Gabriel „Negru” Mafa (1975-2017) – Negură Bunget

Akár egy másik rovatba (például a HÁZI KEDVENCEK) is kerülhetett volna ez az anyag, de sajnos egy szomorú esemény miatt a NEKROLÓG-ban van a helye. Ugyanis 2017. március 21-én, 42 éves korában elhunyt Negru, azaz Gabriel Mafa, a Negură Bunget alapító dobosa és zenei agya. Még a tragédia előtt tervbe vettem, hogy írok az OM (2006) albumról, aztán jó ideig pihentettem az ügyet, de ez a váratlan esemény arra késztetett, hogy egy lemezismertető erejéig megemlékezzem Negruról és a Negură Bunget-ről. Menet közben annyiban változott a helyzet, hogy nem az említett albumot vesézem ki, hanem a zenekar egész pályafutását próbálom dióhéjban bemutatni.

Negru (RIP)

Az együttest Negru és Hupogrammos Disciple (Edmond Karban – ének, gitár, billentyűs hangszerek) alapította 1994 végén, Temesváron, akkor még Wiccan Rede néven, majd ezt változtatták 1996-ban Negură Bunget-ra (a név jelentése: „fekete köd, amely a mély, sötét erdőből jön elő”). Még az ezt megelőző évben adták ki első demójukat (From Transilvanian Forest), bemutatkozó lemezük (Zîrnindu-să) pedig 1996-ban jött ki. Ezt az 1998-es Sala Molska kislemez követte. 2000-ben adták ki második nagylemezüket Măiastru Sfetnic címmel, de még előtte trióvá bővült a zenekar (egyes források Sol Faur-ként, mások Spurcatu néven említik az új gitáros/basszusgitárost).

2003 a ‘N Crugu Bradului megjelenésének éve. Első Európa-turnéját 2004-ben bonyolította le a zenekar, amelynek során Magyarországon is bemutatkoztak. A banda szekere kezdett beindulni, nemzetközileg is egyre ismertebbé váltak. 2006-ban jött ki az OM, amely számomra a legjobb Negură Bunget lemez. 2008-ban már a legnagyobb európai fesztiválokon is felléptek (például a Wacken-en), ami azt mutatta, hogy egy nagyon komoly zenekarral állunk szemben. Kár, hogy pont ekkorra romlott meg a viszony a muzsikusok között: Negru egyedül maradt, társai távoztak 2009-ben. A zenekar innentől egy kicsit átjáróházzá vált, az elkövetkező években sokan megfordultak a bandában, és csak 2013-tól alakult ki egy stabilnak mondható felállás, amely egészen Negru haláláig kitartott.

A legutolsó Negură Bunget felállás

2010-ben újra felvették és Măiestrit címmel kiadták a második nagylemezt, de még ugyanabban az esztendőben új albumuk is megjelent (Vîrstele Pamîntului). Öt évet kellett várni a Tău albumra, az utolsó korong (Zi) pedig 2017-ben jött ki. Röviden ez a zenekar története, de a nagylemezeken kívül néhány EP-jük és egyéb kiadványuk (box set, live) is megjelent.

És hogy milyen ez a zene? Elintézhetjük azzal, hogy atmoszférikus black metal, de ennél jóval több és összetettebb. Adott a zenekar földrajzi elhelyezkedése: Erdély, Kárpátok. Már régóta misztikus és különleges helynek tartják Transzszilvániát, amely Negrut is megihlette, aki erre építette a Negură Bunget zenéjét, szövegeit, koncepcióját.

Személy szerint azokat a black metal együtteseket szeretem, amelyek valami különlegeset alkotnak, nem elégednek meg a bevált sémákkal és tágítják a műfaj határait. Ez a román csapat teljesen megfelel ezeknek a kívánalmaknak, hiszen a zenéjük abszolút mértékben egyéni. Azt viszont nem állítom, hogy valamennyi lemezükkel elégedett lennék, és naponta hallgatnám mindet. A korai albumok még kissé kiforratlanok, és a hangzás sem volt tökéletesnek mondható, de folyamatosan haladtak előre, és az OM albumon már egy érett és tudatos együttes muzsikál, és ez a fejlődés egészen az utolsó lemezig tartott.

A kezdeti korszak korongjain még durva black metalt hallhatunk, de már ekkor megjelentek azok a jelek, amelyek kiemelték a csapatot a nagy zenei átlagból. A késői albumokon a black metal inkább már csak nyomokban volt jelen, egyre több progresszív rockot és népzenei elemet építettek be, de az ambient stílust is magáénak érezte a banda.

Muzsikájuknak exkluzív jelleget ad az olyan klasszikus és tradicionális hangszerek használata, mint a pánsíp, a kürt, a fuvola, a xilofon és egyéb ütős hangszerek. Ehhez jön pluszként a román nyelv használata, ami még különlegesebbé teszi a muzsikát. A népzenével ötvözött metal mára egy kicsit pejoratív jelleget öltött, sok embert kiver a víz néhány zenekar komolytalanul előadott, sörhabos, vodkaszagú „csujjogatássá” degradált folk metaljától, de a Negură Bunget szerencsére nem esett ebbe a hibába, zenéjük mindvégig elkerülte ezeket a klisés megoldásokat.

Az OM-on kívül nagy favoritom a Vîrstele Pamîntului, de a Zi album is sokat forog mostanában a lejátszómban. A Tău eleinte nem igazán jött be, de mostanra az is beérett, és tetszik a ‘N Crugu Bradului is, bár ott érzek még hiányosságokat.

Koncepciójukban egyértelműen a természet áll a középpontban. A Negură Bunget zenéjét hallgatva kitárul előttünk a zordon Kárpátok csodálatos látványa, a magas, fenyőkkel benőtt hegyek, a hóval, köddel borított rengeteg megannyi csodája. Példának okért a ‘N Crugu Bradului album négy számból áll, szimbolizálva ezzel a négy évszakot vagy a négy őselemet (tűz, víz, föld, levegő), esetleg a Hold négy fázisát.

Emellett az ókori dák, trák és római történelem is megjelenik a dalokban, amelyek kapcsolatával a román nép ősiségét bizonygatja Negru, de ebbe nem mennék bele, mert egyrészt pontosan nem ismerem a szövegeket, másrészt nem is érdekelnek az efféle áltudományos elméletek.

Három számot emelnék ki a banda történetéből, mivel ezek remekül összefoglalják a zenekar munkásságát és megmutatják az együttesben rejlő zsenialitást. Az első az OM albumról, a második a Vîrstele Pamîntului-ról, egy dal pedig a Zi-ről származik. Természetesen ez így nem ad teljes panorámát, akkor lenne teljesen átfogó a kép, ha az összes lemezről írnék, de helyszűke miatt e három kedvenc dalomon keresztül próbálom interpretálni a zenekar világát.

A Tesarul De Lumini majdnem 13 percében azt mutatja meg a csapat, hogy miként lehet úgy beépíteni a zenébe a szélvészgyors black metalt, hogy az abszolút mértékben egyéni legyen; hogyan lehet úgy gyúrni, formálni a dalt, hogy a végén egy olyan remekmű szülessen, amelyre csak ez az együttes képes. A nóta felépítése és hangulata egészen elképesztő. Az érdekes és kissé vékonyan szóló gitárfolyamként kavargó bevezető rész után orkánként tör be a hangzuhatag, amely eltart néhány percig, de közben folyamatosan mennek alatta a különböző effektek, az elszállós billentyűs aláfestések és a komplexitásnak sincs híján ez a blokk. Az ének itt elég durva – hörgés, ordítás –, de minden black metal klisétől mentes. Később dallamosabb és durvább részek váltják egymást, majd a nóta vége felé visszatér a kezdeti gitárbűvölet, bizarr hangulati elemekkel karöltve, ami szinte hipnotizálja az embert, ilyen állapotban vezetve ki a dalból a hallgatót. Kissé sötét és nyomasztó a nóta hangulata, de mégis van benne egy megfoghatatlan szépség és spirituális érzés. A zabolátlan természet hangja.

A Chei de rouă már egy visszafogottabb zenekart mutat, de ebben is van black metalos jelleg. Az ének nem hörgés, inkább csak szimplán durva, és ezt időnként dallamos ének váltja fel, ami egyértelműen népzenei vonalon mozog. A gitárriffek is gyakran dallamosak, a tempó nem mindig gyors, inkább közepes. Ez a szám leginkább az ének miatt tetszik, különleges és magával ragadó.

Zárásként stílusosan a Zi lemez utolsó számát választottam, amelynek címe Marea Cea Marea. Ez a dal nemhogy nem tart rokonságot a black metallal, de még rocknak is alig nevezném. Elszállós dal, amelyben sok az effekt, az ének tiszta és női vokál is van benne (a Thy Veils nevű román ambient zenekarral csinálták közösen). Nagyon hangulatos, elmélkedős szám, amelyben megmutatkozik a Negură Bunget sokszínűsége. Némi rokonságot a Dead Can Dance zenekar világával érzek, de csak a hangulatot és a nóta felépítését tekintve, mert ebben a dalban van dob, basszus és gitár is. Kozmikus utazás a Végtelenbe.

Szegényebb lenne a metal birodalma a Negură Bunget nélkül. Nem tudni, mit hoz a jövő, de Negru halálával szerintem vége az együttesnek. Az utolsó felállást nagyon erősnek éreztem, különösen Tibor Kati (Grimegod együttes) volt jó választás: karakteres frontember, aki nagyon magáénak érzi ezt a zenei világot.

Ez volt az utolsó zenekari felállás:

Gabriel Mafa (Negru) – dob, ütős hangszerek, cimbalom, xilofon, kürt
Tibor Kati – gitár, ének, billentyűs hangszerek, programok
Adrian Neagoe (Oq) – gitár, ének, billentyűs hangszerek
Petrică Ionuţescu – ének, furulya, kürt, trombita, tradicionális hangszerek
Ovidiu Corodan – basszusgitár
Daniel Dorobanţu – vizuális dizájn

Legyen könnyű a föld Gabriel “Negru” Mafa-nak!

 

A szerző: Zozzie262 publikáció
Először 15 éves korában kóstolt bele a fanzine-újságírásba (Feszültség), sok évvel később, teljesen véletlenül került ismét közelébe a „szakmának”. Civilben egy vegyipari biztonságtechnikai cégnél anyagfejlesztő-üzemmérnök.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*