Wintersun: The Forest Seasons (2017)

 

Mindig is értékeltem, ha egy zenekar valami különlegest alkot, az általánostól eltérő dolgokkal rukkol elő. Bátor vállalkozásnak tartom, amikor nem hétköznapi témával áll ki, legyen az akár a koncepcióban leledző, vagy a hagyományos nótaszerkezettől eltérő egyedi megjelenítés. A finn Wintersun együttes nagy fába vágta a fejszéjét ezzel az albummal, mert megpróbáltak valami nem szokványost mutatni a The Forest Seasons-ön.

A Wintersun zenekar Jari Mäenpää szüleménye, aki az első két Ensiferum nagylemezen énekelt és ritmusgitározott. Itt ő a dalszerző, a szövegíró, és rengeteg hangszeren is maga játszik. 2004-ben jelent meg zenekarának az első albuma, a mostani még csak a harmadik a sorban, így nem mondhatjuk azt, hogy nagyon kapkodna. De a jó munkához idő kell, ezek után joggal elvárható, hogy egy remekművet kapjunk kézhez.

Mostanában emlegettem a telet és a nyarat, mint bizonyos zenékhez kapcsolódó fogalmakat, és itt megkapjuk e két évszakon kívül a tavaszt, valamint az őszt is. Ugyanis ennek a Wintersun albumnak a négy számába integrálja Jari az évszakok jellegzetességeit, ez adja a mű egyik különlegességét. Nem mondhatnám, hogy feltalálta a spanyolviaszt, mivel erre a koncepcióra volt már precedens: említhetném félig tréfásan, hogy Antonio Vivaldi már igen régen, 1725-ben jelentetett meg erről a témáról versenyművet. Ezen kívül a Negură Bunget zenekar is rendelkezik egy hasonló módon összeállított albummal (N Crugu Bradului).

Ettől függetlenül egy nagyon korrekt lemezt kaptunk a finn együttestől, szerintem remekül megvalósult az elképzelésük; a nóták jól visszaadják az évszakok hangulatát, ami mindenképpen a leglényegesebb része az elgondolásnak. Természetesen nem arról van szó, hogy Jari megénekli, mennyire szép a természet egyes évszakokban, biztosan klisésen hangzana az például, hogy milyen gyönyörűen rügyeznek a fák tavasszal, vagy milyen csendes a havas táj.

A négy évszak már régóta szimbólumnak tekinthető, összekapcsolható más fogalmakkal, mint leggyakrabban magával az élettel. Röviden összefoglalva: a tavasz a(z) (újjá)születés, a nyár a lét zenitje, az ősz az alkony, míg a tél az elmúlás, a halál eljövetelének hasonlataként fogható fel. Ez így szimplán megint csak közhelyesnek tekinthető, de a Wintersun ennél még mélyebbre ásott, behatolt egészen az emberi lélek rejtekeibe, és innen emelt ki (élet)érzéseket, majd gyúrta össze a négy évszak tulajdonságaival, aminek a végeredményéből kaptunk egy mind szövegileg, mind zeneileg kerek egészet. Érdekes, és mindenképpen megsüvegelendő, hogy ilyenre vállalkozott a zenekar – Jari Mäenpää keze által.

Az sem könnyítő tényező, hogy a számok hossza egyenként jóval tíz perc felett van – nem rádióbarát megközelítés, ami szintén nem egyszerűsíti a befogadást, de ez is jól működik, mert nagyon változatosak a nóták. Az biztos, hogy kellő odafigyelést igényelnek, de szerintem megéri beleásnia magát a hallgatónak, mert rengeteg szépséget rejt ez a lemez. Már néhányszor végigpörgettem, és egyre jobban megnyílik ez a kincseket rejtő doboz.

Kezdődik a négyfelvonásos darab a tavasszal (Awaken from the Dark Slumber). Lendületes, gyors nóta, amolyan északi metal stílusban. Szinte végig durva az ének, maga a szám inkább középtempós, de zeneileg sok változatosságot rejt. A szám vége felé érkezik egy dallamos kórus, „megmentve” a dalt a vokális témák egysíkúvá válásától.

Ébredés a sötét alvásból. Azt hihetnénk, eljött az újjászületés, és ezzel együtt a fény ideje, de ez a felkelés nem teljesen az, aminek hinnénk. A dal tele van nyomasztó érzésekkel, sötét gondolatokkal. Nem egészen úgy jön el a tavaszi virradat, mint szeretnénk. Küzdelmek, vívódások egész sora jelenik meg, de azért ott van a remény, hogy sikerül a felemelkedés, ha az ember vért izzadva harcol.

Jari Mäenpää

Ünnepélyesebb és vidámabb a nyár (The Forest that Weeps), de mint a cím is utal rá, ebben a dalban sem csak pozitív események jelennek meg. A verze kellően szigorú, hogy ne legyen minden annyira „égszínkék”, és a szöveg sem „rózsabimbós”. Úgy látszik, a melankólia rendesen benne van az északi emberekben.

Azért reménytelibb a helyzet, mint az előző nótában, dallamos és egyben epikus ének szól a refrénben, ami fennkölt jelleget ad a számnak. Megnézve a kórus névsorát, igen illusztris vendégeket köszönthetünk a dalban: Heri Joensen (Tyr), Markus Toivonen (Ensiferum), Mitja Harvilahti (Moonsorrow) és az egész Turisas együttes.

A legdallamosabb számot ellenpontozza a legdurvább, az ősz (Eternal Darkness). Szinte black metal-ba hajlik a dal, de elég csak megnézni a címet, mindent elmond a hangulatáról. Nem végig szélsebes, mert egy kis akusztikus kiállás beépült, de alapvetően gyors és súlyos a nóta. Kegyetlen sötétség borul a szerzeményre, felfalva, felemésztve mindent. Ahogy haladunk előre, egyre rövidebbek a nappalok, egyre hosszabbak az éjszakák (főleg fent, Skandináviában), egyre nyomasztóbb érzések költöznek az ember lelkébe. Itt már szembesülhetünk a halállal, az elmúlással, az örök sötétséggel.

És akkor mi marad a télre? Loneliness. A magány, a beletörődés a megváltozhatatlanba. Ez a nóta a leglassabb, és egyben a legelmerengőbb. Számvetés az életünkről, átértékelve sorsunkat, cselekedeteinket.

Jari ebben nem is károg, hörög (egy picit azért igen), leginkább tisztán énekel, ráadásul nagyon jól, remekül kihasználva adottságait. A hangja tele van fájdalommal, úgy érzem, mintha segítségért kiáltana. Bónuszként akusztikus verzióban is meghallgatható a tél dala.

A deluxe verzió tartalmaz még egy korongot, amelyen a négy számot instrumentális verzióban is élvezhetjük. Mindenképp meg kell említeni a borítót, ami Hjules műve. Havancsák mester szerintem az egyik legkiválóbb munkáját készítette el a The Forest Seasons-szel.

Elsőre négy pontot adtam a lemezre, aztán ahogy egyre többet hallgattam, felkúszott a maximumra. Most ott tart a dolog, hogy nálam esélyes az év albuma címre is, de biztosan ott lesz a tízes listámon. Nekem nagyon tetszik, kiváló lett a Wintersun harmadik alkotása. Nemrég arról elmélkedtem, hogy jön-e kellemes meglepetés ebben az évben Észak-Európából, amire nem számítok. És erre rögtön itt van az új Wintersun!

 

A szerző: Zozzie304 publikáció
Először 15 éves korában kóstolt bele a fanzine-újságírásba (Feszültség), sok évvel később, teljesen véletlenül került ismét közelébe a „szakmának”. Civilben egy vegyipari vállalatnál tudományos segédmunkatárs.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*