“Súlyos súlytalanság”

Levélváltás Juan-nal, a Vinnum Sabbathi gitárosával

Az év elején jelent meg a mexikói Vinnum Sabbathi első nagylemeze, a Gravity Works. A korongot megelőzően is gőzerővel dolgozó banda a „súlyos riffek + világűr + doom + gravitáció + drone + tudomány / négy bátor srác = Vinnum Sabbathi” képlettel definiálja önmagát. A zenekar alapítójával és gitárosával, Juan Tamayo-val bontottuk tagokra és tényezőkre az említett formulát néhány hónappal ezelőtt.

Rattle Inc.: Habár a Gravity Works a bemutatkozó lemezetek, úgy tudom, nem egy frissen alakult banda vagytok. Mesélnél a zenekar megalakulásáról, és bemutatnád a tagokat?

Juan: 2011-ben indítottam el a bandát, és 2012-ben vettem fel az első demót, még otthon. Játszottam egy másik zenekarban is, a Bloodwitch-ben, ahol találkoztam Samuel-lel, és meghívtam a Vinnum Sabbathi-ba, hogy játsszon basszusgitáron. Egy párszor felléptünk duóként, mígnem az egyik Bar de Monjas-szal közös koncert alkalmával megismertük Gerardo-t, aki csatlakozott hozzánk, és betöltötte a dobos posztot. Így hármasban rögzítettük a Wardenclyffe Signals single-t 2013-ban, aztán pedig a Side B EP-t 2014-ben. Végül, 2014 közepe táján a testvérem, Roman is csatlakozott, aki a felvételeken hallható samplerekért és effektekért felel a koncertek alkalmával.

A dobosunk, Gerardo jelenleg Európában tanul, így egy jó barátunk, aki egyébként az Apocalipsis-ben püföli a bőröket, segít ki bennünket a dobok mögött a mexikói fellépéseink során.

Rattle Inc.: Van egy olyan érzésem, hogy az Electric Wizard jelentős szerepet játszott a zenekar névválasztásában. Jól gondolom?

Juan: Igen! A nevet a Dopethrone albumuk első száma ihlette. Nagy rajongói vagyunk az Electric Wizard-nak, és különösképpen ez a korongjuk volt az, ami már az első meghallgatásakor magával ragadott.

Rattle Inc.: A véletlen vagy egy tudatos döntés miatt lett a Vinnum Sabbathi instrumentális zenekar? Ha az utóbbi, miért döntöttetek úgy, hogy énekes nélkül fogtok dolgozni?

Juan: Azt hiszem, már a kezdetek óta sokkal jobban koncentráltam a zenére, mint a szövegekre. Továbbá meglehetősen rossz hangom van, így az ötletet, hogy vokálokat is adjunk a dalokhoz, elvetettem. Kifejezetten érdekesnek találom a súlyos zene és a beszéd-samplerek keverését, ugyanis a szöveg így anélkül közvetít velős üzenetet, hogy része lenne a zene dallamának. Mintha egy plusz sáv lenne a dalokban.

Rattle Inc.: Mennyire nehéz egy instrumentális zenekarnak kifejeznie magát? Összevetve olyan bandákkal, ahol van szöveg, nektek nincs meg az a közvetlen eszközötök, ami egyszerűen átadná az üzeneteteket. Valóban ennyire bonyolult csak a hangszereitekre hagyatkozni?

Juan: Nekem elég nehéz szövegeket írnom, és azt hiszem, Gerardo és Samuel is ugyanebben a csónakban evez, hiszen az ő korábbi projektjeik is kivétel nélkül instrumentálisak voltak. Nagyon jól megértjük egymást, amikor játszunk vagy jammelünk. Az üzenetünk részben a dalokban lévő samplereknek köszönhetően jut el a közönséghez, a dolognak ezt a részét félig-meddig így oldottuk meg.

Rattle Inc.: A számok megírása hogyan megy nálatok?

Juan: A legtöbbször valamelyikünk hoz egy riffet, és elkezdünk jammelni. Egészen addig adunk hozzá részeket, amíg úgy nem érezzünk, hogy már van „valamink”. Ehhez néha mindössze 23 perc szükséges, mint például a legelső EP-n. Gerardo-nak és Samuel-nek szinte mindig eszébe jut valami dalírás közben. Amikor egy új ötletet vagy részletet próbálunk, az általában azzal végződik, hogy új dal születik. Igazán örülök, hogy ez a két srác velem zenél, hiszen minden nagyon gördülékenyen megy velük.

Rattle Inc.: Meglehetősen gazdag diszkográfiával rendelkeztek. Mielőtt az első lemezetek kijött volna, számos kislemezt és splitet jelentettetek meg. Összefoglalnád, melyek voltak ezek?

Juan: Az egész egy otthon felvett demóval kezdődött 2012-ben, aztán egy év múlva rögzítettem az első kislemezt, a 6 σ: Side A-t. 2014-ben, már Gerardo-val és Samuel-lel együtt készítettem el első single-ünket, a Wardenclyffe Signals-t és a második kislemezünket, a 6 σ: Side B-t. Még ugyanebben az évben kihoztunk egy újabb single-t, SpaceX: Falcon/Dragon címmel, majd a Terror Cósmico, a Weedsnake és az El Ahorcado nevű bandákkal turnézva vettük fel a Fume On split lemezt.

2015-ben a Bar de Monjas-szal turnéztunk, ekkor született meg a Fuzzonaut split egy barátunk stúdiójában, a Vesubio 34-ben. Később az első lemezünk, a Gravity Works munkálatai is itt zajlottak.

Rattle Inc.: Azt olvastam, hogy az eddig megjelent összes lemezetek villámgyorsan elkelt, szóval nem volt nehéz megjósolni, hogy a Gravity Works-szel sem lesz ez másként. Mesélnél az album fogadtatásáról?

Juan: Sosem számítottunk olyan fogadtatásra, amelyet minden lemezünk kapott végül. Mi csupán négy egyszerű srác vagyunk egy Mexico City melletti kisvárosból, akik történetesen súlyos zenét játszanak. Mérhetetlenül hálásak vagyunk, amikor valaki Malajziából vagy Norvégiából megveszi egy CD-nket, és ír nekünk, hogy mennyire tetszik neki a zenénk.

Nehéz azt felfogni és tudatosítani magunkban, hogy az ember keze munkája a világ minden tájára eljut. A zenekarral kapcsolatos összes dolgot – úgymint merch, közösségi média, foglalások, turnék és minden egyéb – mi intézzük. Óriási érzés, amikor olyan helyekre küldünk merch holmikat, ahol korábban még sosem jártunk. Talán a nagyobb szcénákból, Európából vagy az Egyesült Államokból jövő bandáknak ez nem olyan nagy dolog, azonban egy mexikói zenekarnak elmondhatatlanul jó érzés, amiért nagyon hálásak vagyunk.

Mindez azoknak köszönhetően valósulhatott meg, akik segítettek megosztani a zenénket másokkal. A The Obelisk, az Outlaws of the Sun vagy a Round Trip blogok nagyon segítőkészek voltak ebben. Azok is szervesen hozzájárultak az ismertségünkhöz, akik a YouTube-ra töltötték fel a lemezeinket, így téve azokat elérhetővé rengeteg ember számára.

Rattle Inc.: A Gravity Works hallgatása közben az az érzésem támad, hogy valamiféle koncept lemezzel van dolgom, vagy legalábbis úgy vélem, hogy a dalok nagyon szorosan kötődnek egymáshoz. Mit gondolsz erről?

Juan: A Gravity Works kétségkívül tekinthető egy koncepciónak, a dalok nem csupán hangzásilag kapcsolódnak egymáshoz, de tartalmilag is. A korong a gravitáció hiányával, a súlytalansággal indul a Weightlessness-ben. Ez a dal arról szól, amikor az űrhajósok először tapasztalták meg ezt a nem mindennapi állapotot, és azon dolgoztak, hogyan tudnák a tapasztalataikat későbbi küldetéseik alkalmával is felhasználni és előnyükre fordítani. Az Early Works-ben Mike Wallace a Mercury Seven-t (A Mercury program héttagú űrhajóscsapatát – a szerk.) mutatja be, és azoknak a tudósoknak az erőfeszítéseiről beszél, akiknek a Szovjetúnióval folytatott űrverseny során sikerült embert szállító űrhajót föld körüli pályára állítaniuk.

Aztán Gravity Waves-zel egy jókora ugrást teszünk a sci-fi világába: ez egy Fritz nevű űrhajósnővel folytatott utolsó beszélgetést rögzít, aki éppen belép egy fekete lyukba. A Loop Quantum Gravity című track-ben (Wernher) von Braun magyarázza el, milyen erőfeszítéseket kellett tennie az emberiségnek annak érdekében, hogy elérje a Holdat. Végül a The Probe B távoli rádióhangja az univerzum jövőjéről mesél, arról, hogyan válhat az egész egy masszív fekete lyukká.

Az album hallgatása során tulajdonképpen egy olyan folyamat fültanúi lehetünk, amely a gravitáció teljes hiányától indul és a fekete lyukak találkozásával, vagyis az Univerzum összeomlásával zárul, ahogy azt Asimov is megírta a The Collapsing Universe-ben. Ez a könyv óriási hatással volt rám, és rengeteg inspirációt nyújtott az album megírásához.

Rattle Inc.: A dalokban használt beszéd-samplerek tényleg oktatási segédanyagok a NASA adatbázisából?

Juan: Az ötből három dalban NASA-fájlokból származó oktatási anyagok hallhatók. Nagy rajongója vagyok ezeknek a dokumentumoknak. Rengeteg információt tartalmaznak az űrkorszak korai éveiből. Gépészmérnökként mindig ámulatba ejtenek ezek a hatalmas és bonyolult gépek, amelyeket arra használtak, hogy elérjék velük a világűrt. Így aztán nem meglepő, ha minden lehetőséget megragadok, hogy az ezekben a dokumentumokban található beszédfoszlányokat felhasználjam, hiszen mindegyikük valós információval szolgál ezekről az időkről.

Rattle Inc.: Honnan szereztétek a másik két dalban hallható samplereket?

Juan: Barátaink, Roberto de la Peña és Andrea Celeste vették fel őket. A Gravity Works-höz én készítettem egy kisebb scriptet a Fritz és Föld közötti kommunikációról. A Probe B esetében az összes szöveg Asimov The Collapsing Universe kötetéből származik.

Rattle Inc.: A legtöbb dalotok – vagy talán az összes – valamilyen szállal kötődik az világűrhöz vagy a világegyetemmel kapcsolatos jelentősebb eseményhez. Sőt, még a felvarróitok is az űrhajósok kezeslábasán látható patch-ekre hajaznak. Honnan ez a már-már megszállottsággal határos érdeklődés?

Juan: Turnék és új megjelenések alkalmával is szoktunk ilyen küldetéses felvarrókat készíteni, ahogy az eredeti felvarrók is készültek minden küldetés alkalmával. Mostanra, gondolom, már egyértelművé vált, hogy mennyire rajongok ezekért a küldetésekért, és kifejezetten jó ötletnek tartom, hogy a Vinnum Sabbathi jelentősebb mérföldköveire is eképpen emlékezzünk meg.

Rattle Inc.: Gerardo egy interjúban képlettel írja le a Vinnum Sabbathi zenéjét. A szóban forgó képlet egyik tagja a tudomány. Mennyire fontos a tudomány, a tudományosság a zenei munkásságotokban?

Juan: A tudomány a mindennapi életünkhöz tartozik. Gerardo éppen az agrármérnöki PhD-jét csinálja, Roman társadalmi antropológiával foglalkozik, én pedig gépészmérnök vagyok. Sűrűn beszélgetünk a ránk hatást gyakorló tudományos témákról, és ez gyakorta kerül összefüggésbe azzal, amit a Vinnum Sabbathi-ban csinálunk. Sok más, súlyosabb zenét játszó bandával ellentétben mi nem vagyunk sátánimádók, és a drogok sem érdekelnek bennünket, nem érzünk semmi kapcsolatot ezekkel a dolgokkal.

Rattle Inc.: A tudományon és azon belül a világűrön túl milyen egyéb hatások nyomták rá leginkább a bélyegüket a hangzásotokra és a zenétekre?

Juan: Először is van néhány banda, amelyek hatására nem csupán játszani akarok a hangszeremen, hanem az is fontos, hogy üzenetet hordozzon a munkám. Ilyen például a 35007, a 5ive’s Continuum Research Project, az Ufomammut, az Earth, a Rosetta vagy éppen a YOB. Egy másik jelentős hatás számomra a környezet: itt elsősorban Mexikóvárosra gondolok, arra a rengeteg történésre és interakcióra, amit az utcán vagy a tömegközlekedésben látok. Ez a nyüzsgés azt juttatja eszembe, hogy az emberi faj bizonyos helyzetekben csoportként viselkedik és reagál.

Rattle Inc.: Végezetül egy idevágó hírrel kapcsolatban szeretnélek kérdezni. Mit szólsz a NASA februári bejelentéséhez a hét újonnan felfedezett exobolygóról?

Juan: Ettől teljesen leesett az állam! A Cassini megközelíti a Szaturnuszt, a Voyager elhagyja a Naprendszert, próbaleszállás egy üstökös felszínére és most ezek a bolygók, ráadásul némelyikükön az élet lehetséges jeleivel. A folyamatos felfedezések és a még több információ teszi a világegyetemet napról-napra különösebb hellyé. Ez az, ami miatt ilyen megszállottan és szenvedélyesen érdeklődöm a tudomány és a kozmosz iránt.

Rattle Inc.: Juan, köszönöm az interjút!

Füzesi Szabolcs

A szerző: Rattle Inc.106 publikáció
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*