Sear Bliss: Phantoms (1996)

Nem túlzás azt állítani, hogy a ’90-es években Szombathely városa komoly tényezőnek számított a hazai metal életben. Kezdetben a durvább muzsikák domináltak (pl. Lightning, Extreme Deformity), majd az évtized közepén/második felében, a rap/hc, nu/modern metal vonal terebélyesedett ki (Alexis Machine, Self Destroy, a Jeanne Dark és az Extreme Deformity fúziójából létrejött Strong Deformity stb.). Mindenképpen fontos megemlítenem Vida Ferenc (R.I.P.) nevét, aki az LMS Records és stúdió, illetve fesztiválok révén számtalan tehetséges zenekarnak kínált bemutatkozási lehetőséget. Akadt azonban a vasi megyeszékhelyen két kivétel (értsd: két zenekar), amely az árral (trendekkel) szemben úszva próbált meg valami egyedit, újszerűt alkotni. Sőt, meg is alkotott! Az Alfred’s Violinról és a Sear Blissről van szó.

Előzmények: Utóbbi együttest 1993-ban hozta létre az akkor nevetségesen fiatal, mindösszesen 15 esztendős Nagy András az ex-Extreme Deformity basszusgitáros Tóth „Toto” Csabával, a volt Animosity dobos Keibinger Norberttel, valamint Csejtey Csaba és Barbarics János gitárosokkal. Egy évvel később csatlakozott a társasághoz Horváth „Winter” Roland billentyűs, Csejtey Zoltán énekes, illetve Szűcs Gergely trombitás, majd ugyanezzel a lendülettel Toto távozott a zenekarból. 1995-ben újabb tagcsere, egyben szerepcserék zajlottak le a banda soraiban: kiszállt Keibinger Norbert, így a dobszerkót Csejtey Zoltán vette át tőle, míg a basszusgitárt Nagy András akasztotta a nyakába.

Nagy András énekes-basszusgitáros

Ennek ellenére bemutatkozó demójukon, az 1995-ben megjelent The Pagan Winter-en az Extreme/Strong Deformity ütős, Bertalan Balázs szerepelt, kizárólag session jelleggel. Ez a kazetta egy csapásra az együttesre irányította az underground reflektorfényét, a Sear Bliss az akkori színtér egyik üdvöskéjévé, legígéretesebb bandájává lépett elő. A demó több kiadó figyelmét is felkeltette, amelyek közül a holland Mascot Records (illetve annak labelje, a II Moons) lett a befutó, és le is szerződtették a csapatot. Igen ám, de, mire nekiálltak volna felvenni bemutatkozó anyagukat, nem volt dobosuk, mivel Balázs visszatért a Stronghoz, így a Sear Blissnek újra változtatnia kellett: Csejtey Zoltán ült be a dobfelszerelés mögé, Nagy András pedig az énekesi teendőket vette át.

Felvételek: A munkálatokra 1996 januárjában, Szombathelyen, az LMS stúdióban került sor, a produceri, hangmérnöki, keverési feladatokat pedig Domby Bertalan, Vida Ferenc és a zenekar látta el.

Dalok, végeredmény: Megmondom őszintén, nem volt könnyű befogadni, illetve feldolgozni a korongot. Eleve ilyen professzionális, igényes borítóba (Kris Wervimp munkája) csomagolt lemezt addig hazai metal bandától még nem láttam (azóta sem sokat), ahogy ennyire egyedi, különleges muzsikát sem hallottam (azóta sem sokat), holott addigra már javában benne voltam az extrém zenék világában, a földalatti mozgalomban. Az instrumentális Winter Voices-t követő Far Above the Trees tulajdonképpen az egész anyagot definiálja: a megkapó, fennkölt, atmoszferikus hangulat, a dallamok, a lassú, itt-ott doomba hajló részek ugyanúgy a nóta sajátjai, mint a gyors, agresszív, szélsőséges tekerések.

Nagy András orgánumának köze sincs a norvég vagy a svéd zenekarok által prezentált nyers, brutális károgáshoz (pl. Burzum, Carpathian Forest, Dark Funeral, Marduk stb.), érthető, letisztult hangon adja elő a szerzeményeket, ugyanakkor nem kevés gyűlöletet, gonoszságot is sugall. Noha a billentyűs hangszerek csatasorba állítása ekkoriban már nem keltett megütközést egy-egy black metal albumon, a fúvós hangszer viszont meglepetésnek számított, így Szűcs Gergely játéka egyfajta többlettel ruházta fel a tételeket. A muzsikusok változatos, komplex felépítésű darabokban gondolkodtak, valóságos gyöngyszemekként ragyognak a dalok, nevezetesen az Aeons of Desolation, az As the Bliss Is Burning, a Land of the Phantoms, a Beyond the Darkness és a With Mournful Eyes. A legvégére hagytam személyes kedvencemet, kvázi a Sear Bliss slágerét, amely az anyag legfogósabb pillanata, a kiemelkedő, megjegyezhető dallamokkal megspékelt, a magyarság történetét megéneklő 1100 Years Ago.

Hangzás tekintetében sem lehet belekötni a végeredmény színvonalába, és noha a sound nem egy Blizzard Beasts, vagy egy Nemesis Divina jellegű hangorkán, azért az albumot elkészítő tagság bőven kihúzhatja magát a megszólalás kapcsán, ami akkori mércével mérve nagyon is rendben volt. Nem véletlenül dobta be a nemzetközi köztudatba a Phantoms a Sear Bliss nevét, gyakorlatilag e mű révén ismerték és kedvelték meg rengetegen (tőlünk nyugatabbra is) hazánk fiait.

Cél: Az akkori underground mezőny (egyik) legkülönlegesebb, legérdekesebb, legegyedibb, legeredetibb csapatává válni, amit – úgy gondolom – maradéktalanul meg is valósítottak.

Koncertek: Európa-turné a Mardukkal, illetve pár hazai klubbuli.

Folytatás: Elárulom, hogy elfogult vagyok az együttessel szemben. Ha van idehaza zenekar, amelynek lemezeit hibátlannak ítélem, akkor az a Sear Bliss (többek között ők is). Abba most nem megyek bele, hogy mennyi tagcsere zajlott le soraikban, mert azok nem fejtettek ki negatív hatást, mivel Nagy András céltudatosan, erős kézzel kormányozza a szerelvényt. Így maradjunk annyiban, hogy értékelhetetlen produkciót soha nem adott ki a kezei közül az éppen aktuális társaság, albumaik példaértékűek a black metal undergroundban.

Hatás, konklúzió: A Sear Bliss tipikus példája a meg nem alkuvásnak, az elkötelezettségnek, a fanatizmusnak. Nagy Andrásnak egy percre sem jutott eszébe, hogy feladja, töretlenül hitt és hisz a csapatban. Valahogy így kell ezt csinálni.

A szerző: Dávid László485 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*