Los Natas

Mai egzotikus vendégünk Dél-Amerikából, egészen pontosan az argentin fővárosból, Buenos Aires-ből érkezett – volna, ha nem egy már megszűnt zenekarról lenne szó. Amikor néhány évvel ezelőtt – a szép emlékű Stonerobixxx oldalnak köszönhetően – felfedeztem őket magamnak, már valamennyi albumukon, sőt karrierjük szinte minden fontos állomásán túl voltak.

Mint az a forrás alapján is sejthető, a trió felállású csapatot leginkább a stoner rock/stoner metal skatulyában lehetne elhelyezni; a feltételes mód oka pedig az, hogy ebből a dobozból több irányban is kilógnak. Főbb hatásaik között a The Doors-ot, a Black Sabbath-ot és a Pink Floyd-ot éppúgy megtaláljuk, mint a Hawkwind-et, és természetesen a Kyuss befolyása is tetten érhető zenéjükben, még ha Homme-ék csak egy lépéssel is jártak előttük.

A Los Natas muzsikájában a stoner mellett a pszichedelikus, a space és az acid rock stílusjegyei is jelen vannak, utolsó anyagaikon pedig már az experimentális, free rock-os megközelítés irányába mentek el. Többek között ezért is hiányzik a megszűnésüket konstatáló mondatomból a „sajnos” szócska: bár izgalmas, egyedi zenét produkáltak, még legjobb (korai) albumaikat sem mondanám egyenletesen magas színvonalúnak, az utolsó lemezek viszont olyan mértékben elszállós, jammelős, fogós refréneket nélkülöző alkotások, hogy az az irány egy idő után amúgy is öncélú művészieskedésbe, teljes unalomba és érdektelenségbe fulladt volna.

Na de azért vannak itt emlékezetes pillanatok is! Érdekes, hogy ahány forrás, annyi különböző évszámot (1993, 1994, 1998) jelöl meg indulásuk időpontjaként. Egy biztos, első demójuk (En Busca de la Especia) 1996-ban jelent meg. Szimplán Natas-ként alakultak, ám miután kiderült, hogy már létezik egy ilyen nevű rapcsapat, elegánsan elé biggyesztettek egy névelőt, és abba már nem lehetett belekötni. Ez 2001-ben történt, amikor már túl voltak első két albumuk (Delmar – 1998, Ciudad de Brahman – 1999) megjelenésén, így csupán a harmadik korong, a 2002-es Corsario negro borítóján jelent meg a Los Natas név.

A felállásuk is erre az anyagra szilárdult meg. Az alapemberek a kezdetektől Sergio Chotsourian énekes-gitáros és Walter Broide dobos voltak. Mellettük az első két nagylemezen még Miguel Fernandez basszusgitározott, őt az ezredforduló környékén Claudio „Pastor” Filadoro váltotta, a Corsario negro-n és onnantól az összes kiadványon viszont már Gonzalo „Crudo” Villagra játékát élvezhetjük.

A trió muzsikáját egyik kritikusuk úgy jellemezte, mint sonic trip-et, azaz mágikus utazást a hangok világában, ahol minden folyamatosan változik, a koncerteken nem adtak elő kétszer ugyanúgy egy számot, ami a zenészeket és a hallgatóságot is a szabadság érzésével tölthette el.

Walter Broide

A Los Natas stoner rock-ja elsősorban nem egy mélyre hangolt, tömör, lávaként hömpölygő muzsikát jelent (van benne olyan is); ezt a zenét hangulatilag felülről a határtalan, csillagos égbolt, alulról az ugyanilyen végtelen és mozdulatlan, hideg sivatag határolja. A hangok e kettő között bolyonganak, lebegnek, vagy éppen száguldanak. A klasszikus rockzenei megszólalást esetükben argentin népi hangszerek (bombo legüero, laúd, charango stb.), valamint egyéb egzotikus instrumentumok, például didgeridoo alkalmazása színesíti.

Szerzeményeik jelentős részben instrumentálisak, a dalszövegek pedig – nem meglepő módon – spanyol nyelven hangzanak el. Többször is az a hasonlat jutott eszembe, mintha Chotsourian-ék a Kyuss zenéjét ötvözték volna a spanyol Héroes del Silencio muzsikájával.

A csapat annak idején híres volt Viernes Verdes (Zöld Péntekek) elnevezésű performanszairól, amikor is Buenos Aires legnagyobb színházaiban játszottak, miközben a háttérvászonra pszichedelikus képeket vetítettek.

Tágabb régiójuk mellett 1998-2000-ben az Egyesült Államokba, 2003-2004-ben pedig Európába is sikerült eljutniuk, ahol olyan zenekarok társaságában turnéztak, mint a Queens of the Stone Age, a Nebula, az Unida, a Dozer vagy éppen Brant Bjork és csapata.

Meghallgatásra, a zenéjükkel való ismerkedésre mindenekelőtt első két albumukat ajánlanám. A Delmar-t például a stonerrock.com minden idők 10 legjobb stoner lemeze közé választotta. A Los Natas életművéből az ezen hallható muzsika idézi a leginkább a Kyuss zenei világát, és azon belül is leginkább a Blues for the Red Sun-nal mutat párhuzamot (elég csak meghallgatni az I Love You című dalt). Az egyik legemlékezetesebb tétel itt a Trilogia, amely lebegős utazásként indul, utána viszont már megállíthatatlanul robog a végkifejlet felé. De ugyanígy a hangsúlyosabb darabok között említhetném a Samurai, az 1980 vagy éppen az Alberto Migre című nótát.

A csapat második lemeze, az 1999-es Ciudad de Brahman olyan rangos szakmai magazinoktól kapott 8-as, 9-es értékeléseket, mint a Kerrang, a Metal Hammer vagy a Rolling Stone. Talán még több emlékezetes dal tudok kiemelni róla, mint a debütalbumról (Meteoro 2028, Tufi meme, La ciudad de Brahman, Brisa del desierto, Alohawaii, Adolescentes).

A hangzás gyakorlatilag a 2002-es Corsario Negro-n is ugyanaz, de az élvezhetőségi faktor kezd csökkeni, egyre kevesebb a karakteres nóta. Volt idő, amikor összes albumuk dalaiból készítettem, egy best of-válogatást, na, azt úgy volt jó egyben meghallgatni. Sorlemezeik mellett számos session-felvétel, EP-k, split albumok, válogatások, koncertfelvételek, demók láttak tőlük napvilágot.

A frontember Chotsourian a kétezres években létrehozta saját kiadóját, a South American Sludge Records-ot, amellyel kontinense hasonló műfajban tevékenykedő előadóit kívánta segíteni. Saját csapata viszont 2012-ben végleg beszüntette tevékenységét.

Sergio Chotsourian énekes-gitáros
A szerző: Coly565 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*