Green Day, Rancid – Papp László Budapest Sportaréna, 2017. június 18.

Először azt akartam írni, hogy láttam a világ egyik legjobb együttesét, ami akár túlzónak is tűnhet azok számára, akik nem voltak ott vasárnap a Papp László Budapest Sportarénában. Aki ott voltak, valószínűleg még mindig a hatása alatt vannak az átélteknek, különösen, ha végigpörgetik az ott készült és a YouTube-ra felkerült kalózfelvételeket. Így aztán maradjunk annyiban, a Green Day-nek köszönhetően az év koncertjének lehettem részese.

Billie Joe Armstrong

S hogy mitől volt az? A hangzástól, az előadott megaslágerektől, a fény- és show-elemektől, a trió színpadi teljesítményétől, nem utolsó sorban pedig az őrjöngésig lelkes közönségtől. A hangulattól, a pillanat varázsától és az ott létrejött közösségi érzéstől. Mindezeket nem biztos, hogy kedvenc zenekaraink koncertjén kapjuk meg, érhet teljesen váratlanul is a fent említett tényezők egyike vagy mindegyike. Hozzáteszem, én gyakorlatilag a kezdetektől, na jó, az 1994-es Dookie album óta csípem Billie Joe Armstrong-ék muzsikáját.

Mike Dirnt

Mi ez a zene? Metál semmiképpen. Ha kezdetben punk is volt, ma már biztosan nem az. Leginkább stadion-rocknak nevezném, olyan színvonalú produkciónak, amely többek között a Red Hot Chili Peppers, a U2, vagy Robbie Williams sajátja. Profizmus van benne és persze rengeteg pénz, és lehet őket fikázni, hogy eladták magukat, hogy elárulták az „eszmét”, holott a legtöbb zenész arra vágyik, minél szélesebb tömegekhez jusson el a művészete, a mondanivalója, hogy a lehető legtöbb embernek okozzon örömet dalaival. Hogy abból éljen meg (minél jobban), amit szeret csinálni, és hogy minőségi körülmények között csinálhassa azt, amihez a legjobban ért. Hát, a Green Day-nek ez megadatott, pontosabban megcsinálták. Jól végezték a dolgukat, magasan kiemelkedtek abból a mezőnyből, amelyben elindultak. Minimum 30 év munkája van benne. Minden elismerésem nekik.

Tré Cool

Ilyen szinten mi sem természetesebb, mint hogy nagyszerű zenészekről beszélünk; Billie Joe, a kortalan, festett szemű hobbit pedig óriási frontember, aki több évtized rutinjával a háta mögött néhány egyszerű, klisés mondattal az ujja köré csavarja a közönséget. És a tömeg ugrál, tombol, harsogja a dalokat, megy a circle pit, a crowdsurf és a stage diving – egy ILYEN koncerten! Oké, az átlagéletkor a színpad előtt valahol 18 év körül lehetett, a Green Day-rajongó szülők engedték el a koncertre a zene által megfertőzött gyermekeiket.

Jason White és Billy Joe

Többeknek is megadatott, hogy feljuthattak a színpadra, és együtt énekelhettek, zenélhettek bálványaikkal, ám vissza már ugraniuk kellett: hasast, hátast a tömegbe. Amibe beleköthetnék (nem teszem), az maga a setlist: az egyszeri rajongó számára mindig van tökéletesebb program annál, mint ami elhangzik, hiszen a legszívesebben a kedvenc dalainkat hallanánk, ami nem minden esetben egyezik meg a zenekar által összerakott best of-fal. A két és fél órás fellépés során a csapat számos színt villantott fel repertoárjából, kezdve a lázadástól a humoron át egészen az érzelmes, akusztikus líráig.

Hogy az előzenekar Rancid-ről is ejtsek néhány szót: bár nem voltak egy súlycsoportban a fő fellépővel, tisztességesen, profin és hangulatosan, gyakorlatilag egyben darálták le bő félórás programjukat. Meglehetősen hálátlan szerep a színpad egy szűk sávjában játszani az egyébként kitűnő dalokat – egy másik bandára várakozó közönségnek. Mint a szettjük után az első sorokból távozó kisebb csoport is bizonyítja, voltak, akik elsősorban miattuk jöttek el aznap este.

És bár az Arénában messze nem volt telt ház, aki ezt a programot választotta a hétvége lezárásának, egy felejthetetlen élménnyel lett gazdagabb. Legközelebb (ha lesz legközelebb) a lányaimmal megyek!

Az elhangzott dalok

Felvételről:

Bohemian Rhapsody (Queen)
Blitzkrieg Bop (The Ramones)
The Good, the Bad and the Ugly

Élőben:

Know Your Enemy
Bang Bang
Revolution Radio
Holiday
Letterbomb
Boulevard of Broken Dreams
Longview
Youngblood
2000 Light Years Away
Hitchin’ a Ride
When I Come Around
Burnout
Minority
Are We the Waiting
St. Jimmy
Knowledge (Operation Ivy-feldolgozás)
Basket Case
She
King for a Day
Shout / Always Look on the Bright Side of Life / (I Can’t Get No) Satisfaction / Hey Jude
Still Breathing
Forever Now

Első ráadás:

American Idiot
Jesus of Suburbia

Második ráadás:

Ordinary World
Wake Me Up When September Ends
Good Riddance (Time of Your Life)

A szerző: Coly541 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*