“Megpróbáltuk a magunk útját járni”

A 90-s évek vége felé hazánkban kialakult egy kisebbfajta progresszív rock/metal színtér, amelyet olyan nevek fémjeleztek, mint a miskolci Eclipse és After All, a pécsi Perfect Symmetry, vagy a székesfehérvári Nemesis. Ez utóbbi zenekar az egykori Jericho és Unicum States romjain szerveződött, és két parádés albummal írta be magát a hazai fémzene történelemkönyvébe. A többit az együttes egykori dobosa, Szerecsen „Hetfield” Mihály mondja el.

Dávid László: Misi, sok szeretettel köszöntelek, és örülök, hogy elvállaltad az interjút! Esetleg láttad már az oldalunkat? Hogy tetszik a tartalom?

Szerecsen Mihály: Szia! Sziasztok! Köszönöm a megkeresést, meglepett a dolog. 🙂 Persze, már láttam az oldalt: miközben a régi kedvenceimet próbáltam keresni (Bedlam, Barbed Wire, Undertaking stb.), ráakadtam a Rattle Inc.-re. Megmondom őszintén, a teljes tartalmon még nem tudtam átrágni magam, de amint időm engedi, megpróbálok mindent elolvasni, megnézni.

D. L.: Ez egy posztumusz interjú lesz, tehát nem az aktualitásokra vagyok kíváncsi, hanem egyfajta múltidézés és tiszteletadás ez a Nemesis felé. Kezdhetjük?

Sz. M.: Persze, hajrá! 🙂

D. L.: A zenekar 1997-ben alakult Thorday Ákos – ének, Pethe „Pici” György (mindketten ex-Unicum States) és Fábián Zoltán – gitár, Nagy György – billentyűk (mindketten ex-Jericho, Wellington), illetve Szerecsen Mihály – dob felállással. A te zenei előéletedről mit kell tudnunk, illetve már korábban is ismertétek egymást?

Sz. M.: Hogy előttem volt-e olyan dobos, akit kipróbáltak, azt nem tudom, erről őket kellene megkérdezni. Én először Ákossal kerültem kapcsolatba, valamikor az Unicum klasszikus korszakának vége felé.

Én egy haverokból álló bandában kezdtem: ahogy az lenni szokott, kiosztottuk egymás között, hogy ki milyen hangszeren fog játszani, nekem a dob jutott. Na, ez volt a Hordalék zenekar. 🙂 1985-86 táján, a nagy thrash metál láz idején mindegyikünknek megvolt a kedvence, nekem a Metallica. A katonaság után nyílt egy kis helyi klub, ott próbáltunk a Special Guest nevű formációval. Volt egy időszak, amikor nem volt semmi, aztán jött a Nemesis, Ákost hülyítettem, hogy el tudom játszani az Unicum Intermezzo-ját. Persze nem úgy, mint Kovács Zsolti. 🙂

A Hordalék zenekar

D. L.: Ismerted az Unicum States és a Jericho muzsikáját?

Sz. M.: Az Unicum-ot ismertem, megvolt a kazettájuk és a koncertjeiken is jártam. Tetszett, amit hallottam, meg aztán azok között, akiket hallgattam, nem igazán volt még egy olyan zenekar, ahol az énekes billentyűzik is. A Jericho-ról a Hammerben olvastam, magát a zenét nem ismertem.

D. L.: Az Unicum States Különleges állapotok című lemezéről mi a véleményed?

Sz. M.: Átjött (hogy egy klasszikust idézzek :-)), annyira, hogy CD-re is kiírattam, és még manapság is hallgatom. Kár, hogy nem lett folytatása. Illetve lett, de nem sok új dal született.

D. L.: Kérlek, mesélj a próbáitokról! Hol, milyen rendszerességgel tudtatok próbálni? Leginkább saját dalok írására törekedtetek, vagy feldolgozásokat is gyakoroltatok?

Sz. M.: A próbák hétvégenként voltak Vácon. Ha jól emlékszem, majdnem minden hétvégén próbáltunk. Már a kezdetektől voltak saját dalaink, és csak később került be a repertoárba a Metallica Wherever I May Roam-ja.

D. L.: Kik voltak a legfőbb zenei hatásaitok?

Sz. M.: Hű, ez nagyon jó kérdés! Én akkor nagy Psychotic Waltz fan voltam, Pici mindig is dallamos zenéket hallgatott, de tombolt a Dream Theater-láz is. 🙂 Rush, Satriani stb… Nem most volt. 🙂

D. L.: Milyen módszerrel születtek a dalaitok? Csapatmunkában dolgoztatok, vagy volt egy fő dalszerző és szövegíró?

Sz. M.: Az alapokat Fábiék tették le, övék volt a munka nagy része. Én a magam részéről nem sokat tudtam hozzátenni a dalokhoz, már csak azért sem, mert nem nagyon konyítok a dalíráshoz. A szövegeket Fábi és Ákos írta.

D. L.: Rögzítettetek esetleg demókat is, amelyeket promóciós céllal, esetleg szerződés reményében elküldtetek a kiadóknak?

Sz. M.: Inkább csak próbahelyi felvételeink voltak, akkoriban ugyanis saját kiadásban gondolkodtunk.

D. L.: Két albumot adtatok ki (Nemesis – 1998, Abraxas – 1999), mindkettőt Székesfehérváron, a Pont Mi stúdióban vettétek fel. Kérlek, mesélj arról, hogyan zajlottak a felvételek, mennyi idő állt a rendelkezésetekre, ki finanszírozta a stúdiózást, volt-e olyan nóta, amelyik végül nem került fel a lemezekre stb.?

Sz. M.: Megint jót kérdeztél. 🙂 Mindkét anyagon Fekete Gáborral, azaz (G)-vel dolgoztunk. Ákosék már korábban is ismerték a stúdiót, nekem viszont addig még semmilyen stúdiós tapasztalatom nem volt. Fura volt, de családias. 🙂 A szokásos módon zajlott a felvétel: dob, basszus, gitár, billentyűk, ének. Én nem mindig voltam ott a felvételeknél. Már nem tudom pontosan, hogy mikor is kerültünk képbe Lajosnál (Gulyás Lajos), de ha jól emlékszem, ő volt a stúdió egyik társtulajdonosa. Az első lemez szerzői kiadásban jelent meg, a másodikat viszont már a Lajos-féle Gula kiadó gondozta. A stúdiózáshoz is ő teremtette elő az anyagi feltételeket. Az első lemezről, ha jól tudom, nem marad le nóta: amit megcsináltunk, az fel is került rá. A másodiknál volt egy nóta, a Karma, amit talán utána vettünk fel, már nem emlékszem pontosan. Az nemigen maradt meg a köztudatban, pedig szerintem egy nagyon jó kis nóta lett.

D. L.: Elégedettek voltatok a lemezek hangzásával? Esetleg utólag változtatnál rajtuk valamit?

Sz. M.: Ha nem lettünk volna elégedettek, ki sem jött volna a lemez, de a többiek nevében nem beszélhetek. 🙂 Szerintem lehetett volna egy kicsit több mély a lemezen, persze nem Korn-i mélységekre gondolok. 🙂

D. L.: Van-e arról információtok, hogy mennyi fogyott a korongokból?

Sz. M.: Az eladásokról nincsenek pontos adataim, ennyire nem voltam benne az üzleti dolgokban.

D. L.: A Metal Hammer Let the Hammer Fall válogatásán is szerepeltetek; ez a lehetőség mekkora reklámot biztosított számotokra? Ennek köszönhetően sok rajongó kapta fel a fejét a Nemesisre?

Sz. M.: Erről a rajongókat kellene megkérdezned. 🙂 Nekem már az is meglepő volt, amikor rákérdeztek a melóhelyemre vivő buszjáraton, hogy tényleg én dobolok-e ezen a lemezen.

D. L.: Ahogy azt te is említetted, az Abraxas a Gulyás Lajos által létrehozott Gula Records égisze alatt látott napvilágot. Lajos mennyit segített a zenekarnak? Promóció, reklám stb. terén sok terhet vett le a vállatokról?

Sz. M.: Ő rendezte az anyagiakat, intézte a kiadást, a reklámot, stb. Sikerült betenni bennünket a King’s X elé, úgyhogy örökké hálásak lehetünk neki a segítségéért.

D. L.: Hogyan emlékszel vissza a koncertjeitekre, turnéitokra? Melyek voltak a legjobb Nemesis-bulik?

A King’s X társaságában

Sz. M.: Az én kedvenc koncertem a már említett King’s X-es és a Summer Rock-os fellépésünk, de nagyon jó volt koncertezni a Pokolgéppel, a Mood-dal (állatok!!!! :-)), a Christian Epidemic-kel, a Nevergreen-nel, na és persze a Black Out-tal, de az Eclipse-et, a Perfect Symmetry-t, a Stonehenge-et és az After All-t sem szeretném kifelejteni.

D. L.: A ’90-es évek végén itthon is látványosan teret hódított a nu/modern metal vonal, ti azonban – az After All-lal, a Perfect Symmetry-vel, vagy az Eclipse-szel egyetemben – különleges, egyedi muzsikátokkal kilógtatok az akkori honi színtérről.

Sz. M.: Megpróbáltuk a magunk útját járni, szerintem sikerült is.

D. L.: Milyen okok vezettek a banda 2000. decemberi feloszlásához? Baráti hangulatban váltatok el egymástól?

Sz. M.: Ez már 17 éve volt… Ők tovább akartak lépni… Nekem személy szerint mindenkivel jó a kapcsolatom.

D. L.: 2001 februárjában Fábi, Nagy Gyuri és Lajos továbbvitték a Nemesist, később pedig felvették az Age of Nemesis nevet. Te miért nem lettél tagja az újjászerveződött csapatnak?

Sz. M.: Nem hívtak.

D. L.: A többi Nemesis/Age of Nemesis kiadványt ismered, hallottad?

Sz. M.: Ismerem, persze.

D. L.: Manapság is tartod a többiekkel a kapcsolatot?

Sz. M.: Mindenkivel megvan a kapcsolat, kivel sűrűbben, kivel ritkábban.

D. L.: 2003-ban tragédia sújtotta a hazai metal életet: elhunyt Thorday Ákos. Gondolom, mélyen megrázott a halála…

Sz. M.: Persze, mindannyian nagyjából egykorúak voltunk, nem kellett volna még elmennie. 🙁

Thorday Ákos (R.I.P.)

D. L.: Mivel foglalkozol mostanában: zenélsz még?

Sz. M.: Manapság nincs időm elővenni a hangszert, a munka és a család állnak a középpontban.

D. L.: Követed a metal színtér alakulását? Kik az aktuális kedvenceid? Fedeztél fel az elmúlt 5-10 évben tehetséges, egyedi zenekarokat?

Sz. M.: Az új bandákat nem igazán követem, nem hoznak lázba. A régiek új anyagait általában meghallgatom: nagyon tetszik például a Deep Purple új lemeze, Marty Friedman Inferno-ját is elég gyakran hallgatom, a Revolution Saints albuma is tetszik, na és persze az új Toto! 🙂

D. L.: Misi, köszönöm szépen a válaszaidat, minden jót, sok szerencsét kívánok!

About Dávid László648 Articles
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

1 Comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*