„Rohadt jó együtt zenélni!”

Levélváltás Blasphemy-vel, a Mörbid Carnage dobos-énekesével

A thrash metalban utazó, szegedi székhelyű csapat február elején jelentette meg legfrissebb anyagát, a mindössze két dalt tartalmazó Southland Fist kislemezt. Legutolsó „teljes” albumuk 2012 végén látott napvilágot, az új lemezre viszont remélhetőleg már nem kell sokáig várni.

Dávid László: A Merciless Conquest lemezetek 2012-ben jelent meg. Szerintetek mennyit fejlődtetek elődjéhez, a Night Assassins-hoz képest, illetve milyen hasonlóságok, különbségek voltak a két anyag között?

Blasphemy: Inkább azt mondanám, hogy jobban összeért a banda. A thrash számunkra egy teljesen más világot hozott, mind zeneileg, mind ötletekben. Mivel ez még csak a második lemezünk volt, így riffekben feszesek akartunk maradni, de gyorsabbak is szerettünk volna lenni. Az anyagnak az volt a célja, hogy egy nagyon agresszív arcát mutassa a stílusnak.

D. L.: A második korong 7 perccel rövidebb az elsőnél; ez azt jelenti, hogy gyorsabb, rövidebb, lényegre törőbb dalokban gondolkodtatok?

B.: A dalok hosszát sosem méregetjük, van olyan tétel, amelyik több mint 7 perces, de akad 3 perces dalunk is. A második lemeznél inkább a gyorsaságot akartuk előtérbe helyezni, ami koncerteken azért időnként megbosszulta magát, mert ehhez nekünk is fel kellett kötni a gatyát. Aki zenész, és nem metronómra játszik a színpadon, tudja, hogy az adrenalintöbblet miatt sokszor gyorsabbak a számok, mint a lemezen. Ez nálunk is előfordult. (Ha-ha!)

D. L.: A lemezt az amerikai Metalhit dobta piacra. Lehet-e tudni, hogy mennyi fogyott belőle?

B.: Pontos adatokra már nem emlékszem, de gyorsan elfogyott, főleg, hogy a kiadóban azok a Riddick ikrek dolgoznak, akik közül talán Markot többen ismerhetik, hiszen nagyon sok bandának készített már logót, illetve borítót, és saját bandái is vannak. Mivel ez a kiadó inkább digitálisan jelentet meg anyagokat, a Southland Records volt az, amely kézzel fogható formában kihozta a lemezt, hiszen nem akartuk, hogy a munka, amit Costin Chioreanu a booklet elkészítése kapcsán végzett, veszendőbe menjen. Így aztán két verzió jelent meg, és az amerikai változatból kapott példányok már egy korábbi erdélyi túránk alkalmával elfogytak.

D. L.: Kizárólag erre az albumra szólt a megállapodás köztetek és a kiadó között?

B.: Nem született írásbeli megállapodás. Disguster jól ismerte Markot, a mai napig jó a kapcsolatuk. A lemezünket a Pulverised is meg akarta jelentetni, de ott annyi anyag torlódott fel, hogy nem akartunk még egy évet várni vele. Akkoriban a CD már frankón elkezdett döglődni külföldön, a bakelit előállítása viszont még drága volt, így a kiadók a nagyobb bandákra vagy az olyan projetekre koncentráltak, amelyekből többet lehet profitálni. Mi ebbe nem fértünk bele. Mark és testvére a segítségüket ajánlották fel, mi akkor ezt elfogadtuk, mert már maga a lemezfelvétel is kemény pénzekbe került. A helyes megfogalmazás tehát az, hogy a Metalhit segítséget nyújtott nekünk, amiért nagyon hálásak vagyunk, de a Southland Records-os verzió az, amit a hivatalos kiadványnak tekintünk.

D. L.: Hogyan fogadta a média, illetve a rajongók a korongot? Kaptatok-e külföldi fanzine-ektől, webzine-ektől, magazinoktól interjúfelkérést?

B.: Emlékeim szerint nagyon jól fogadták, sokaknak tetszett a lemez tömörsége, gyorsasága. Akkoriban sokan hiányolták ezt a feszes thrasht, és mi pont ilyennel rukkoltunk elő. Külföldről ebből adódóan több koncertfelkérés is érkezett. Sajnos több, mint kis hazánkból. Itthon inkább az interjúk szaporodtak meg, de ez a külföldre is igaz volt.

D. L.: A Night Assassins-t gondozó Pulverised Records-hoz képest terjesztésben, reklámban, promócióban mekkora erőt, milyen színvonalat képvisel a Metalhit az undergroundban?

B.: Fogalmam sincs. A Pulverised Records egy tőlünk szintén nagyon távol működő kiadó, de minőségi munkát végeznek, ez biztos. A Night Assassins-ről anno a Terrorizerben és több nagyobb metál médiumban is írtak, a Merciless Conquest már nem biztos, hogy kapott ekkora figyelmet. Amerikában viszont tuti, hogy sok Mörbid Carnage fan van, mert amikor a brazil Violator Budapesten játszott, ők mesélték, hogy sokszor hallgatják a lemezt, és a statisztikák, amiket a bandcamp-től kapunk, is azt mutatják, hogy arrafelé sokan szeretik a lemezeinket. Talán egyszer oda is eljuthatunk néhány koncert erejéig. Brutál lenne! (Ha-ha!)

D. L.: Mi történt veletek a lemez megjelenését követően? Voltak koncertjeitek, turnék stb.?

B.: 2013 nem volt egy „túladagolós” év. Abban az évben költöztem ki Németországba, így sajnos ritkítani kellett a koncerteket. Ez azóta is okoz egy kis gondot, de ebben az évben már másképp tervezzük a dolgainkat, és reméljük, hogy minden összejön.

D. L.: Két éve jött ki a The Golden Sin EP digitális, illetve kazetta-formátumban. CD-n nem is terveztétek, hogy megjelenjen?

B.: Egyelőre nem, de ami késik, nem múlik. A CD világa leáldozóban van. A digitális dolgok nagyon előtérbe kerültek, de külföldön, elsősorban persze underground szinten a bakelit és a kazetta népszerűsége is iszonyat komoly méreteket öltött. A világ fejlődik, most már nemcsak nyomott vinyleket lehet gyártatni, hanem vágott verziót is. Kissé paradox helyzet, ahogy a fejlődő világ támogatja az old school vonalat. Az új anyagunk kapcsán voltak olyan megrendelők is, akik szívesen látnák a gyűjteményükben a The Golden Sin bakelit verzióját.

D. L.: Kerestetek kiadókat, amelyek esetleg megjelentették volna az anyagot?

B.: Nem, nekünk teljesen megfelel a Southland Records.

D. L.: Ami a jelent illeti, Necrofaust basszusgitáros elhagyta a zenekart. Mi volt távozásának az oka? Barátilag történt a szakítás?

B.: A 10 közösen eltöltött év és az elválás nehezen egyeztethetők össze. Sajnálatos helyzet alakult ki, amit talán egyszer rendezünk, de az is lehet, hogy nem.

D. L.: Megtaláltátok már helyére a megfelelő embert?

B.: Igen, megtaláltuk, Reaper személyében, aki szintén szegedi, és nagy Mörbid Carnage-fan. Nem mellékesen már be is mutatkozott a nemrég megjelent Southland Fist EP-n.

D. L.: Warlock gitáros is friss tagnak mondható, hiszen tavalyelőtt csatlakozott hozzátok. Az ő zenei múltjáról mit kell tudnunk? Emberileg és zeneileg bevált, beilleszkedett közétek?

B.: Warlock-ot már régóta ismerjük, és ő is, akárcsak Reaper, fanatikusa volt a Mörbid Carnage anyagainak. Az ismeretségünk még a Mörbid Carnage előtti időkből ered, és mindig is reménykedtem benne, hogy lesz még közös projekt az életünkben. Nagyon jó barátunk, és nem mellékesen egy másik zenekarban is együtt játszunk. Emellett sokáig az Athame zenekar tagja volt.

D. L.: Játszott már az EP-n is, vagy csak annak megjelenése után szállt be a csapatba?

B.: Warlock még nem játszott az EP-n. Ő is a Southland Fist-en mutatkozott be, ahogy Reaper. Viszont a harmadik lemezre, ami leginkább Disguster barátunk hagyatéka, kerül fel olyan dal, amelyet teljes egészében Warlock írt.

D. L.: Idén februárban egy kétszámos kislemezzel jelentkeztetek. Miért lett 36-ra limitálva a korong példányszáma? Egyfajta ajándék a die hard rajongóknak?

B.: A kislemez nem die hard fanatikusoknak készült, nem is úgy volt hirdetve. Egyszerűen a kiadóval ennyiben egyeztünk meg, mert vágott lemezről van szó. Meglepett viszont a magyar metál fan-ek reakciója, mert amennyire nem vásárolták itthon a kazettát, a kislemez olyan gyorsan fogyott a körükben, pedig a limitált példányszám miatt sokkal borsosabb az ára, mint a kazettának. Az anyagot 90 százalékban magyar metálosok rendelték, és ez reménnyel tölt el bennünket. Köszönet innen is a támogatásukért, és minden olyan metálzene-hallgatónak, aki a fizikális formátumok megvásárlásával támogat bandákat, fanzine-ket és koncerteket.

D. L.: Amennyiben az összes példányt értékesítitek, lesz belőle utánnyomás?

B.: Biztos, hogy nem lesz. Ez tényleg csak egy 36 példányos történet volt. Leginkább az új tagokat szerettük volna bemutatni általa. A másik ok, amiért kiadtuk, hogy a The Golden Sin EP sem új anyag már, és az év végénél hamarabb nem fog megjelenni a harmadik album. A kislemezből, azt hiszem, 5 vagy 6 példány maradt még, ami – annak ellenére, hogy nem is igazán reklámoztuk – elég jó eredmény egy bakelit kiadvány esetében.

D. L.: Az EP-t is a Southland Records jelentette meg, és ez már a harmadik kiadványotok, amely a kiadó égisze alatt látott napvilágot. Ez egy magánvállalkozás?

B.: A Southland Records egy egészen kicsi cég, amely kizárólag kiadással foglalkozik, az anyagaink terjesztése a mi feladatunk. A kiadó tulajdonosai nem akarják felfedni magukat, és ezt mi elfogadtuk.

D. L.: Miután a zenekar többi tagja Budapesten, illetve Szegeden él, amennyiben egy-egy koncertre vagy lemezfelvételre készültök, hogyan tudjátok megoldani a próbákat? Milyen rendszerességgel jöttök össze?

B.: Alapvetően a zenekar valamennyi tagja szegedi. Korábban Necrofaust miatt kötődtünk Budapesthez, de ez mostanra ugye okafogyottá vált. Attól, hogy Warlock a fővárosban dolgozik, és életvitelszerűen ott is lakik, a banda székhelye még továbbra is Szeged, hiszen mindannyian ott születtünk. Én 4 éve élek Németországban, de úgy gondoljuk, hogy ez részletkérdés, mert ha a banda működni akar, akkor ezen a problémán is felül kell emelkednünk. Havonta látogatok el Szegedre, leginkább az új lemezanyag miatt, és mert hamarosan egy teljesen új koncertprogrammal állunk elő.

D. L.: Hogyan zajlik nálatok a dalszerzés? Van fő zene- és szövegíró, vagy csapatmunkában alkottok?

B.: A szövegeink többféleképpen születnek. Eddig én és Necrofaust írtuk őket. Most történt először olyan, hogy külső embert kértünk meg, NorrskeN-t, akivel többek között a Metal Catacombsban is együtt dolgoztunk. A témákat adtam meg, és a dalok szerkezetét küldtem el neki. Ezek után írta meg a dalok szövegét, amelyeknek végül én adtam címet. A dalszerzésért régebben jórészt Disguster felelt, a harmadik lemez sok dala is az ő nevéhez kötődik, de ott már olyan tételek is lesznek, amelyek Warlock világát is tükrözni fogják. A riffek mindenkinél külön-külön jönnek, de a számokat mindig közösen pakoljuk össze, főleg a tempók miatt, és mert rohadt jó együtt zenélni!

D. L.: A Mörbid Carnage mellett más zenekarokban is játszotok. Ezekre mennyi időtök jut? Mindnyájatoknál a Mörbid Carnage élvez prioritást?

B.: Valóban számos olyan zenekar van, amelyben érdekeltek vagyunk: az Ahriman, a Tyrant Goatgaldrakona, a Coffinborn, a Hexenwood, a Militia, a Bestial Death, az Alcoholic Terror és a Gravecrusher. Úgy gondolom, soha nem volt jellemző erre a baráti társaságra, hogy bármelyik csapatot is prioritásként kezelje. Megpróbálunk mindre odafigyelni, és azokkal a csapatokkal aktívabbak lenni, amelyeknek éppen teljes a felállása. Látogatjuk egymás koncertjeit, és támogatjuk is egymást, amennyire lehet.

D. L.: Az idei esztendőt illetően mire számíthatunk a zenekartól?

B.: Idén szeretnénk végre koncerteket is adni. Régen játszottunk Magyarországon, de már vannak felkéréseink. Éppen most szerveződik egy turné, amelynek hazai és külföldi állomásai is lesznek. Az a tervünk, hogy az év második felében több városban is felhorzsoljuk a színpadot. A harmadik lemezünket is szeretnénk még ebben az évben kihozni. Erre már több dalt is összeraktunk, alapvetően teljesen kész van, csak össze kell gyakorolni. A megjelentetésére már bejelentkezett egy kiadó, kíváncsiak vagyunk, mennyi ideig tart a lelkesedése. Nagy tervei vannak velünk, és ha minden rendben megy, akkor az anyag kazetta-, CD- és LP-formátumban is meg fog jelenni, és hivatalos póló is készül hozzá.

D. L.: Köszönöm szépen az interjút, és további sok sikert kívánok nektek!

B.: Én is köszönöm! Thrash ’til death!

A szerző: Dávid László593 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*