Rat Skates (Overkill)

Az Overkill 1985-ben, Skates jobbról a második

Ez a történet úgy kezdődik, hogy egy kisfiú, az 1961-ben született Lee John Kundrat még általános iskolás korában félprofi, a maga kategóriájában komoly eredményeket elérő gördeszkás lett. A később a rock világában használt művészneve, a Rat Skates is innen származik: a barátai nevezték el így, az első szóval vezetéknevének második felére, a másodikkal kedvenc sportjára utalva. A srác 15 évesen jazzdobolást tanult, és még ugyanebben az évben, a New Providence High School-ban egy bizonyos Carlos – később egyszerűen csak D. D. – Vernivel megalapította a The Lubricunts nevű, punk-feldolgozásokat játszó formációt. Lényeges mellékszál, hogy Skates emellett – már pénzkereső korba lépve – grafikusművészként és nyomdai operátorként dolgozott.

Skates (balról a második) és Verni (a jobb szélen) a The Lubricunts soraiban

A dobos és a basszusgitáros – az általuk hallgatott Judas Priest, Iron Maiden, Black Sabbath, Motörhead, Riot, Accept, AC/DC és Scorpions hatására – az addigiaknál keményebb hangzással szerették volna megszólaltatni zenéjüket, ezért feloszlatták a punkbandát. Újsághirdetést adtak fel, amelyben zenésztársakat kerestek. Így talált rájuk egy Robert Pisarek nevű fickó, a feldolgozásokat játszó D.O.A. nevű csapat gitárosa, aki hozta magával zenésztársát, az énekes-basszusgitáros Robert Ellsworth-öt (aki hamarosan Bobby Blitz-ként vált világhírűvé). A kvartett rövid ideig Virgin Killer néven lépett fel, amit a Motörhead nevezetes nótája után, még 1980-ban Overkill-re változtattak. A többi történelem.

Az Overkill – még Bobby Gustafson nélkül
Ekkor még egy kicsit feminin volt az image

Skates végül 1987-ig maradt a banda tagja, játéka így csupán az addig készült anyagokon, a Power in Black demón, két albumon (Feel the Fire, Taking Over) és két EP-n (Overkill, Fuck You and Then Some) hallható. Állítólag abból lett elege, hogy a lemezcég (Megaforce) szigorú szabályokat állított fel a turnézás és a lemezfelvétel kapcsán a csapat tagjai számára. Skates emellett úgy érezte, egyes zenésztársainak a szűklátókörűsége veszélyezteti az Overkill sikerét. Frusztrációja depresszióhoz, folyamatos alváskényszerhez és alkoholizmushoz vezetett. Végül egy Megadeth-szel közös turnét követően jelentette be távozását. Néhány fellépés erejéig Mark Achabal ült be a helyére, végül Verniéknek Európából sikerült stabil dobost igazolniuk Bob „Sid” Falck (ex- Paul Di’Anno’s Battlezone) személyében.

Skates-nek nemcsak zeneileg volt óriási szerepe abban, hogy a csapat szekere lendületet kapott: gyakorlatilag az Overkill reklámjáért és színpadi megjelenéséért, díszleteiért is ő volt a felelős. A zenekar azóta is használt logóját is ő találta ki, rajzolta meg és színezte lime-zöld színűre.

Skates és barátnője, későbbi felesége, Lori

A dobos ezt követően a Megadeth, az M.O.D. és a Mind Funk felkérésére is nemet mondott, ugyanakkor soha nem tett kísérletet az Overkill-be való visszatérésre. Készített viszont egy tízszámos demót 1988-ban, Some Stuff I Recorded címmel, amin ő énekelt, játszott basszusgitáron, dobon és billentyűs hangszereken. A dalokat később újravették, és Bone to Bone név alatt jelentették meg. Az ütős kevésbé ismert zenésztársai mellett egy nagy név is szerepelt az anyagon, mégpedig az egykori csapattárs Blitz. Egy évre rá Skates egy country-pop projektben, a Ten Mile Road to Hell-ben vett részt.

1988 és 1996 között Skates – magántanárként és intézményi keretek között is – dob-instruktorként tevékenykedett. Ezzel párhuzamosan, 1990-ben csatlakozott a Bomb Squad nevű New Jersey-i rock/metal együtteshez. A dobos azt állítja, máig ez volt a legélvezetesebb zenei tapasztalata, dalírói és zenészi karrierjének csúcspontja. A kaland mindössze három évig tartott, és hősünk nagyjából ekkor fordult végleg a filmipar felé.

Born in the Basement: dokumentumfilm a thrash metal születéséről

Ez irányú önképzése persze már a ’80-as évek végén elkezdődött, de forgatókönyveket írni, rendezni, sőt filmekben szerepelni csak a 2000-es években nyílt lehetősége. A Born in the Basement című alkotásnak (2007) forgatókönyvírója, szereplője és producere is volt, az egy évvel későbbi Get Thrashed című dokumentumfilmnek pedig mindezeken túl díszlettervezője és operatőre is.

A Get Thrashed című műsorban, korábbi zenésztársával

Skates találta ki azt a Rock-Un-Rold című televíziós talk showt, amelynek házigazdája a Megadeth-es David Ellefson és ő maga volt, vendégeik pedig ugyancsak zenészek. Két évvel később, 2009-ben zenészinterjúkat vett fel (többek között a Living Colour-gitáros Vernon Reid-del, a Dream Theater-dobos Mike Portnoy-jal, valamint a Twisted Sister-gitáros Jay Jay French-csel), amelyek aztán a Welcome to the Dream – The Rude Awakening of Rock Stardom című, Skates által rendezett dokumentumfilmben (2012) kaptak helyet.

Skates felesége a fotósként dolgozó Lori DeAngelis, akivel 1980 óta van együtt. Három fiukat mélyen katolikus szellemben nevelik New Jersey-i otthonukban.

Skates napjainkban
A szerző: Alby41 publikáció
Az egykori Metal Attack/Rattle Inc. fanzine-ek képregényfigurája. Néhány évvel ezelőtt magánnyomozó-irodát nyitott, amely reflektorfényből eltűnt rockzenészek felkutatására szakosodott. :-)

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*