Pál Ferenc „Béka”

Dávid László: Feri, köszönöm szépen, hogy elfogadtad az interjú-felkérést. Mi a véleményed a felületünkről? Milyen gyakran látogatod, olvasod az oldalunkat?

Pál Ferenc: Köszönöm szépen a megtisztelő felkérést!A Rattle Inc.-t hetente többször olvasom, lehet, hogy hétszer is?  Vannak kedvenc rovataim, például a TERÍTÉKEN, a KÜZDŐTÉR vagy a HETI ÖTÖS. Kitűnik, hogy hozzáértő, nem pedig „kívülálló” személyek készítik az oldalt.

D. L.: Mindenekelőtt egy rövid bemutatkozást kérek szépen tőled!

P. F.: Pécsen élek, több mint 21 éve egy kereskedelmi cégnél dolgozom mint nagykereskedelmi vezető. Csaknem 25 éve vagyok házas, két gyermek (egy 24 éves fiú és egy 20 éves leányzó) édesapjának mondhatom magam. A munkán kívüli időt igyekszem aktívan eltölteni: heti 5-6 alkalommal sport, olvasás (Emile Zola- és Viktor Hugo-fan vagyok), jah igen, és ugye olyat is szoktam, hogy finom muzsikát hallgatok.

D. L.: A Béka becenévnek mi a története?

P. F.: A Békáról a legtöbb ember vagy egy nyálkás, zöld, nem éppen gusztusos varangyra, vagy mindenki kedvenc Muppet Show-jának kis zöld brekegőjére asszociál. Én az utóbbit néztem kiskoromban mindig, és béka volt az oviban a jelem! Dehogyis! Már fogalmam sincs, hogyan ragadt rám, majd megkérdezek pár régi arcot…. 

D. L.: Mikor, hogyan, kinek/minek a hatására kerültél kapcsolatba a metal zenével? Mi fogott meg ebben a stílusban? Metalossá válásod előtt milyen zenéket hallgattál?

P. F.: 1985-ben (14 évesen), az unokatesómnál hallottam először fémzenét. Egyszerűen a tiszta erő, a dinamika fogott meg. Igazán férfias lendületet sugárzott, és éreztem, hogy ez kell nekem egy életre. Korábban nemigen volt kialakult stílusom, szívesen hallgattam U2-t meg Eric Clapton-t.

Feleségével

D. L.: Melyek voltak a legelső albumok/előadók, amelyeket felfedeztél, illetve meghallgattál? A metalon belül van-e kedvenc irányzatod, vagy mindenevő vagy?

P. F.: Metálos életem az AC/DC Highway to Hell-jével és az Iron Maiden-nel indult. Majd rohamosan jött a durvulás, kezdetben a Metallica-Anthrax vonallal. Majd találka a SLAYER-el!!!!! Ez mindent vitt!! Számomra azóta is ők a favoritok!!! Nálam (is) életszakaszokra bontható az irányzatok kedvelése. Amikor találkoztam a speed-thrash vonallal, akkor minél gyorsabb, brutálisabb, gyilkosabb zenéket kerestem/hallgattam: Kreator-t, Destruction-t,ami később a black/death zenékkel egészült ki: Venom, Bathory, Possessed, Death stb. Egy picit később mindehhez hozzácsaptam a punkot (Exploited, Dead Kennedys, GBH), illetve jött a hc/crossover (S.O.D., Cro-Mags, D.R.I. stb.). Rá kellett jönnöm, hogy mindenevő lettem, jaj, nem is beszélve a Voivod-ról, no, az baromira bejött! Ledönteni a kereteket, a skatulyázás már nem érdekelt, kerestem azok a zenekarokat, amelyeknek ÖNÁLLÓ arculatuk van, és nem más ötleteiből építkeznek, írnak nótákat.

D. L.: Melyek azok a metal műfajok/előadók, amelyektől a hideg ráz ki, amelyeket egyáltalán nem szeretsz?

P. F.: Hidegrázós? Háááát, Paksi Endre hangját nagyon, de nagyon nem szerettem (nem is hallgattam), a Sodom-ot pedig soha nem csipáztam (most biztos beindul rám a kődobálás). 

D. L.: A gyűjtőszenvedélyed mikor alakult ki? Mekkora gyűjteménnyel rendelkezel? Melyek a gyűjteményed legféltettebb kincsei?

P. F.: A kezdetektől gyűjtögető voltam (anno ugye másolt, illetve műsoros kazik voltak), abban az időben kb.160-180 darabot birtokoltam. Majd 1991-ben kiszálltam a metál hadszíntérről, a visszatérésem most volt nemrég, kb. tavaly/idén. Azóta újra beindultam: rágerjedtem a bakelitekre, veszem őket ezerrel, habzsolom a régi és a friss zenéket, gyarapodik szépen a kollekció.

D. L.: Olvastad, gyűjtötted esetleg a fanzine-eket is?

P. F.: Persze, amihez abban az időben (1985-1991) hozzájutottam, azt olvastam, hiszen a fanzine-ek és persze a Metallica Hungarica jelentette a legfőbb információforrást.

D. L.: Egyetértesz azzal, hogy a ’80-as évek volt a metal hőskora/fénykora? Milyen volt a ’80-as években Magyarországon metalosnak lenni?

P. F.: Így utólag visszatekintve, bátran ki lehet jelenteni, hogy az 1980-as évek hős is volt, fény is volt, de mindenekelőtt fundamentuma volt a hazai metál életnek. Akkor tették le a követendő alapokat, mind a zenekarok, mind a koncertek tekintetében.

D. L.: Milyen metalos viseleted volt?

P. F.: Abban az időben büszkén vállaltam a metálos voltomat. Akkor még sokkal nagyobb volt a rétegeződés, mint manapság. A hovatartozásunk természetesen a kinézetünkben is meg kellett mutatkoznia…  A metál berkein belül itt, Pécsen igyekeztem egy igazán pozitív vonalat létrehozni. Akkoriban nem kedveltem a rockereket, irtóztam a műbőrdzsekitől, a szegecsektől, az igénytelen, giccses kinézettől. Véresen komolyan vettem ezt a dolgot: csakis igazi bőrjakó, kizárólag nyugati nyomású pólók és maximum egy darab jelvényt hordtam, „Tonic”-felirattal. Csak ezt ittam minden bulin! Persze ez után olyan is előfordult, hogy 15 éves koromban elindultam Running Wild koncertre, és másnap hajnalban a detoxikálóban ébredtem fel…  Utána indult „Béka pozitív kampánya”: se cigi, se alkohol, sőt szemetelni sem lehetett, amikor lementünk a térre. Ú, bocsánat, egy kissé elkalandoztam…

D. L.: Hogyan tudtátok beszerezni a friss kiadványokat?

P. F.: Új zenékre főleg a budapesti lemezboltokban, például az Elektromos Krokodilban tettünk szert.

D. L.: „Belülről” te milyennek láttad és hogyan jellemeznéd a ’80-as évek magyar metal helyzetét? Voltak olyan zenekaraink, amelyek megütötték a nyugati csapatok színvonalát?

P. F.: Hogy voltak-e? Mi az, hogy! Sőt, megfordítom: sok nyugati zenekar pár hazai demó (!!!) színvonalát sem tudta elérni…  Lehet, hogy elfogult vagyok? UNDERTAKING!!! Az a három srác történelmet írt azzal a ragyogó, zseniális demóval. Ők egyértelműen a fenti kategóriába tartoznak, de a Barbed Wire vagy a Slogan is simán tudott volna kint érvényesülni!

D. L.: Amennyiben a szülővárosodra, Pécsre fókuszálunk, milyen szerepet töltött be a baranyai megyeszékhely a hazai metal életben?

P. F.: Pécsen a Morris és a Halley indította el a helyi rockéletet. Nagyon jó kapcsolatban voltam a két zenekar tagjaival. Bár a későbbiek során nem igen hallgattam őket, de minden tisztelem nekik a munkásságuk miatt.

D. L.: Voltak metal klubok a városban? Milyen gyakran rendeztek Pécsen metal koncerteket, fesztiválokat?

P. F.: Klubok abban az időben nemigen voltak (vagy csak nem tudtam róluk), a hagyományos rockkocsmákat pedig akkoriban nemigen preferáltam. Rendszeresen szerveztek koncerteket, nemcsak hazai fellépőkkel, hanem jó pár prominens külföldi csapat is tiszteletét tette kis városunkban, például a Kreator, a Running Wild vagy az Idiots.

D. L.: Volt egyfajta baráti köröd, akikkel összejöttél zenét hallgatni, akikkel bandáztál, koncertekre jártál?

P. F.: Igen, akkoriban nagy divat volt a bandázás: mindig egymásnál lógtunk, és csak együtt mentünk bulikra. Andró (Gábor András), Nagy Darázs (Andró bátyja), Cobra stb. Cserélgettük a kazikat, másoltuk egymásnak, együtt hallgattunk zenét. A pesti Thrash Mosh Clubba is többen mentünk Pécsről, Mohácsról;, már a korai vonattal felutaztunk Budapestre. Végigjártuk az összes metalos boltot, vásároltunk fanzine-t, kazikat, pólókat stb.

D. L.: Számodra a metal csak egy zene vagy életforma/életérzés? Mi a véleményed azokról, akik egy idő után hátat fordítanak a metalnak, és megtagadják múltjukat?

P. F.: Mostanára letisztult bennem, hogy a külsőségek már nem annyira számítanak, de az egyedi cuccokat továbbra is baromira szeretem. A metál több mint egy szimpla zene: a metál örök, egy valódi életérzés, amit csak az tud igazán megérteni, felfogni, aki benne van a fémkeringésben! Vannak, akik megtagadják a múltjukat? Erről nem tudok vélemény alkotni, amíg nem tudom a miértre a választ.

Egykori focista csapattársával

D. L.: Tudsz/tudtál a szövegekkel azonosulni? Egyáltalán foglalkozol/foglalkoztál a dalok mondanivalójával?

P. F.: Anno küldtem egy pár, általam írt dalszöveget Killan Gyurinak, akinek csupán annyi volt a reakciója, hogy jó, jó, de finomítsak rajta. Mostanság is van egy pár irományom, de teljesen elmentem a full elvont irányba. A dalokban inkább a pozitív, valamit üzenő szövegeket szeretem. A natúr vértől fröcsögő szöveg mostanság már nem hoz izgalomba.

D. L.: Az adott muzsika hangulata is fontos számodra? Mitől függ, hogy mikor mit hallgatsz?

P. F.: Persze, nagyon sokszor kedv-, hangulatfüggő az ügy. Erre az interjúra például a Corrosion of Conformity-t választottam, ez dübörög a hallójárataimban. Nagyon komplex az emberi psziché, a lélek. Mit is kíván a belsőnk? Van, hogy Pink Floyd-ot, máskor pedig Morbid Angel-t.

D. L.: Szerinted van a metalnak összetartó ereje?

P. F.: Ez a zene egy nagyon erős kapocs, amely mind a rajongókat, mind a zenészeket összefogja; nem versengés, rivalizálás megy egymás között. Persze vannak kivételes esetek, ez mindig személyiségfüggő. Kb. 2015-2016 óta itthon is szinte együtt élednek újra negyedszázados álmukból a thrash metál egykori nagyjai, például az Undertaking, a Beyond, az Atomic vagy a Slogan. Mintha ti, a Rattle Inc. is hasonlóan hosszú ideig lettetek volna csöndben… Én is pont ebben az érában kapcsolódtam vissza.

D. L.: Te is benne vagy az Undertaking-könyvben; hogyan kerültél a „képbe”, mint lehetséges szereplő?

P. F.: Nagyon nagy meglepetésemre először Dudich Ákos, majd Jakab Viktor is megkeresett, azzal, hogy készülőben van egy könyv, ami az Undertaking zenekarról fog szólni. Csak lestem, hogy csaknem három évtized távlatából én hogyan is kerültem képbe. Hiszen már hosszú ideje kikerültem a metál vérkeringéséből. Viktor két ízben is meglátogatott, és elmondta, hogy miről is van szó. „Annyira jó arc ez a Viktor srác – gondoltam magamban –, hát dumcsizzunk, nosztalgiázzunk egy nagyot.” Óriási UTG/TMC fan voltam és maradtam is.

Killan Gyurival nagyon sok, legalább 20 levelet váltottunk, ezek által kerültem képbe a könyv kapcsán. Tyű, annyira jó volt olvasni ezt az életművet, ami a hazai thrash születését, kibontakozását is magában foglalja. Kavarognak az érzelmek, előjönnek a régi kedves emlékek, a hatalmas sztorik a múltból. Hiánypótló szerepet tölt be ez a kiadvány. Ismét szembesített azzal, hogy abban az időben minden teljesen más volt. 

D. L.: Minden Thrash Mosh Clubban részt vettél?

P. F.: Nélkülem nem volt TMC, nem volt kérdés, hogy megyek vagy sem, a hét TMC-ből nyolcon ott voltam… 

D. L.: Véleményed szerint az Undertaking kiemelkedett az akkori magyar thrash mezőnyből? Egyetértesz azzal, hogy TMC a feltörekvő hazai thrash csapatoknak biztosított bemutatkozási lehetőséget?

P. F.: A 80-as évek végén Magyarországon is gomba módra tűntek fel, szaporodtak a thrash bandák. Voltak igen izmos csapatok is, ám ebből az erős mezőnyből is kimagasló produkcióval rukkolt elő az UTG, mind a demóját, mind az élő fellépéseit tekintve!A TMC-ben a hazai thrash/hc krémje mutathatta meg magát a nagyérdeműnek, és minden egyes zenekarnak megháláltuk a muzsikálást. Ott a nézőtéren nem volt állóvíz: gerjedés-hegyek, mosh, pogó, színpadmászás nonstop; a metál/hc/punk népség együtt tombolt.

D. L.: A V12BB4U demó, illetve azt megelőzően a Killan demó annak idején milyen hatással volt rád? Mely hazai thrash bandák voltak még a kedvenceid?

P. F.: Az a Killan demó: leesett az állam, hogy „mi van, egy kijevi srác egyedül játszott fel egy anyagot?” De még milyet! Korszakalkotó felvétel, Killan korunk polihisztora, úgyhogy erre csak csettinteni tudtam. Nagy kedvencem volt még a Barbid Wire, a Bedlam, a Mirror és a Slogan; ezekkel a zenekarokkal levelezés útján fel is vettem a kapcsolatot.

D. L.: Ma is követed a metal világában zajló eseményeket? Mi a véleményed a színteret jellemző lemezdömpingről? Szerinted van értelme annak, hogy naponta tonnaszámra jelennek meg a különféle albumok?

P. F.: Mint korábban említettem, kb. egy éve csöppentem vissza a metál világába, így csak kapkodom a fejem, hogy mi ez az áradat, mennyi az újdonság. A másik rácsodálkozás pedig, hogy nagy örömömre még ma is aktívak azok a bandák, akik cirka 25-30 évvel ezelőtt ott voltak az élvonalban. Sőt, habár özönlenek a friss csapatok, a pozíciójuk is megmaradt. Annyira széles a kínálat, és annyira összemosódnak, összeolvadnak az irányzatok, hogy mindenki megtalálja a neki tetsző zenét, sőt ezáltal egy új közönségréteget is be lehet csalogatni a Fém birodalmába.

D. L.: Mennyire nehéz, avagy könnyű manapság az információáradatban, a lemezmegjelenések kapcsán tájékozódni?

P. F.: A világhálón mindenhez gyorsan és könnyen hozzá lehet férni. Ezáltal, a maximális kiszolgálás miatt a zenehallgatók baromira elkényelmesedtek. A komfortzónájukból ki sem moccanva, inkább otthon hallgatnak zenét, és nem veszik a fáradságot, hogy élőben is megnézzék kedvenceiket.

D. L.: Hogy viszonyulsz az mp3 file-okhoz? Ártott vagy használt az internet, azon belül az mp3-formátum elterjedése a zeneiparnak, az együtteseknek, a kiadóknak?

P. F.: Ennek a dolognak két oldala van. Egyrészt az internetes zene nagyon széles rétegeket ér el és gyorsan terjed. Ugyanakkor profitcsökkentő hatása van, mind a zenekarok, mind a kiadók oldalán.

D. L.: Kérlek, sorold fel számodra minden idők 10 legjobb, legklasszikusabb lemezét és borítóját, és indokold is meg, hogy miért ezeket választottad!

P. F.:

1. Slayer: Reign in Blood
2. Pestilence: Testimony of the Ancients
3. Testament: The Legacy
4. Voivod: Nothingface
5. Down: Nola
6. Suicidal Tendencies: Lights, Camera…Revolution!
7. Jane’s Addiction: Nothing’s Shocking
8. S.O.D.: Speak English or Die
9. Prong: Prove You Wrong
10. Corrosion Of Conformity: Blind

Tyűűűű, ez nehéz dió volt, mert még egy halom előadó és album kiabál, és helyet követel magának – jogosan! Lehet, hogy műfajonként kellet volna egy 10-es listát írnom???  Akkor több Slayer fért volna be…  A borítókérdést inkább elengedném; lehet, hogy azért, mert egyetlen Slayer-borító sem tetszik??? 

D. L.: Melyek voltak életed legjobb, legmeghatározóbb koncertjei?

P. F.: A legmeghatározóbb koncertek egyértelműen az Undertaking-bulik voltak: ami ott átjött, az visszahozhatatlan, megismételhetetlen. Persze a nagy külföldi csapatokat is óriási élmény volt látni, például a Metallica-t vagy az AC/DC-t a Népstadion-beli Monsters of Rock fesztiválon. Vagy a Sepultura-t, a Kreator-t, idén pedig az Anthrax-et és a Testament-et.

D. L.: Feri, köszönöm a válaszaidat, minden jót kívánok!

P. F.: Köszönöm szépen a megtisztelő lehetőséget! További sok sikert és jó egészséget kívánok a Rattle Inc. stábjának!

A szerző: Dávid László475 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*