Soós Zoltán „Size” – 2. rész

Dávid László: Számodra a metal csak egy zene vagy életforma/életérzés? Mi a véleményed azokról, akik egy idő után hátat fordítanak a metalnak, és megtagadják a múltjukat?

Size: Hát erre most mit mondjak? Nekem ez a hobbim, a szenvedélyem, az életem! Lehet, hogy ezt azért mondom, mert nincs még családom, de ha lenne, a zene akkor sem szorulna háttérbe,maximum kevesebbet járnék koncertre. Hogy valaki hátat fordít a metalnak, az az ő dolga! Nekem is sok olyan haverom van, akivel együtt kezdtük, de már rég nem hallgat ilyen zenéket. Ő tudja, én ezért nem ítélem el. Bár ha részegen találkozom velük, azért szoktam egy kicsit basztatni őket, de csak a hülyéskedés szintjén. Ők is jó emberek, csak máshogy alakult az életük!

D. L.: Tudsz/tudtál azonosulni a szövegekkel? Egyáltalán foglalkozol/foglalkoztál a dalok mondanivalójával?

S.: Az angol szöveggel nem, mert azt a mai napig nem beszélem. Nagyjából értem, hogy miről szólnak a dalok, de nem nagyon szoktam foglalkozni vele. A magyar szövegekre persze jobban odafigyelek, de nemigen szoktam ügyet csinálni abból, ha nem tudok velük azonosulni. Nekem a zúzás a lényeg, hehehe!

D. L.: Az adott muzsika hangulata is fontos számodra? Mitől függ, hogy mikor mit hallgatsz?

S. : Igen, fontos! Van, amikor a hátam közepére sem kívánom a durvább zenéket, olyankor valami lazábbat hallgatok. A franc se tudja, mitől van az, hogy néha csak valami doom vagy stoner zenére vágyom, valamikor pedig egy mindent elpusztító grindcore vadállatra. Van, hogy mind a kettő jólesik! Talán egy pszichológus meg tudná ezt mondani, de én nem!

D. L.: Szerinted van a metalnak összetartó ereje?

S.: Biztos, hogy van, mert régebben sosem sikerült gombócot kifőznöm, mindig szétesett a vízben. Aztán egyszer úgy csináltam, hogy közben a MANOWAR-t döngettem teljes hangerőn, és akkor egyben maradt, hehe! Na de a tréfát félretéve: van! Még akkor is, ha mindig akad néhány megmondó metálprofesszor, aki csak azt nézi, hogy mibe kössön bele.

D. L.: A Tales of the Morbid Butcher fanzine munkatársa vagy. Mikor csatlakoztál Dudás Attilához? Rajtatok kívül van-e még valaki, aki ír a lapba?

S.: 2015 őszén csatlakoztam Dudás mesterhez. Megkérdezte, nincs-e kedvem írni egy recenziót, csak úgy próbaképpen. Én pedig belementem. A szegedi Coffinborn zseniális bemutatkozó EP-jéről írtam egy elemzést, és elküldtem neki. Annyira tetszett Duddernek, hogy felajánlotta, csatlakozzam a csapathoz. Sajnos a 2016-ban megjelent 4-5. szám után Maniac kollégánk távozott a brigádból, mert számtalan más és fontosabb teendői miatt már nem tudta vállalni a további munkát. A helyére egy jó barátunk csatlakozott hozzánk. Ő Pordán Szilárd Szentkirályszabadjáról, aki mániákus gyűjtő és rajongó, emellett pedig remek ivócimbora. Ha így hárman összejövünk, annak mindig kemény kocsmakiszárítás a vége, haha!

Egy negyedik mészáros is dolgozik a vágóhídon, mégpedig „Sorger”, azaz Sörös Gergő, aki a Larrnakh nevű banda atyja. Van még két, úgynevezett „tiszteletbeli” tagja a csapatnak, Káger Balázs (Neverheard Distro) és Anvil Cvlt mester, akik rengeteget segítenek abban, hogy ez a mocskos, beteg lap létrejöhessen. Az újság megjelentetésével kapcsolatos teendőket egyedül Dudás intézi, mivel neki már jól kiépített kapcsolatrendszere van. Az írásokat, interjúkat, recenziókat pedig elosztjuk egymás között. Dudder rengeteg hanganyagot kap a világ minden tájáról, így jó néhányat át szokott adni Szilárnak vagy nekem, hogy mi írjunk róla. Az újság dizájnját is Dudder oldja meg Anvil Cvlt segítségével, de azért a mi véleményünket is ki szokta kérni.

D. L.: A feladatokat hogyan osztjátok fel egymás között?

S.: Szándékosság nélkül, de kialakult egy olyan rendszer a recenziók írásánál, hogy Szilárd főleg thrash, speed és a tradicionálisabb anyagokról ír. Gergő a black metál cuccokról hoz rendkívül színvonalas írásokat. Dudás nagy általánosságban a legmocskosabb, legbetegebb black/thrash és black/death bandák kiadványait elemzi, én pedig legtöbbször death metal, grindcore, sludge csapatok munkáit rágom át. Persze ez nem alapszabály, ha valaki beszerez bármilyen stílusú anyagot, akkor ő ír róla.

A lap anno még black/thrash /death vonalon indult útjára, de mára azért eléggé kitoltuk a határokat. A lényeg, hogy súlyos, beteg, sötét, brutális cucc legyen, és akkor dobjuk is föl a vágóasztalra, haha! A koncertbeszámolókat a legtöbbször Szilárd és én írjuk, mert mi járunk a legtöbbet élő rituálékra, és hát Dudás sokszor nem is emlékszik rájuk. Megjegyzem, néha nekem is nehezen sikerül, hahaha!

D. L.: A fanzine előállításának költségeit felesben álljátok?

S.: Eddig mindig Dudás állt mindent, de a szeptemberben megjelenő 5. számnál már mi is beszálltunk a költségekbe. Úgy gondolom, ez így fair. Persze, ha nem adunk el egy darabot sem, akkor azért Dudásból kiverjük a zsét, hehehe!

D. L.: A legújabb számotok néhány napja jelent meg. Mondanál róla pár szót?

S.: Szeptember 22-én jelent meg, és izgatottan várjuk a reakciókat. Véleményem szerint az előző dupla szám is igen ütősre sikeredett, de ez még jobb lett. Még rátettünk egy lapáttal, sőt többel. Nagyon betegre és durvára sikeredett. Érkeztek már olyan visszajelzések, hogy nagyon gyomorforgató és betegesen ocsmány! Ebből tudjuk, hogy jó úton haladunk, hehehe! A célunk továbbra is a legszélsőségesebb, legelmebetegebb fanzine elkészítése, amelyben bőven van humor is. Ha valaki ezt véresen komolyan veszi, az az ő baja, menjen orvoshoz.

Néhányan már a hozzáértésünket is megkérdőjelezték, de mi ezt magasról leszarjuk. Nem vagyunk újságírók, mániákus rajongók vagyunk, akik a többi rajongónak csinálnak újságot. Akinek ez nem tetszik, az csináljon jobbat. Nem akarok dicsekedni, mert utálok, és el akarom kerülni a nagyképűség vádját, de a most megjelenő számon kurva sokat melóztunk, és beleadtunk mindent. Szerintünk vinni fogja a prímet, de ezt majd természetesen az olvasók döntik el!!!

D. L.: Ismered, kedveled Attila másik fanzine-jét, a Fekete Terrort? Te is részt veszel a Fekete Terror Productionsben?

S.: Természetesen ismerem, és rendelkezem is egy példánnyal! A Fekete Terror fanzine-ról egyelőre annyit mondhatok, hogy hosszú szünet után feltámadt hamvaiból, s mi is csatlakoztunk Dudáshoz, hogy újra szárnyalhasson, hehe! Már dolgozunk a következő számon! Viszont lesz egy kis arculatváltás, és változik a koncepció is. Olyan fanzine-ben gondolkozunk, amilyet még nem csinált senki, legalább is itt Magyarországon nem. Majd meglátjátok! A Fekete Terror Production viszont egyedül a Dudás vállalkozása, arról ő tudna többet mondani.

D. L.: Szerinted manapság is létezik fanzine-kultúra? A jelenlegi hazai fanzine-ekről mi a véleményed?

S.: Mivel nem vagyok fanatikus gyűjtő, erről nem sok mindent tudok mondani! De tudom, hogy külföldön rengeteg fanzine létezik. Itthon is elég jó a helyzet, nagyon jó lapok jelennek meg mostanában: Burning Sun, Metal Catacombs, No Obligation, Posthuman, Voice of the Night, Blast. Remélem, az Old Skull sem tért örök nyugalomra, és persze izgatottan várjuk az új torzszülött, a Dögvész első számának megjelenését, és jó lenne egy Old-School Union második szám is, hahaha!

D. L.: Olvasol esetleg webzine-eket is?

S.: Néha. A FB-on szoktam olvasgatni a Shock, a Rockstation, a From Underground, a Retorzió és persze a Rattle Inc. írásait, cikkeit! Hirtelen most ezek jutottak eszembe.

D. L.: Napi szinten követed az aktualitásokat, a friss lemezek, újdonságok megjelenését? Szerinted jó vagy rossz a szinte átláthatatlan lemezdömping, ami manapság van?

S.: A jó az benne, hogy látom, milyen népszerű még mindig ez a stílus ahhoz képest, hogy már vagy 20 éve a haláláról beszélnek, hehe! Néha csak tátott szájjal hallgatom, hogy a fiatal kölkök micsoda állat debüt cuccokkal jelentkeznek. A rossz az benne, hogy képtelenség mindent végighallgatni, pláne többször is. Ha felmondanék a munkahelyemen, és napi 16 órában csak zenét hallgatnék, akkor sem jutnék a végére!

D. L.: Kérlek, sorold fel a számodra minden idők 10 legjobb, legklasszikusabb lemezét és borítóját, és indokold is meg, hogy miért ezeket választottad!

S.: Hohó, ez nagyon nehéz, de megpróbálom. Bár lehet, hogy már pár óra múlva is más lemezeket írnék. Na, nézzük, a sorrend itt teljesen lényegtelen!

LEGJOBB LEMEZ:

01. Slayer: Reign in Blood (Legelőször ezt a Slayer-albumot hallottam életemben! BRUTÁLIS!!!
02. Possessed: Seven Churches (Amikor ’87-ben meghallottam, teljesen kiakasztott a sötétsége és a brutalitása)
03. Bolt Thrower: Warmaster (Maga a death metal harci gépezet)
04. Death: Leprosy (A legjobb death metal album)
05. Kreator: Pleasure to Kill (THRASH!!!)
06. Iron Monkey: Our Problem (Beteg! Beteg!!! BETEG!!!)
07. Insect Warfare: World Extermination (Nukleáris csapással felérő grindcore pusztítás. Megfejthetetlen)
08. Terror: Always the Hard Way (Végletekig fokozott hardcore rombolás. Zseniális album)
09. Witchcraft: Hegyek felettem (A legjobb hazai black metal anyag, minden nótától a hideg ráz)
10. Testament: Legacy (Zseniális album, zseniális dalok. Az alapok alapja!)

LEGJOBB BORÍTÓK:

01. Death: Leprosy (Amikor először megláttam rajta ezt a leprás tagot és a logót, kirázott a hideg)
02. Iron Maiden: Killers (Imádom, ahogy Eddie vicsorog azzal a kibaszott baltával a kezében)
03. Venom: Black Metal (Az a gonosz kecskefej azzal a sunyi tekintettel mindent visz)
04. Dismember: Like an Ever Flowing Stream (Gyönyörű!!!)
05. Celtic Frost: To Mega Therion (Amikor pöcs koromban először megláttam, beszartam a gyönyörtől! Az ördög csúzlizik egy Jézussal, haha, király!)
06. Neurosis: Through Silver in Blood (Nagyon tetszenek rajta azok az összecsavarodott kígyók és a vérző szemű arc)
07. Static-X: Machine (Tudom, nem egy különleges borító, de hát én nagy Static-X buzi vagyok, és nagyon tetszett, ahogy a jelüket megrajzolták ilyen gépszerű valaminek, ami tele van pengékkel és szikékkel. Fel is varrattam a lábszáramra!)
08. Cannibal Corpse: Butchered at Birth (Egyértelmű, a szakmámba vág, hehehe!)
09. S.O.D.: Speak English Or Die (Ez is a tinikoromra vezethető vissza! Megláttam a borítón ezt a szivarozó, rothadó fejet, terepszínű rohamsisakban, és egyből libabőrös lettem)
10. Terrorozer: World Downfall (Eleve egy hatalmas alap, kurva jó logó, a borítón pedig az a sok összeollózott kép, a tetején Jézussal. Nagyon zsír)

D. L.: Melyek voltak életed legjobb, legmeghatározóbb koncertjei?

S.: Hát a legelső biztos az volt! Itt, Kalocsán rendezték az Ifjúsági Házban (akkor még Úttörőház volt a neve). 14 éves voltam. Három banda lépett fel: egy Fantom nevű (nem az) helyi rockcsapat; egy kiskunhalasi együttes, a Mylady, amiben egy bizonyos Daczi Zsolt nevű úriember gitározott. Már akkor szétjátszotta a hangszert. És végül fellépett a kalocsai Tornádó, akik valami eszméletlen jó kis black/speed bulit nyomtak. A dobos hörgött, mindenki meg volt őrülve.

Másodikként a bajai Attila/Tormentor bulit mondanám 1989-ből. Annyian voltunk Kalocsáról és a környékéről, hogy valaki az apja révén szerzett egy buszt a Volántól, és azzal mentünk. A terem csurig megtelt, és mindenki tök részeg volt. Örök élmény!!! Harmadikként pedig a 90-es Obituary/Morgoth/Demolition Hammer koncertet mondanám a PeCsa-ban. Ugye nem kell megindokolnom, hogy miért? Haha!!!

D. L.: Size, köszönöm szépen a válaszaidat, minden jót kívánok!

S.: Én köszönöm még egyszer, hogy kifaggattál! Sok sikert kívánok a további munkátokhoz!

A szerző: Dávid László459 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*