg Resonaut), Sondre B. „Spacewülff” Mæland énekes/gitárost (ex-Rambokk, Buckaduzz), Kristoffer „Elêctrïc Stårlïng” Momrak tereminest* (ex-Tusmørke), Andreas „Dôômdögg” Schafferer basszusgitáros pedig a Purple Hill Witch-ből ismert. (* A teremint 1919-ben találta fel Léon Theremin /eredetileg: Lev Szergejevics Tyermen/ orosz fizikus. Ez az egyik első elektronikus hangszer, lényegét tekintve egy egyedi módon, rádióhullámok interferenciája által vezérelt analóg szintetizátor.)

Utóbbi személye akár kapcsolódási pontként is felfogható az azonosnak mondható zenei csapásirány révén (tradicionális doom-ról van szó), ugyanakkor nem egymás másolása történik. (Eddig a 2012-es Spectral Haze demó, a 2014-es I.E.V.: Transmutated Nebula Remains album és a 2015-ös, a Tusmørke-vel közös Elektriske skrekkøgler og forhistoriske framtidsfabler split fűződik a nevükhöz.)

Adottak a közös zenei gyökerek (Black Sabbath), a ’70-es éveket idéző hangulat, azonban a Purple Hill Witch-csel ellentétben a Spectral Haze pszichedeliával fűszerezi muzsikáját, ilyetén módon pedig a Hawkwind hatása is megkerülhetetlen. Sőt, továbbmennek, hiszen a zenét színesítendő, a hangzást vastagítandó Hammond orgonát is csatasorba állítanak. A rock ’n’ roll-os hangvételű Cathexis/Mask of Transformation-ben Led Zeppelin-hatás is felüti a fejét, a bugyborékoló hangokat adó teremin pedig a további, a két zenekar közötti különbséget támasztja alá.

Arra is nagyon odafigyeltek, hogy az anyag ne fulladjon unalomba: nincsenek hosszú, elszállt jammelések, csupán rövid, lényegre törő, kiváló dallamokkal felvértezett szerzemények, mint például a Dawn of the Falcon, a címadó darab, vagy a Master Scorcerer. Ennek megfelelően a hangzás szintén a „kőkorszakot” idézi, csak mai, modern megközelítésben, tálalásban.

Úgy gondolom, a tavalyi évben nagyon jó idők jártak a doom metalra, legyen szó annak funeral, epikus vagy stoner ágáról. A Spectral Haze új albuma feltétlenül a 2017-es termés élbolyába tartozik.

A szerző: Dávid László607 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*