Krux: Krux (2003)

„In my black room / revolution and doom”

A Krux ugyanabban az évben indult el, amikorra végre sikerült összehozni a klasszikus Candlemass (Messiah Marcolin ének, Mats Björkman és Lars Johansson gitár, Jan Lind dob, Leif Edling basszusgitár) újjáalakulását. Utóbbi csapat fel is lépett a Sweden Rocks fesztiválon, ám ezt követően, ahelyett, hogy nekiálltak volna egy új nagylemeznek, 2004-ben ismét csak bejelentették a feloszlásukat. A Krux akkorra már túl volt a bemutatkozó albumon, sőt 2003-ban egy koncert DVD-t is megjelentetett.

Hogy miért vonom a párhuzamot? Mert a Krux és a Candlemass motorja, agya, fő dalszerzője ugyanaz a személy: Leif Edling. Hónapra pontosan nem néztem utána a történéseknek, így nem tudom, az új csapat vajon az oka vagy a következménye volt a Candlemass akkor még kudarcba fulladt újraindulásának. A lényeg, hogy a Krux gyakorlatilag a Candlemass romjairól szárnyalt a magasba. A basszusgitáros egyébként sem igen volt képes sokáig a babérjain üldögélni: 1994-ben például, amikor a Candlemass ugyancsak egy hosszabb kényszerpihenőt tartott, Mats Levén énekessel (Yngwie J. Malmsteen, Therion, At Vance stb.) létrehozta az Abstrakt Algebra nevű csapatot.

Hogy miért említem ezt? Mert a Krux felállását tervezve is Levént hívta elsőként, hozzájuk pedig hamarosan két Entombed-tag, a gitáros Jörgen Sandström és a dobos Peter Stjärnvind csatlakozott. A zenekar felállása végül két állandó vendégmuzsikussal, a Talisman-ból, Arch Enemy-ből, Opeth-ből is ismerős Fredrik Åkesson gitárossal, valamint a billentyűs Carl Westholm-mal lett teljes.

Mindezek után egyáltalán nem meglepő, hogy a Krux is ugyanazt a dallamos doom muzsikát játssza, mint a Candlemass. Ám hogy konkrétan a csapat bemutatkozó albumáról is szót ejtsek, az anyag – a stílusbeli korlátok ellenére is – igen változatos. A nóták hossza 2 és 12 perc között változik. A Sibiria például egy rövid, a Tiamat líráját idéző, visszhangosított ének- és gitárhangokból álló, gyakorlatilag akusztikus dal; a szintén egyetlen hosszabb lélegzetvételnyi Evel Rifaz pedig egy instrumentális darab, ugyancsak visszhangos, torzított basszus-ömleny.

A másik végletet az albumot záró, héttételes mű, a Lunochod képviseli, amely számomra a The Gathering How to Measure a Planet? albumának címadó dalát idézi, ám annál kevésbé lebegős, és többszörösen összetett kompozíció. Az űrutazás ez esetben sokkal változatosabb, izgalmasabb: űrhangok és orosz szöveg itt is hallható, ám a pszichedelikus elszállást súlyos, doom-os hömpölygés és már-már gyorsnak mondható zúzás fogja közre, sőt a dal második negyedében az énekes Levén is „szóhoz jut”.

Az Enigma EZB egy doom zenekartól szokatlanul gyors nóta, a lemez két csúcspontja pedig – számomra – az albumot nyitó, karakteres Black Room és a már-már slágeres Omfalos. Mint látható, a változatosságra nem lehet panasz, ahogy a zenészi teljesítményeket és a hangzást is csak dicsérni tudom. Úgyhogy bemutatkozó albumával a csapat igencsak magasra tette saját maga számára a lécet. Érdekes, a három évvel későbbi, fantáziadúsan II-re keresztelt folytatás is megvan, azt viszont talán ha egyszer hallgattam. Lehet, hogy többször kellene?

A Krux harmadik, mind ezidáig utolsó albuma (III: He Who Sleeps Amongst the Stars) 2011-ben látott napvilágot, és amin már meg sem kell lepődnünk, hogy a csapatot – ügyes időbeosztással – a közben újra reaktiválódott Candlemass-szel párhuzamosan működtette Leif, a Nyughatatlan.

A szerző: Coly625 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*