Trees Of Eternity: Hour of the Nightingale (2016)

Az élet tele van tragédiákkal. Kedvenc zenészeinket sem kíméli a sors, ők sem élnek örökké, ők is elveszítik közeli szeretteiket. Mint 2016 áprilisában Juha Rahivio (Swallow the Sun), akinek ekkor hunyt el a párja, Aleah Stanbridge. Ők ketten alkották ezt a zenekart, de az albumon October Tide- és STS-zenészek is közreműködnek. Aleah-t és ezt az albumot már említettem, de még mindig nem tudok a lemeztől „szabadulni”, és szeretném leírni a benyomásaimat. Juha Aleah halála után fejezte be az albumot, amelynek néhány száma demóverzióban már korábban megjelent.

Aleah és Juha

Aleah hangja csodálatos: elvarázsol, megigéz. Mintha nem a földön szólna: az egekig szárnyal és a föld legmélyére bújik. De mégis itt van, mert megérint, körülölel, mint a köd. A hangszerek pedig belekarolnak, úgy kísérik. Időkön, korokon át.

Az Éjszaka zenéje. Az éjszakáé, ami tele van titkokkal. Olyan titkokkal, mint a szerelem és a halál. Csillagos ég alatt bolyongva, elmerengve az élet legfontosabb dolgain. Néha túl nagy lesz a sötétség, és megrémülsz, de ott van a remény, hogy jön a hajnal, felkel a Nap és újra világosság gyúl.

Az Egyedüllét zenéje. Azé az egyedüllété, amely valamikor a magányt és a szomorúságot jelenti, valamikor a befelé fordulást, az ember önmagába tekintését, amelytől megbékél a lelke. Ez a zene szomorú, magányt keltő, de egyben gondolatébresztő és csodálatos is. Mint egy szépirodalmi remekmű.

Az Álmok zenéje. Néha rémálom, néha zavaros, néha kellemes, de mindig mond valamit. Valami nagyon fontosat, arról, amit eddig átélt az ember. És a végén nem ébredsz fel az álomból, mert jön Ő.

A Halál zenéje. A halálé, amit borzalmasnak vélünk, pedig csak az élet velejárója. Átszövi ezt a zenét, és a szépséges arcát mutatja. Mert más korokban, más kultúrákban a halál szép. De akkor is nehéz elfogadni, ha bekövetkezik, és leginkább akkor, ha valaki fiatalon távozik. Mint Aleah.

Úgy érzem, Aleah mintha előre tudta volna, hogy közel a végzete. Lehet, hogy rosszul gondolom, de nekem ez a benyomásom. Csak alapfokon tudok angolul. Végigolvastam a szövegeket, amennyit tudtam, lefordítottam. Aztán rájöttem, hogy nem is kell ezeket szóról-szóra átültetni magyarra. Maga a zene beszél hozzám: minden hangja, minden rezgése, a belőlük áradó hangulatok, érzések mindent elmondanak.

Amikor ezt a gyönyörű zenét hallgatom, minden olyan szerettem eszembe jut, aki már nincs közvetlenül velem. De szóljon azokért a zenészekért is, akiknek hangját, játékát már csak a lemezek őrzik, és legyen könnyű a föld Aleah-nak is!

A pontszám fölé egy csillagot is elhelyezek.

A szerző: Zozzie310 publikáció
Először 15 éves korában kóstolt bele a fanzine-újságírásba (Feszültség), sok évvel később, teljesen véletlenül került ismét közelébe a „szakmának”. Civilben egy vegyipari vállalatnál tudományos segédmunkatárs.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*