Hollow: Architect of the Mind

A Hollow egy progresszív power metal zenekar volt, amelynek tagjai (Andreas Stoltz – gitár, ének; Marcus Bigren – gitár; Tomas Nilsson – basszusgitár; Urban Vikström – dob) a svéd egyetemvárosban, Umeå-ban találkoztak a ’90-es évek elején. Andreas és Tomas az ezt követő sorkatonai szolgálatuk alatt (ahol egy egységben szolgáltak) döntötték el, hogy zenekart alapítanak. Az 1995-ben indult csapatot eredetileg Valkyrian-nek hívták, és a következő érveléssel döntöttek a névváltoztatás mellett: „a Hollow jól kifejezi azt a folyamatos belső ürességet, amit időről időre mindannyian érzünk”.

A bandára érezhetően és bevallottan olyan zenekarok voltak hatással, mint a Queensryche, a Crimson Glory és az Elegy. 1995-ben jelentették meg első, hatszámos, Speak to Me című demójukat. Még ugyanebben az évben látott napvilágot a Stand or Fall című EP, majd 1997-ben a saját magukról elnevezett, négyszámos EP következett, amellyel felkeltették egy kis független kiadó, az MM Records figyelmét. Két albumuk viszont már a Nuclear Blast égisze alatt jelent meg.

Már az 1997-es Modern Cathedral is magában hordozta egy reményteljes karrier ígéretét, ám az ezen hallható számok még nem elég karakteresek, jóval kevesebb bennük a magabiztosság, az ötlet, mint a második korong dalaiban. A csapat hangzása már ekkorra kialakult, azon később sem sokat változtattak, ám a neves német kiadó valószínűleg nem ebben, sokkal inkább az ezt követő albumban látott piaci potenciált.

A lemezen nincs igazán kiugró, elsöprő erejű dal, leginkább még a lírai Whispers-t említhetném, rajta kívül – kis jóindulattal – talán még a Hold Your Banners High és a Waiting férne fel a második albumra. A Modern Cathedral összességében egy, a műfaj középmezőnyéhez tartozó csapat viszonylag gyorsan felejthető anyaga.

Nem úgy a két évvel későbbi Architect of the Mind, amelyen mind megszólalás, mind a kompozíciók érettsége tekintetében érezhetően nagyot lépett előre a csapat. A gitárok mélyebben, erőtől duzzadóan szólnak, az énekdallamok – mind a verzékben, mind a refrénekben – fogósak.

A 49 perc játékidejű konceptalbum a mesterséges intelligencia témakörét járja körül. Története egy tudósról szól, aki majdnem beleőrül apja halálába. A munkába temetkezik, és végül teljesen váratlanul létrehoz egy önmagához nagyon hasonló mesterséges intelligenciát. A dalok olyan kérdéseket feszegetnek, mint az alkotás felelőssége, a szülőség és a vallásos hit.

A korongot nyitó Transcending Sorrow – a zenekar előtörténetének ismeretében – meghökkentően vastagon szólal meg, az énekhang itt még a Helloween-es Michael Kiske orgánumára hajaz, a további dalokban aztán ez a hasonlóság eltűnik. A Rain lírája a Queensryche-ot idézi meg, a szám közepén azonban lendületes középtempó vet véget az andalgásnak.

Kedvenc Hollow-nótámban, a Shadow God-ban szól a legjobban, és kígyózik szét, majd fonódik össze a legvirtuózabb módon a két gitárszólam. Remek tempóváltásokat, gitár- és énektémákat hallunk, vitán felül ez a csapat munkásságának csúcspontja. A valamivel később elhangzó Deified viszont szövegét tekintve foglal el központi helyet az albumon: „What am I? Who am I?” – kérdezi magától és megteremtőjétől is az öntudatra ébredt virtuális klón.

Ugyanígy emlékezetes dal a Secluded Dreams és az Alone in Darkness is, az albumot záró, lírai Father pedig egy újabb klasszikus, azt gondolom, a nagy példaképek is szívesen a magukénak mondanák. Az Architect egy nagyon jó kis nekirugaszkodás volt, kár, hogy nem követte folytatás: a srácok ugyanis nem sokkal a lemez megjelenése után a feloszlás mellett döntöttek.

A Hollow ezt követően Andreas Stoltz szólóprojektjévé vált, aki 2009-ben kiadott egy dalt Descending címmel, amelyben a Crimson Glory 2009-ben elhunyt énekesének, Midnight-nak állít emléket. Egy évvel később a lengyel Metal Mind Productions újramaszterizálta és ismét kiadta a zenekar két albumát, méghozzá egy dupla pakkos csomagolásban.

Andreas Stoltz

Stoltz-ék saját sorlemezeik mellett két válogatásalbumon is szerepeltek: az első nagylemezen hallható Wounds arra a Voyager című kompilációra került fel, amelyet 1997-ben, a Nuclear Blast fennállásának tizedik évfordulójára raktak össze. Rebellion című daluk viszont csak a Death …Is Just the Beginning V-ön szerepel (1999).

Zárszó: 2013-ban, ugyancsak a svédországi Umeå-ban megalakult egy Binary Creed nevű csapat (az azonos című nóta az Architect of the Mind albumon hallható). Progresszív power metalt játszanak, fő témáik a kereszténység, a tudomány és a spiritualizmus. Két nagylemezük jelent meg, a 2014-es Restitution és a tavalyi A Battle Won. Énekes-ritmusgitárosukat – minő meglepetés! – Andreas Stoltz-nak hívják (aki időközben az Auberon nevű csapatban is megfordult sessionzenészként). A kerék, úgy tűnik, forog tovább…

A szerző: Coly520 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*