„A heavy metálon belül én teremtettem meg ezt a műfajt”

Levélváltás Arjen Lucassen-nel, az Ayreon projekt atyjával

Hivatalosan három nap múlva, április 28-án jelenik meg az Ayreon új, monumentális duplaalbuma, a The Source. Ennek apropóján kérdeztem a kezdetekről, egy-egy ilyen lemez megszületésének folyamatáról és természetesen a friss anyagról a projekt szellemi atyját, a holland énekes-gitáros-mindenes Arjen Lucassent.

Rattle Inc.: Arjen, mikor döntötted el, hogy konceptalbumokat fogsz készíteni a szokványos „tíz különálló dal egy lemezen” anyagok helyett?

Arjen Lucassen: Mindig is ezt szerettem volna csinálni, amióta csak először hallottam a Jézus Krisztus Szupersztárt. 10 éves lehettem akkoriban. Amikor a ’80-as, ’90-es években különböző metálbandákban (Bodine, Vengeance – a szerk.) játszottam, erre nyilván nem volt lehetőségem, ám amikor 1993-ban elindítottam a szólókarrieremet, azonnal nekiláttam a megvalósításnak.

R. I.: Az első Ayreon-album, az 1995-ös The Final Experiment előtt is léteztek metál operák?

A. L.: Nem hinném. Talán a Queensryche Operation: Mindcrime-ja nevezhető annak, bár abban még csupán egy énekes szerepelt. Rockoperák természetesen léteztek, ilyen volt például a The Who Tommy-ja.

R. I.: Az 1998-as Into the Electric Castle megjelenése volt a fordulópont, amelyet követően a metál berkein belül is elfogadottá vált ez a műfaj?

A. L.: Valószínűleg igen. Nagyjából attól kezdve világszerte egymás után jelentek meg a metál operák. Lehet, hogy egy kissé önhitt kijelentésnek tűnik, de szeretem azt hinni, hogy a heavy metálon belül én teremtettem meg ezt a műfajt.

R. I.: Az évek során melyik lemez vált a legsikeresebb albumoddá?

A. L.: Az Into the Electric Castle-ból és a The Human Equation-ből kelt el a legtöbb példány világszerte, de az új anyag, a The Source előzetes eladásai minden eddigi, ilyen jellegű részeredményt felülírnak, ami nagyon ígéretes.

R. I.: Ha már rátértünk a napokban megjelenő új konceptalbumra: miről szól a The Source?

A. L.: Ha a történetét nézzük, akkor az emberiség bölcsőjéről, arról, hogy honnan jöttünk. Mondanivalóját tekintve pedig a modern technológiáktól való függőségünkről.

R. I.: Ez a történet is az általad teremtett Ayreon Univerzumban játszódik?

A. L.: Igen. Az Into the Electric Castle albumon indult Forever/Planet Y sztori előzményét írtam meg; azt, ahogy az egész kezdődött.

R. I.: Le tudod írni, hogy néz ki ez a világ?

A. L.: Attól félek, hogy ez számomra sem teljesen egyértelmű. 🙂 De van remény, hogy egyszer még kiderül…

R. I.: Zeneileg történt-e valamilyen változás az előző albumhoz képest?

A. L.: Valamivel súlyosabb, gitár-centrikusabb lett, mint a 2013-as The Theory of Everything. Ugyanakkor az az Ayreon hangzás és stílus, amit az évek során kialakítottam, ezen az albumon is azonnal felismerhető.

R. I.: 12 énekes szerepel a lemezen; nem lehetett egyszerű munka ezt megszervezni…

A. L.: Így igaz, bár kitűnő énekesekről van szó, akikkel öröm volt együtt dolgozni, ami a szervezést is nagyban megkönnyítette.

R. I.: Kiket volt a legnehezebb becserkészni a The Source-ra?

A. L.: Azokat, akik nem szerepelnek a lemezen. 🙂

R. I.: Hogyan találtál rá Zaher Zorgatira, a Myrath énekesére? Nekem nagy kedvencem…

A. L.: Az egyik rajongónk tudta, hogy szeretem a keleti zenéket, hiszen az albumainkon gyakran használtam fel ilyen dallamokat. Ő ajánlotta, hogy tegyek egy próbált a Myrath-tal, nekem pedig nagyon tetszett, amit hallottam!

R. I.: Mit gondolsz, mennyire megtisztelő híres művészek számára, hogy szerepelhetnek az Ayreon-albumokon?

A. L.: Ez számomra óriási megtiszteltetés! A zenésztársaktól jövő elismerés a legnagyszerűbb érzés, amit csak el tudok képzelni.

R. I.: Mi történik előbb: kinézed az énekest, és neki írsz egy szerepet, vagy fordítva: megírod a sztorit, a karaktereket, és azokhoz keresel megfelelő vokalistát?

A. L.: Először az énekest választom ki, aztán találom ki a karaktert, amely illik az adott muzsikus személyiségéhez. Ezt követően írom meg az énekdallamokat és a szöveget, amelyeknek szintén passzolniuk kell a vokalista előadásmódjához, stílusához.

R. I.: Az Ayreon esetében érthetően ritkák az élő fellépések. Szeptemberben lesz két előadásotok Hollandiában; máshol nem várható hasonló?

A. L.: Logisztikailag és pénzügyileg lehetetlen vállalkozás lenne kivitelezni. Egy ilyen show-nak az előkészítése legalább két évet vesz igénybe. Alapvetően pedig egy világtól elzártan élő és alkotó ember vagyok, nem turnézom.

R. I.: Milyen változásokat vársz az új lemezcéghez, a Mascot Label Group-hoz való szerződéstől? Nem ismeretlenek számodra, hiszen már a 2009-es Guilt Machine anyagod is náluk jelent meg.

A. L.: Így igaz. Eddig fantasztikus munkát végeztek, tökéletesen elégedett vagyok a döntésemmel.

R. I.: Hogyan vesz részt a munkában a párod, Lori Linstruth? Igaz, hogy ő írta például a The Theory of Everything szövegeit?

A. L.: Én írom a szövegeket, ő pedig javítja azokat. Mivel angoltanár, előfordul, hogy teljesen más lesz a végeredmény, mint amiből kiindultunk. 🙂 Lori nagyon kreatív személyiség, teljesen elveszett lennék nélküle!

R. I.: Hogy van a könyököd? Tudsz már játszani vele?

A. L.: Köszönöm az érdeklődésedet: elég kellemetlen, hogy valahányszor behajlítom a karom, az inam mindig átcsúszik a csontom fölött. De megtanultam együtt élni vele. Sajnos csak 70 százalék egy sikeres operáció esélye, így inkább nem kockáztatom meg a beavatkozást.

R. I.: Mi a következő terved: esetleg egy újabb projekt vagy egy szólóalbum?

A. L.: Soha nem tervezek előre, hagyom, hogy a dolgok a maguk természetes módján történjenek meg. Tudom magamról, hogy ha készítek is tervet, soha nem tartom magam hozzá. Így aztán nem tudom megmondani, mi a következő projekt, ez még számomra is meglepetés lesz!

A szerző: Coly795 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*