MID (Metal Isn’t Dead) – 2. rész

Megmondom őszintén, mielőtt nekiálltam volna írásom legépelésének, elolvastam kollégáim, Zozzie és a Góré gondolatait. Aztán rájöttem, lehet, hogy én nem tudom ilyen bő lére ereszteni a véleményemet, de azért megpróbálom.

Szóval, a metal nem hallott, nem is volt és soha nem is lesz az. Drávucz Karcsi bácsi fogalmazta meg, hogy a 90-es években gyengélkedett a műfaj, de erről később. Eleve ott indul a történet, hogy annak idején Tony Iommi megírta az összes riffet, szólót, társai pedig lefektették az egész műfaj alapjait, azt a zenét, amelyhez mindenki visszanyúl, amelyből ihletet merít, táplálkozik, tanul.

Az elmúlt évtizedekben különböző irányzatok jöttek létre a metalon belül, de mi volt a közös nevező? Azt mindenképpen aláírom, hogy szeretett műfajunk hőskora a 80-as évekre tehető. Tapetrading, fanzine-ek, a metalon belüli irányok kialakulása. Hozzáteszem, akkor sem volt egyszerű tájékozódni, képben lenni az aktualitásokat illetően, de mindenképpen könnyebb, mint manapság. Feltétlenül ki kell emelnem a kiadók által publikált válogatáslemezeket, amelyek mára szinte teljesen eltűntek. Mindenki tudja, mire gondolok: Metal Massacre, Raging Death, Speed Metal Hell, At Deaths Door stb.

Aztán jöttek a 90-es évek. Változott, fejlődött a technológia, újabb trendek jelentek meg. Nem értek egyet azzal, hogy a grunge, majd a pop/punk kinyírta a metalt, ugyanis az igazi, fanatikus rajongók mindvégig kitartottak mellette, maximum underground/undergroundabb szintre ment le. Voltak, akik feladták, feloszlottak, módosították addigi irányvonalukat, de sokan kitartottak a megalakulásuk óta kitűzött célok és muzsika mellett. És itt most tényleg mindenki azokra a bandákra gondol, amelyekre akar. A nu/modern metal valóban új szemléletet hozott a köztudatba, de mára az is vesztett a fényéből. Ellenben, ami engem illet, örömmel üdvözöltem az évtized végén felbukkant retro thrash hullámot, igaz, az is csak ideig-óráig tartott.

Hol tartunk manapság? Egészségtelen, értelmetlen az a tömegtermelés, ami folyik. Mi értelme van annak, hogy havonta közel 80 lemez jelenik meg? Követhetetlen lett a színtér, ugyanakkor új kedvenceket mindig avathat az ember. Azt is aláírom, hogy forradalmian új, világmegváltó, úttörő bandák már sosem lesznek. De a metal nem halott, sosem lesz az. Nem vész el, csak átalakul.

About Dávid László648 Articles
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*