Mutilator: Immortal Force (1987)

Több, dél-amerikai zenekarral foglalkozó cikkemben (pl. legutóbb Death Yell) kitértem már arra, hogy megfejthetetlen rejtély számomra, miért éppen Brazília lett a kontinens elsőszámú exportországa a ’80-as években. Így utólag visszafejtve talán azért, mert a brazil bandák hozzáállásukban esetleg komolya(bba)n vették a muzsikálást (ráadásul 1980-ban létrejött a Cogumelo Records), holott társadalmilag, politikailag nem hinném, hogy szambaországban jobb volt a helyzet, mint a többi államban. Nagy valószínűséggel az 1985. január 11.–20. között első alkalommal megrendezett Rock in Rio fesztivál is sokat nyomot a latban a brazil metal színtér kialakulását illetően. (Egy apró adalék: a rendezvényre épített The City of Rock 250 ezer m² alapterületű volt.)

A Belo Horizonte-ben Desaster néven alakult csapatot Alexander de Azevedo „Magoo” Felipe (ex-Chemako, R.I.P. – 1997) és Kleber gitárosok, Ricardo Neves Costa basszusgitáros, a bátyja, Rodrigo Neves Costa dobos, valamint Marcelo énekes hívták életre. Nevüket egy évvel később, Bloodstorm című demójuk megjelenése előtt változtatták Mutilator-ra, és ez idő tájt változott meg a legénység összetétele is, ugyanis Marcelo helyét Sílvio „SDN” Gomes (ex-Armageddon, Guerrilha) vette át a mikrofon mögött.

Utóbbi csapat nem volt más, mint Max és Igor Cavalera, Jairo Guedz, illetve az ő projectje, sőt, Silvio a Sepultura roadie-ja volt, egészen az együttes indulása óta, míg Magoo-t Jairo távozása után kérték fel, hogy csatlakozzon hozzájuk, de ő visszautasította az ajánlatot. További, a Sepultura-val közös vonásként említhető, hogy a Mutilator tagjai is akkoriban voltak 14-18 évesek, tehát ezt a bandát is lelkes, mindenre elszánt fiatalok alkották.

1986-ban aztán felgyorsultak körülöttük az események, hiszen egy újabb demót rögzítettek, felkerültek a Warfare Noise I split kiadványra (a Chakal, a Holocausto és a Sarcófago társaságában), és ezáltal a Cogumelo-hoz szerződtek le. Sokat nem variáltak bemutatkozó lemezük megjelentetésével, hiszen 1987 májusában már napvilágot is látott az anyag. (Ugyanebben az esztendőben került piacra két honfitársuk alkotása is, a Vulcano-tól az Anthropophagy és a Sepultura-tól a Schizophrenia.)

Az Immortal Force-ról akarva-akaratlanul is beugrik a Cavalera testvérek ex-zenekara, ugyanakkor a kvartetté apadt együttes (miután Sílvio elhagyta őket, Kleber vette át az énekes szerepkörét) előtt a Kreator, a Slayer, a brit Virus, az olasz Necrodeath, illetve az ausztrál Slaughter Lord sem számított ismeretlennek. Sebességközpontú muzsikájukban a lassú részekbe történő váltások, a hc-s kapkodások egyaránt tetten érhetők voltak, ahogy azt a Bloodstorm-ban, a Butcher-ben, a Mutilator-ban vagy a Brigade of Hate-ben prezentálják. Kleber agresszív, fröcsögő stílusban adja elő a dalokat, ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy technikai tudásban nem feltétlenül álltak a fentebb nevezett csapatokkal egy színvonalon.

A Warfare Noise I split album

Ezzel együtt ez a mű bőven a „jó” kategóriába sorolandó, több, vele egy időben forgalomba került korongot (pl. Executioner – Break the Silence, Kublai Khan – Annihilation, Holy Moses – Finished with the Dogs, Laaz Rockit – Know Your Enemy, Venom – Calm Before the Storm) ver kenterbe. Olyannyira földalatti szinten dolgozott a zenekar, hogy a Wikipedia „1987 in heavy metal music” listája fel sem tünteti az Immortal Force-ot. Noha annak idején a brazil stúdiók egyáltalán nem vetekedtek (nem is vetekedhettek) egy Music Grinder-rel, egy Morrisound-dal vagy egy Prairie Sun-nal, a bandáknak nem álltak rendelkezésükre Randy Burns, Scott Burns, Alex Perialas kaliberű szakemberek, a hangzást illetően a Mutilator-nak abszolút nem volt oka a szégyenkezésre, mert vastagon, erősen, durván szólal meg az anyag.

Ezt követően azonban a Costa testvérek elhagyták a bandát, így az 1988-as Into the Strange-en már Armandinho Sampaio dobos, valamint Carlos Marcelo „C.M.” Scarpelini gitárosok játszottak (Kleber basszusgitárra váltott, így a szerzeményeket Magoo énekelte fel), egyben ez az album a hattyúdaluknak is bizonyult, mert az 1990-es The Lost Tapes of Cogumelo megosztott kiadvány (a Sepultura-val, a Chakallal, a Sarcófago-val, a Holocausto-val, valamint az Overdose-zal közösen) régi felvételeket tartalmazott. Végül 1993-ban húzták le a rolót, és tűntek el a színtérről. (Rodrigo Neves szerint a Mutilator 1993-ban pihenőre vonult, a 2001-es újjáalakulás pedig egy félresikerült próbálkozás volt.)

Tavaly az olasz F.O.A.D. Records egy roppant impozáns, 500 példányra limitált dupla bakelitet/dupla CD-t jelentetett meg, rajta demó-, próbatermi, illetve koncertfelvételekkel, mintegy felhívandó a figyelmet erre a kultikus, nem túl sokak által ismert csapatra. Véleményem szerint, amennyiben az Egyesült Államokból jöttek volna, akkor sem biztos, hogy a thrash élvonalába küzdötték volna fel magukat, de az biztos, hogy szélesebb rétegek ismerték volna meg a zenéjüket. Aki anno lemaradt az Immortal Force-ról, esetleg soha nem hallotta, nem ismeri, a mai technikák segítségével bármikor hozzájuthat.

A szerző: Dávid László573 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*