Gaszner Júlia (Julcsi)

Mostani interjúalanyom a fiatalabb metál-generációt képviseli, így az adhatja különlegességét a beszélgetésnek, hogy belepillantást nyerhetünk az ifjabb rajongók zenehallgatási szokásaiba.

Zozzie: Kedves Julcsi, örömmel tölt el, hogy válaszolsz a kérdéseimre! Kérlek, pár szóban mutasd be magad!

Julcsi: Sziasztok! Julcsi vagyok, 31 éves múltam. Édesapám antikváriumában dolgozom. Könyvek között nőttem fel, így ebben a környezetben érzem a leginkább otthon magam. Magam is szeretek olvasni klasszikus szépirodalmat, de mostanában nagyon érdekel a pszichológia az önismeret miatt. A költészetben szeretek elmerülni, újabban szoktam amatőr szinten verset írni, de ez inkább csak hobbi.

Zozzie: Milyen előzményei voltak annak, hogy ebbe a zenei irányba fordult az érdeklődésed?

Julcsi: Amikor gyerek voltam, édesapám gyakran hallgatott Doors-t, Beatles-t, Deep Purple-t. Ez a legkorábbi emlékem a rockzenéről. Később kamaszként nagyon vegyes és silány zenei ízlésem volt. Mindenféle műfajt hallgattam, nem válogattam, és nem is igazán mélyültem el benne. Offspring, Limp Bizkit, Depeche Mode, Green Day, Red Hot Chili Peppers, Nirvana és a szokásos, jól ismert, MTV-n nagyon futtatott punk-rock bandák. Legjelentősebb albumom az Aerosmith Nine Lives-a volt. Rongyosra hallgattam. Kamaszként volt a szokásos Tankcsapda-láz, ami elég sokáig tartott. Húszas éveim végén beleszerettem a System Of A Down-ba, és elkezdtem Pantera-t hallgatni, persze csak a jól ismert számokat. 2013 szilveszterén a barátnőm lakásában voltunk, diszkrét összejövetelt terveztünk. Betettem pár könnyedebb zenét, majd néhány pohár után a Pantera-t. 🙂 Erről mindkettőnknek eszünkbe jutott egy régi jó ismerősünk, aki egy Pantera tribute bandában énekelt. Áthívtam, hogy töltse velünk az újévet. Éppen ráért, és jött. Ő a jelenlegi barátom, aki több mint 20 éve hallgat metal zenét. Hamar beavatott az igazán jó zenékbe, ezért örökké hálás leszek neki. 🙂 Szóval, nem én leszek az a nő, aki feltalálja a spanyolviaszt. Természetesen férfi avatott be a jó zenébe. 😉

Zozzie: A szüleid hogyan fogadták, hogy a kemény zenéket szeretted meg?

Julcsi: Anyukám nyitott a zenére, őt abszolút nem zavarja, amikor itthon Neurosis szól. Édesapám konzervatív. Egyszer megmutattam neki a Tool Lateralus albumát – nem szeretném leírni a véleményét. Megbocsátható bűneinek egyike.

Zozzie: Volt-e bármilyen konfliktusod velük ezzel kapcsolatban? Korlátoztak valamiben?

Julcsi: Konfliktusom nem volt. Tiszteletben tartom, hogy édesapám nem nyitott erre a műfajra, így az antikváriumban általában dzsessz szól. Nem tudtak volna korlátozni, gyerekként is elég öntörvényű voltam.

Zozzie: Ért-e bármilyen negatív kritika, megkülönböztetés az emberek részéről?

Julcsi: Sosem ért emiatt megkülönböztetés. Több bulit tönkretettem azzal, amikor betettem a saját zenéimet, de nem zavart, én abban a pillanatban remekül éreztem magam. 🙂

Zozzie: A baráti körödben mennyire jellemző a fémzene szeretete? Fontos az, hogy a legjobb cimboráid is ebben a közegben mozogjanak?

 

Julcsi: Nem jellemző a barátaimra a metál zene hallgatása. A legtöbb szabadidőmet a barátommal töltöm. Zenében csak akkor vannak konfliktusaink, amikor hajnali 4 körül beteszi a Meshuggah Obzen albumát. Erre nem sikerült még nyitnom, de egyre kevésbé bántja a fülem, mióta mutatott a dobosról, Tomas Haake-ről videót munka közben. Az egy kicsit átformálta az előítéletemet, és más szemszögből igyekszem a jövőben hallgatni. Szerencsére mostanában nem kínzott vele.

Zozzie: Mennyire fontos, hogy a párod is ezt a műfajt szeresse?

Julcsi: Érdekes ez a kérdés. A férfi, akit szeretek, mindenképpen metált kell, hogy hallgasson, mint ahogy metált is hallgat. A férfi metált hallgat és pont. 🙂

Zozzie: A metalon kívül milyen más zenei stílusokat szeretsz?

Julcsi: A rockzenén belül nem vagyok válogatós. Dzsessz zenén nőttem fel, így az is az életem részévé vált. Szeretek pár elektronikus műfajt is, például a drum and bass-t és a downtempo-t. Nagyon szeretem a népzenét, leginkább a sajátunkat. Nyitott vagyok bármilyen műfajra, leszámítva a mulatóst és a darálós elektronikus stílusokat.

Zozzie: Van zenei képzettséged, vagy játszol valamilyen hangszeren?

Julcsi: Sajnos nagyon hamisan énekelek, és semmilyen hangszeren nem tudok játszani. Nem is próbáltam persze. A gitározásra mindig nyitott voltam, de ez már csak álom marad. Gyerekként furulyáztam, de azzal is csak sokkoltam a szüleimet, így hamar feladtam a próbálkozásokat.

Zozzie: Te hogy látod a mai tízen-, huszonévesek hozzáállását a metál zenéhez? Kevesebben kedvelik ezt a muzsikát, mint mondjuk 20-30 évvel ezelőtt? Ha igen, szerinted miért van ez?

Julcsi: Az én tapasztalatom az, hogy nagyon jó metál zenét a kilencvenes években készítettek. Mostanában egyre sűrűbben jönnek ki jó albumok, de mindenki a régi alapokat használja. Szerintem a fiatalok körében kevesen hallgatnak metált. Nagyon sok az ömlesztett tucat zene. A YouTube azt tolja a fiatalok elé, amit már több millió ember hallgatott, a legtöbbet játszott kommersz zenéket. Minden elérhető/letölthető. Korábban egy kazetta vagy egy CD megvétele komoly döntés volt. Nem is voltak olcsók a hanglemezek, így az emberek azt vették meg, ami tényleg tetszett nekik. Nehéz ebben a túlkínálatban egyéninek lenni.

Zozzie: Bele szoktál gondolni abba, hogy milyen lehetett heavy metal rajongónak lenni a nyolcvanas években? Szerinted jobb volt akkor a helyzet, mint most?

Julcsi: Szerintem akkoriban jobban érvényesültek a szubkultúrák. X zenei műfaj volt, és áttekinthetőbb volt, hogy ki hová tartozik. Ma már minden mindennel összemosódik. A nyolcvanas évek metálját nem hallgatom, de azt gondolom, hogy az lehetett a műfaj kivirágzásának időszaka, akkor alakultak, akkor kezdtek zenélni a legnagyobb bandák, akikből a jelen metál zenészei is táplálkoznak.

Zozzie: Az előző kérdésből adódik is a következő. Visszanyúltál a régebbi zenékhez, vagy csak a jelen korszak együttesei érdekelnek?

Julcsi: A leginkább a kilencvenes évek muzsikái tetszenek, szerencsére általuk az utódok is jobban tudnak zenélni. Említettem neked, hogy szeretem a Cult Of Luna-t, ők például a Neurosis gyermekei. Ha nincs Neurosis, szerintem nincs Cult Of Luna sem.

Zozzie: Hogy szerzel információt a zenékről?

Julcsi: Az én YouTube-om már szinte csak metál zenét ajánl fel, így nagyon egyszerű dolgom van. 🙂 A barátom szinte minden hétvégén meglep valami új (számomra új) zenével. Persze ezeknek a zöme régi, csak számomra újdonság. Persze újakat is előszeretettel hallgatunk. Ti is nagyon sok dologról írtok, így könnyű képbe kerülni. (Köszönjük! – Zozzie)

Zozzie: Úgy érzed, hogy manapság óriási a lemezdömping? Nehéz kiválogatni a neked tetsző muzsikákat?

Julcsi: Nagyjából már tudom, hogy mit szeretek hallgatni, így szelektálok. Nem érint a lemezdömping, hisz’ nekem még a régiek is újdonságok.

Zozzie: Rendelkezel CD- vagy esetleg bakelitlemez-gyűjteménnyel? Fontos számodra, hogy ne csak tömörített formában legyen meg egy kedvenced lemezed?

Julcsi: Nagyon számítana. Sajnos nem rendelkezem lemezgyűjteménnyel. Nagyon szeretném a kedvenceimet összegyűjteni. A barátomnak rengeteg CD-je van, amelyeknek nagyon szeretem a borítóit nézegetni. Nagyon nagy becsben tartanám, ha lenne.

 

Zozzie: Ha már favoritok: milyen stílus(oka)t kedvelsz leginkább a heavy metal-on belül?

Julcsi: A progresszív metált és a sludge metált szeretem. Mastodon, Baroness, Isis, Katatonia, Amorphis, Tool, A Perfect Circle, Cult Of Luna – ezek a kedvenceim.

Zozzie: A Rattle Inc. szerkesztőségen belül gyakran használt kifejezés az „örökös kedvencek”. Neked is vannak olyan csúcs albumaid, amelyeket „magaddal vinnél egy lakatlan szigetre”?

Julcsi: Nagyon szeretem a Tool-tól a Lateralus-t. Az első nagy kedvencemnek tudom be őket. Amit sosem unnék meg, az a Mastodon Once More ’round the Sun albuma, de vinném az új Emperor of Sand-et is. Magammal vinném a Katatonia Viva Emptiness-ét és másik nagy kedvencem, a Baroness Purple albumát is.

Zozzie: Ki(ke)t tartasz a kétezres évek legelőremutatóbb bandájának, és miért?

Julcsi: A Mastodon-t, mert egyre jobbak, és iszonyú erővel törnek előre. Rendkívül egyediek, és mondhatom, hogy a kedvenceim.

Zozzie: Jársz koncertekre? Ha igen, mi volt a legnagyobb élményed?

Julcsi: Ritkán járok, idén viszont több is lesz, amire szeretnék elmenni. Természetesen a Mastodon koncert volt a kedvencem.

Zozzie: Azt tudom, hogy otthonosan mozogsz az irodalom és a képzőművészet világában. Szerinted nevezhetjük művészetnek a heavy metal műfajt?

Julcsi: Igen. Nagyon mély gondolatokkal van tele. Ha műfajilag kellene valahová besorolni az irodalmon belül, akkor a filozófiába tenném. Nagyon sok minden változott bennem, amióta metált hallgatok. Azt sem tartom véletlennek, hogy sok banda fellép a londoni Scala-ban.

Zozzie: Folytatva az előző kérdést, konkrétan a szövegvilágról faggatnálak. Érzésed szerint vannak olyan dalszövegek, amelyek – ha nem is költői gondolatok – a mondanivalójukkal kiemelkednek az átlagból?

Julcsi: Például az A Perfect Circle The Doomed című dalának szövege.

Zozzie: Ismersz olyan magyar vagy külföldi metal dalokat, amelyek megzenésített versek?

Julcsi: A Henry Rollins dalok ilyenek, egyébként sajnos nem ismerek versből született műveket.

Zozzie: Mennyire fontos neked a lemez borítója? Szerinted jó ötlet, amikor zenekarok ismert festők festményeit használják fel?

Julcsi: Sajnos nincs lemezem, de a barátom lemezborítóit órákig nézegettem. Szeretem az egyedi borítókat. Egy Deep Purple-album rémlik, amit sokszor láttam édesapámnál. A gyönyörök kertje Pokol jelenete látható rajta. Ez nagyon megmaradt az emlékezetemben. Szeretem a Baroness borítóit, amelyeket John Dyer Baizley, a frontember készít. Ha tetoválást rakatnék magamra, akkor biztos, hogy az ő alkotásai közül választanék.

Zozzie: Egy kicsit más téma: nőként hogyan érzed magad ebben a közegben? Gondolok itt az öltözködésre, az ékszerekre stb. Számít az, hogy megmutasd, hogy ehhez a szubkultúrához tartozol?

Julcsi: Nem, abszolút nem számít. Ha fiatal kamaszként hallgattam volna ezt a zenét, valószínű, hogy megmutatkozott volna. Fiatalon bakancsot hordtam, ma viszont igyekszem konzervatív lenni.

Zozzie: Végezetül áruld el, milyen eseményt vársz a legjobban!

Julcsi: A Queens Of The Stone Age koncrtjét, június 21-én jönnek Budapestre.

Zozzie: Julcsi, köszönöm, hogy vállalkoztál az interjúra!

Julcsi: Köszönöm, hogy általatok tágabb ismeretekre tehetek szert! Nagyon tetszik ez a közösség, tetszenek a játékok/szavazások.

A szerző: Zozzie256 publikáció
Először 15 éves korában kóstolt bele a fanzine-újságírásba (Feszültség), sok évvel később, teljesen véletlenül került ismét közelébe a „szakmának”. Civilben egy vegyipari biztonságtechnikai cégnél anyagfejlesztő-üzemmérnök.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*