Bocskay Csaba – 2. rész

Rattle Inc.: Te is szerepeltél az Undertaking-ről szóló könyvben. Mennyire tetszett a kiadvány? Hogy kerültél a „képbe”, mint lehetséges szereplő?

Bocskay Csaba: Nagyon megtisztelő volt, hogy bekerülhettem a kötetbe! Kiss Laci (alias Kes) barátommal sokat mozogtunk együtt, mind a TMC-ken, mind az életben, és ő időközben sógori viszonyba került egy nagyon értékes emberrel, Dudich Ákossal. Ákos is rengeteget tesz az újraéledt metálért, és Kiss Laci barátom elmondta neki, hogy annak idején sokat jártam a TMC-be és más koncertekre, így aztán riportot készített velem. Óriási respect neki és a könyv szerzőjének, Jakab Viktornak, az Undertaking basszusgitárosának!

Rattle Inc.: Minden Thrash Mosh Club-bulin részt vettél?

Bocskay Csaba: A legelsőn nem (mert nem tudtam róla), de utána az összes bulin és a NOT-koncerteken is ott voltam. Itt szeretném megköszönni azokat a tapasztalatokat, amelyekre a Landler Művelődési Házban tettem szert; kitűnően tudtam utána ezeket alkalmazni különböző koncerteken.

Rattle Inc.: Véleményed szerint az Undertaking kiemelkedett az akkori magyar thrash mezőnyből?

Bocskay Csaba: Méghozzá toronymagasan. Ők voltak a legelsők és a legjobbak.

Rattle Inc.: Egyetértesz azzal, hogy TMC a feltörekvő hazai thrash csapatoknak biztosított bemutatkozási lehetőséget?

Bocskay Csaba: Ez nem is vitás. Somogyi Peti (Manitou) már akkor legenda volt, és azzal, hogy a rendszerváltás előtt megcsinálta a TMC-t, örökre beírta magát a metál nagy könyvébe. Teljességgel valós az, amit az Undertaking könyvben írtak a srácok, hogy tömegek mentek a TMC-be, hogy láthassák a friss thrash- és egyéb zenekarokat. Felejthetetlen feeling volt ott, áldom a szerencsémet, hogy ott lehettem, és a többi thrash harcossal együtt felmászhattam a színpadra. A kérdésedre visszakanyarodva, hol máshol léphettek volna fel akkor ezek a zenekarok, mert bár haldoklott a diktatúra, a kulturális megszólalás területén is túlságosan erős volt még a bolsevik beidegződés. Itt, a Landlerben mindent lehetett játszani és csinálni is.

Rattle Inc.: Annak idején milyen hatással volt rád a V12BB4U demó? Mely hazai thrash bandák voltak még a kedvenceid?

Bocskay Csaba: Széthallgattam. Máig megvan és működik is, ha-ha, de nem tudnám megmondani, hogy hányszor hallgattam meg, és másoltam át másoknak. Az Undertaking mellett nagyon szerettem még a Mirror-t, a korai Beyond-ot és az Angel Reaper-t. Innen üzenem nekik, hogy a Condor Légió című számuk örök sláger!

Rattle Inc.: Manapság is követed a metal világában zajló eseményeket?

Bocskay Csaba: Igyekszem. Párhuzamosan a politikával, de napi szinten megyek utána a híreknek. És most már, az internet világában nem kell a pesti lemezboltokat járni, ha az ember infóhoz szeretne jutni, és megtudni, hogy például mikor lesz D.R.I.-koncert az E-Klubban? Ez konkrétan megtörtént. Épp’ a napokban olvastam, hogy Pestilence-koncert lesz Pesten. Nyami…

Rattle Inc.: Mi a véleményed a jelenlegi metal színteret jellemző lemezdömpingről? Szerintes van értelme annak, hogy naponta tonnaszámra jelennek meg az új albumok?

Bocskay Csaba: A folyamatosság elve alapján természetesen. Hiszen bármennyire is szerettem annak idején a Possessed-től a Seven Churches albumot, nem biztos, hogy az egy mai metálosnak is a kedvence lenne. Az élet megy tovább, és az a normális, hogy az újabb és újabb bandák tolják ki zsákszámra a lemezeiket. Örüljenek a mai fanok, hogy ez így van, és szinte minden az ölükbe hull, hiszen vagy megrendelik, és hozza a postás a lemezt, vagy kattintanak kettőt az interneten, és máris le is van töltve a kívánt lemez. Úgyis azok a zenekarok fognak fennmaradni, akik nem divatból játsszák azt a zenét, amit csinálnak, és tudnak fejlődni.

Ma már sajnos nagyon nehéz megtölteni a koncerttermeket hallgatósággal. Aki viszont elmegy egy ilyen bulira, az valami pluszt vár, szóval hajrá, napjaink zenészei! Nem én fogok tippeket adni, hogy milyen showelemekre lenne még szükség, de emlékszünk rá, hogy például Killan Gyuri vodkát adott az Undertaking-koncerteken a közönségnek, a Venom énekese szétverte a gitárját a hangfalakon, vagy a Municipal Waste zenekar egy trambulint állított fel a színpadon, hogy arról ugráljanak a rajongók a tömegbe.

Rattle Inc.: Mennyire nehéz vagy könnyű manapság, ebben a hatalmas információáradatban a lemezmegjelenésekről tájékozódni?

Bocskay Csaba: Sokak számára még mindig fontos, hogy miként néz ki egy lemezborító, mert óhatatlanul az alapján alakul ki az első vélemény egy albumról, és csak utána jön a belehallgatás. Nem szabad egyetlen szám alapján véleményt alkotni, mindenféleképpen érdemes „belelapozni” az anyagba. Van egy jó orosz (!) oldal, ahol nagyon megbízhatóan hozzák le hétről hétre a legújabb megjelenéseket. Külön kitérnek arra, hogy az adott anyag heavy, thrash, death, black vagy éppen folk metál-e. Ilyen lett a világ, bár nekem sokszor hiányzik az az időszak, amikor Pesten csavarogtunk, és boltról boltra járva vadásztuk a lemezeket.

Rattle Inc.: Hogyan viszonyulsz az mp3 file-okhoz? Ártott vagy használt az internet (és az mp3 file-ok) felbukkanása a zeneiparnak, az együttesekenek, a kiadóknak?

Bocskay Csaba: Úgy emlékszem, a Metallica és a Cannibal Corpse is pereskedett amiatt, hogy felrakták a lemezeiket az internetre, ahonnan aztán ingyen le tudták tölteni a rajongók. Ma sajnos ilyen a világ, „majd letöltöm valamelyik torrent oldalról vagy megnézem a YouTube–on” – hallani mindenhonnan. Én ezt nagyon sajnálatosnak tartom, mert így világszerte tömegek maradnak otthon, élnek egyfajta virtuális világban, holott óriási élmény egy jó buli után együtt sörözni a zenészekkel.

Rattle Inc.: Kérlek, sorold fel a számodra minden idők 10 legjobb, legklasszikusabb lemezét és borítóját, és indokold is meg, hogy miért ezeket választottad!

Bocskay Csaba: Hűha, ez nehéz kérdés. Legyen inkább 100, ha-ha!

RAZOR: Evil Invaders (Ezzel a most is simán vállalható kanadai thrash albummal kezdtem a „pályafutásomat”, a mai napig imádom minden számát.)
SODOM: Obsessed by Cruelty (Imádtuk a Sodom-ot, azok a tuka-tuka dobok ott a 80-as évek végén meghatározóak voltak számomra. Emlékszem, amikor 1990-ben itt jártak Pesten, még németből is jöttek a metálosok, annyira szerették ezt a zenekart. Deatlike Silence, Nuctemeron stb. számaik örök kedvencek.)
DESTRUCTION: Eternal Devastation (Aki ezt az albumot annak idején nem hallgatta meg, az nem is volt igazán metálos. A Curse the Gods című szám a mai napig egyfajta thrash himnusz. A korai lemezeik voltak a thrash alapreaktorjai. Újra összeálltak, és nyomják is a lemezeiket, de a Destruction sajna már nem olyan, mint anno, de ettől függetlenül itt a helyük a Top 10-ben.)
ASSASSIN: The Upcoming Terror (Ez a düsseldorfi banda ezzel a lemezével szintén fenekestül felforgatta abban az időben minden thrasher világát. A Fight, az Assassin, a Holy Terror vagy a Bullets örök thrash etalonok. Mi mást is mondhatnék? „Go, fight, kill, Assassin”!)
MORBID ANGEL: Altars of Madness (Ez a lemez annyira rendben van, hogy nagyon. Nyers, brutális, dől belőle az energia. Véget nem érő agresszív támadás. Imádom.)
OBITUARY: Slowly We Rot (Ez az a death metál, ami tényleg halálos. John Tardy hangja élőben, 1990-ben, a PeCsa színpadán százakat döbbentett meg, és iszonyatos mozgást idézett elő a magyar rajongóknál. Emlékszem, hogy az előzenekaron, a Morgoth-on már egy kicsit elfáradtunk Túri András deathrasher barátommal, de sikerült végigtáncolnunk ezt a floridai death metál csodát. Kicsit később már a Napalm Death-tel jöttek újra vissza Magyarországra. Itt is megfigyelhető, hogy az első lemezeik voltak a legjobbak, de nélkülük sincs death metál!)
DEATH: Scream Bloody Gore (Akinek nem volt Death-pólója Szentesen, az nem is volt metálos! Komolyra fordítva a szót, Chuck Schuldiner olyan zenei alapot tett le ezzel az albummal, amelyet csak ő tudott überelni a következő lemezeivel. Az Evil Dead vagy a Baptized in Blood olyan kulturális gyöngyszemek, amelyeket hetente le kellene adni a kereskedelmi tévécsatornákon. Nyugodj békében, Chuck!)
SLAYER: Show No Mercy (Tudom, hogy mindenki számára a Reign in Blood az örök kedvenc, de nekem ez a lemez talán egy iciri-picirit még nagyobb kedvencem a Slayertől. Olyan ősi düh, pusztító erő jön le az albumról, a megfelelő vallási köntösbe helyezve ezeket a zenei tételeket, hogy ez a lemez is örök marad. A Final Command legyen veled!)
D.R.I.: Crossover (A TMC kivetítőjén láttam tőlük a Live at the Ritz-et. Tátott szájjal néztem ezt a thrash/hc zenekart, akik akkor alkották meg ebből a két zenei műfajból a crossover-t. Igazi koncertzenekar, aki látta már őket élőben, tudja, miről beszélek. Sehol máshol nincs annyi stage díving, mint náluk, és több, mint 30 éve játsszák ezt a zenét. Ha nincs D.R.I., én sem leszek thrasher.)
NOCTURNUS: The Key (A világon legelsőként ők használták a death metálban a szintetizátort ebben a csodálatos sci-fi és technikailag legkifejlettebb zenében. Az album az időutazásról szól, és a számok szorosan összefüggenek egymással. A dobos Mike Browning magyar felmenőkkel rendelkezik, és ezt megelőzően a Morbid Angel-ben ütötte a dobokat. 26 éve hallgatom ezt a zenét, számomra megunhatatlan, és nagyon várom a közeljövőben megjelenő albumukat, ami témailag és zeneileg is a The Key folytatása lesz.

Rattle Inc.: Melyek voltak életed legjobb, legmeghatározóbb koncertjei?

Bocskay Csaba: Ez megint egy nehéz kérdés. Számomra minden egy 1985-ös Pokolgép-koncerttel kezdődött. Utána jött a Thrash Mosh Club, az ottani koncertek adták meg az alaplökést mindahhoz, amit a későbbi életemben véghez vittem. Szerencsére ebből a kultuszból a szülővárosomba, Szentesre is rengeteget sikerült „behozni”, és a MÁV Kultúrházban, majd a Sport/Graffitiben is óriási pörgések voltak. Volt, hogy egy szabadtéri Edda-koncertet miattunk állított le Pataki Attila, de mi tettük tovább a dolgunkat, vagy amikor a feldolgozásokat játszó Coctail zenekar koncertjén a tombolahúzást követő pillanatokban is röpködtek a mieink a tömegbe, mert nekünk meg ez volt a dolgunk. Talán ami még ide való emlékem, hogy amikor kint jártam Wackenben, és 150 zenekar játszott abban a nagy metál őrületben, és még szombat hajnali 2 után is nyomta az Immortal vagy a Razor, de vasárnap reggel 9-kor már ott táncoltam a svéd The Crown csodálatos, akkoriban kijött Hell is Here-jének zenéjére.

Rattle Inc.: Csaba, köszönöm szépen a válaszaidat, minden jót kívánok!

Bocskay Csaba: Én köszönöm szépen az interjút! Hallgassatok metált, járjatok koncertekre!

A szerző: Dávid László475 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*