Thanatos: Realm of Ecstasy (1992)

A ’80-as években Hollandia komoly tényező volt a heavy metal műfajában. Nem is elsősorban zenekarai miatt (bár a Future Tense vagy a Picture már ekkoriban is kultikus hírnévre tett szert), hanem a sajtó (Aardschok magazin), a kiadók (Roadrunner, Rave-On) és a metal zenei rendezvények (Aardschok Dag, Dynamo fesztivál) révén.

A Rotterdamban 1984-ben alakult Thanatoshoz (görögül halált jelent a nevük) az fűződik, hogy hazájuk legelső extrém metal csapata volt. A Realm of Ecstasy-ig – illetve elődjéig, az Emerging from the Netherworlds-ig (1990) – hosszú, rögös, tagcserékben bővelkedő út vezetett; kizárólag fanatizmusuknak, kitartásuknak, a zenébe vetett hitüknek köszönhető, hogy nem adták fel a harcot, nem oszlottak fel idő előtt. Hat demó és egy válogatáskazettán történt szereplés (No Slow Thrashification Vomit I) után szerződtek le a német Shark Recordshoz (1989/1990), illetve ekkora szilárdult meg a tagság is. A zenekart létrehozó Stephan Gebédi énekes/gitáros mellé Erwin De Brouwer gitáros (eredetileg basszerosként csatlakozott 1987-ben), Ed Boeser basszusgitáros és Remo Van Arnhem dobos sorakoztak fel, ők követték el a bemutatkozó albumot, majd két évvel később a folytatást is.

Mielőtt a produceri teendőkért, valamint a keverésért felelős Ulrich Pösselt-tel (aki Steven Keusch-sal egyetemben a zenei rendezést is ellátta) 1991 októberében bevonultak volna a gelsenkircheni RA.SH stúdióba, júniusban egy ötszámos, promóciós célokat szolgáló anyagot (másképpen fogalmazva egy pre-production demót) rögzítettek, ami kvázi az album előfutára volt. A végeredmény végül 1992. április 1-jén látott napvilágot. Nem áprilisi tréfa, hogy a Realm of Ecstasy az idő múlásával underground klasszikussá érett, más kérdés, hogy az akkori (tömeg)termelésben kissé elsikkadt, de ezen nem lehet csodálkozni, mert a korong megjelenése előtt és után számtalan mestermű látta meg a napvilágot abban az évben, például a Shadows in the Deep (Unleashed), a You’ll Never See (Grave), a Todessehnsucht (Atrocity), a Last One on Earth (Asphyx), a Cross the Styx (Sinister), az Acts of the Unspeakable (Autopsy), a The End Complete (Obituary) – tovább is van, mondjam még?

Thrash metalból is táplálkozó muzsikájuk értelemszerűen nem számított forradalmian újnak, ugyanakkor zenéjüket igyekeztek egyedivé tenni, szó sem volt arról, hogy másolják, utánozzák a svéd, a floridai vagy a brit bandákat. Meggyőződésem a mai napig, hogy az extrém metalban utazó holland csapatoknak önálló karakterük, stílusuk volt, egyikőjük sem hasonlított a másikra, nem nyúlták le, nem kopírozták egymás hangzását, ez által nagyon könnyen meg lehetett őket különböztetni egymástól. Márpedig az országból jó pár tehetséges, később meghatározóvá (is) vált zenekar érkezett a ’80-as/’90-es évek fordulóján, mint például az Asphyx, a Pestilence, a Sinister, a Sempiternal Deathreign vagy a Delirium.

Agresszív, gyors, thrash alapú témákat váltogatnak középtempós, illetve nyakszaggató doomos részekkel, amelyeket kiváló dallamokkal, harmóniákkal, szólókkal dobnak fel. A lassú, doomba hajló váltásokat, illetve Stephan Gebédi hörgését valamelyest a honfitárs Asphyx-hoz és Martin Van Drunen-hez lehet hasonlítani, ugyanakkor a nyomasztó, súlyos, sötét, gyászos, síri atmoszférát hanyagolják, valamint Stephan hangja sem olyan beteg, gonosz, mint Martiné. Semmi szégyenkeznivalójuk nincs az olyan tételek miatt, mint az And Jesus Wept, a Tied Up, a Sliced Up, a Mankind’s Afterbirth, az In Praise of Lust vagy a Terminal Breath (a promóciós felvétel szerzeményei mind felkerültek a lemezre), sőt, a zenekar mind a mai napig ezt a művet tartja pályafutása legjobbjának.

Miután a Shark semmit nem tett annak érdekében, hogy a Thanatos ismert(ebb) legyen, nem sokkal a korong megjelenését követően a csapat feloszlott. 2000-ben tértek vissza az Angelic Encounters albummal, és azóta folyamatosan jelen vannak, készítik lemezeiket. Yuri Rinkel dobos ugyan idén kiszállt az együttesből, de ismerve Stephan Gebédi fanatizmusát, szerintem nemsokára megtalálják az új ütőst, és folytatják útjukat.

A szerző: Dávid László513 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*