Metallica: Acting Like a Maniac Live At Castle Donington, 1985. augusztus 17.

Véleményem szerint a ’80-as évek legpatinásabb, legkomolyabb volumenű heavy metal rendezvénye az 1980-ban indult Monsters of Rock volt. Az a zenekar, amelyik lehetőséget kapott arra, hogy felléphessen a Donington parkban, minden bizonnyal a műfaj elitjéhez tartozott.

Ellentétben a Dynamo, a Heavy Sound, a Reading-i, a Roskilde-i, a Metal Hammer stb. fesztiválokkal, a MOR elsősorban a mainstream-re helyezte a hangsúlyt, sőt, ’83-tól turnévá hízott, hiszen Németországban, Skandináviában, Hollandiában és Olaszországban is voltak MOR koncertek, ’88-ban pedig az Egyesült Államokba is „betette a lábát” a rendezvény.

1985-ben a Metallica, mint feltörekvő underground zenekar kapott meghívást a fesztiválra. Természetesen nem voltak ismeretlenek az európai rajongók előtt, hiszen már ’84 telén is turnéztak az öreg kontinensen, mégpedig a Venom társaságában, a Seven Dates of Hell turné keretén belül. (Ennek csúcspontjaként az Aardschok fesztiválon 7 ezer néző látta őket). Azon a napon, amikor ez a felvétel készült, a Magnum, a Ratt, a Bon Jovi, a Marillion és a ZZ Top lépett még a deszkákra, tehát Hetfieldék alaposan kilógtak az összeállításból.

Az Ecstasy of Gold intróját követően a Creeping Death-szel csaptak a húrok közé, és egy igen intenzív, lendületes 50 percet zúdítottak a mintegy 70 ezer rajongó nyakába. Óriási formát mutattak, hallatszik, hogy élvezték a bulit, Hetfield is elemében volt, a dalok pedig önmagukért beszélnek: Ride the Lightning, Motorbreath, The Four Horsemen, Whiplash stb. Érdekesség, hogy műsorra tűzték a lassú For Whom the Bell Tolls-t, illetve a lírai Fade to Black-et is, gondolom, azzal a céllal, hogy a publikum egy kicsit szusszanhasson a minőségi, profi darálás közben. Ezek után számukra hab volt a tortán, hogy két héttel később, odahaza, Oaklandben, a Day on the Green (augusztus 31.), szeptember 14-én pedig újra Európában, a Metal Hammer fesztiválon játszottak.

A korai Metallica egyik legjobb pillanatát kapta el és örökítette meg ez az anyag, amelynek minőségére sem lehet panaszkodni. Egyben ez volt talán a legelső, legfontosabb lépésük későbbi sikereik felé.

A szerző: Dávid László565 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*