„Nem mi fogjuk megreformálni a death metal világát”

Beszélgetés Hajnali Sándorral, a Gutted énekesével

Kollégánk a tavaly megjelent Martyr Creation album kapcsán tette fel kérdéseit Hajnali Sándornak, a death metalban utazó, székesfehérvári székhelyű Gutted zenekar énekesének. Az eszmecsere során természetesen az elmúlt évek történései – az előző kiadvány, a külföldi lemezszerződés, a kényszerű doboscsere, valamint a küszöbön álló koncertek – is szóba kerültek.

Dávid László: Sanyi, legutóbb hat éve, a Mankind Carries the Seeds of Hell album kapcsán beszélgettünk. Mai fejjel mi a véleményed a korongról? Változtatnál rajta valamit?

Hajnali Sándor: Szerintem zeneileg egy igen jó anyagról van szó, sajnos a keverésnél eltűnt nagyon sok finom részlet, és a nagyon gyors részekből sem kellett volna ennyi. A magam részéről például már azon a lemezen is elég tisztán és kivehetően üvöltöttem a szövegeket, de nagyon halk lett az ének, semmi ereje nincs. A szövegek is hasonló témákat boncolgattak, mint az új lemezen. Zeneileg a mostani album előszobája, ha lehet így fogalmazni, mert már ott sem csak öncélú darálás ment, hanem minden nótának megvolt a külön világa, szerkezete. A hangzáson változtatnék, a zenén nem, azt nagyon jól összeraktuk.

D. L.: Beváltotta az anyag a hozzá fűzött reményeket?

H. S.: Egyik lemezhez sincs hozzá fűzött remény. 🙂 Mindig nagyon örülünk, amikor hosszú évek után végre megjelenik egy lemezünk.

D. L.: A kiadó mennyire támogatta a csapatot, mennyire volt mögöttetek?

H. S.: Teljes mértékben, egészen addig, amíg a földbe nem állt. Ma már nem létezik ez a kiadó.

D. L.: Három évvel később egy kanadai kiadó jelentette meg a Path of a New Era EP-t. Abban a három esztendőben mi minden történt veletek?

H. S.: A legfontosabb, amit soha nem gondoltam volna, hogy Kovács Zsolti nélkül folytattuk a zenélést. Ez akkora érvágás volt számunkra, amiből nagyon nehéz volt talpra állni. Egy-két nóta azért már akkor is született, még dobos nélkül.

D. L.: Kovács Zsolt dobos az EP megjelenése előtt hagyta el a zenekart; ez azt jelenti, hogy már a dalok megírásában sem vett részt?

H. S.: Nem, nem vett részt.

D. L.: Milyen okok vezettek a távozásához? Sikerült barátilag lerendeznetek az ügyet?

H. S.: Nem nagyon szeretnék belemenni a részletekbe. A lényeg, hogy mi szeretünk koncertezni, ő pedig nem annyira. Pedig a Gutted-nak most sincs sok koncertje, de amikor már az évi 10-12 koncertet is szinte lehetetlen leszervezni, akkor el kell gondolkodni azon, hogy így egyáltalán van-e értelme a zenekar létezésének.

D. L.: Tudod-e, hogy Zsolt mivel foglalkozik manapság? És ha már itt járunk: tartod a kapcsolatot a többi volt zenekari taggal, például Matola Istvánnal, Hujber Krisztiánnal vagy Selmeczi Andrással?

H. S.: Zsolttal nem tartjuk a kapcsolatot, Istvánnal is szinte alig. Sömével néha-néha összefutok, és egy sör mellett megbeszéljük az élet nagy dolgait. Krisztiánnal pedig együtt dolgoztunk az új lemez borítóján és a szöveges videón.

D. L.: Hogyan és mikor került a bandába az ex-Masqim Xul, ex-Ahriman dobos Sándor Tamás? Rajta kívül mást is meghallgattatok, kipróbáltatok?

H. S.: Tamás 2013 nyarán csatlakozott hozzánk. Drótival korábban együtt játszott a Testimony-ban, onnan az ismeretség. Nem volt más jelentkező, senki mást nem próbáltunk ki.

D. L.: Hogyan tudjátok vele megoldani a próbákat? Esetleg Székesfehérvárra költözött, vagy még mindig az Alföldön él?

H. S.: Korábban Várpalotán próbáltunk, akkor Tamás utazott hozzánk, és rendszerint két napot töltött velünk. Jelenleg Budapesten él, és ott is próbálunk. Így most Dróti, Bandi és én utazunk, annak érdekében, hogy együtt legyen a csapat.

D. L.: Lipták Péter basszusgitáros és Horváth András gitáros csak a koncerteken segítenek ki benneteket?

H. S.: Csak a koncerteken segítenek ki, de lehetséges, hogy a jövőben ők is részt vesznek a dalok írásában.

D. L.: A mai Gutted-felállás stabilnak, egységesnek mondható?

H. S.: Szerintem elég stabil, és remélem, hogy ez hosszú távon így is marad, mert már kezdek belefáradni a tagcserékbe.

D. L.: Az új anyaghoz mikor kezdtétek el megírni a többi (az EP-n nem szereplő) szerzeményt? Változott-e a dalszerzés menete a korábbi évekhez/lemezekhez viszonyítva?

H. S.: A dalszerzés módja szinte teljes mértékben megváltozott, mivel régebben Zsolti nagymértékben belefolyt a munkába, ezen a lemezen viszont szinte mindent Dróti írt. Egy-két módosítást történt, amiket Tamás javasolt, és van egy olyan nóta, amelyet teljes egészében Bandi hozott.

D. L.: Hol, hogyan, mennyi idő alatt vettétek fel az anyagot?

H. S.: A lemezfelvétel Dróti saját studiójában történt. Az évek során nagyon felfejlődött e tekintetben, ezért is mertük bevállalni, hogy nála készüljön a lemez. Nem vallott szégyent, mert jól szól az anyag. Az idő szerencsére nem sürgetett bennünket: szerettük volna még 2016-ban kihozni a lemezt, és ez sikerült is. A kiadó ebbe nem szólt bele.

D. L.: Nem gondoltatok arra, hogy az EP nótái helyett más dalokat tegyetek fel a korongra?

H. S.: Az EP-n hallható dalok közül a Cosmos szinte semmit nem változott, viszont a Fades Away nagyon át lett gyúrva. Mintha nem is ugyanaz a nóta lenne.

D. L.: Kizárólag annyi téma/nóta született, amennyi felkerült a lemezre, vagy maradtak fel nem használt ötleteitek?

H. S.: Egy-két riffet, talán egy fél nótát dobtunk ki, mert nem ütötte meg a saját magunktól elvárt szintet, egyébként majdnem minden téma felkerült a lemezre, amit Dróti megírt.

D. L.: Egyetértesz azzal, hogy a Martyr Creation-nel a Gutted legváltozatosabb lemeze született meg?

H. S.: Szerintem valamilyen szinten minden lemezünk változatos. Tény, hogy ezen vannak olyan megoldások, amelyek eddig nem voltak jellemzők ránk. Amit nagyon fontos kiemelni, hogy minden szimfonikus részt Dróti komponált és játszott fel. Azt gondolom, nem mindennapos ebben a stílusban, hogy egy tag ennyi hangszeren játszik. Plusz a kislányom szerepeltetése is elég újszerű dolgot hozott a zenekar pályafutásában.

D. L.: Engem nagyon meglepett a Deeper Than Hell megjegyezhető refrénje, valamint a dal akusztikus része; de kinek az ötlete volt, hogy a kislányod is szerepeljen benne?

H. S.: Amikor Dróti átküldte nekem a kész nótát, még dobgéppel, ének nélkül, egyből arra gondoltam, hogy ide valami nagyon komoly, nagyon mély témát kellene írni, mert valami eszméletlen sötét hangulata van ennek a résznek. Megkérdeztem Drótit, mit szólna hozzá, ha erre a lassú részre én írnék szöveget és azt felsuttognám. Egyből igent mondott, de amikor feldemóztuk a nótát, valahogy nem volt az igazi. Pár nap múlva hívtam, hogy mi lenne, ha ezt a részt Csilla mondaná fel. Mint kiderült, ő is pont ezért akart engem hívni. Egyre gondoltunk.

D. L.: Miért ebből a számból készítettetek klipet?

H. S.: Az már akkor világos volt, hogy ebből a nótából lesz klip, amikor még csak demó verzióban volt kész. Ez a szám különbözik a leginkább attól, amit eddig csináltunk, és ennek a nótának van a legdurvább, legkegyetlenebb témája is, hiszen a megerőszakolt gyermekek lelkéről esik benne szó. Viszont, ha legközelebb egy ekkora projektbe vágok bele, biztos, hogy ott leszek a forgatáson és a vágásnál is. Ha ott lettem volna, durvább lett volna a végeredmény. Ez is nagyon profi, de én másképp értelmeztem a forgatókönyvet, mint az, aki írta.

D. L.: Első ízben a zenekar pályafutása során vendégzenészek is felbukkantak a lemezen, konkrétan Vörös Attila gitáros a Fades Away-ben és Csihar Attila az Into Oblivion-ben. Ők hogyan kerültek a képbe? Változtattak/változtathattak bármit is a nótákon, vagy kész számokat kaptak?

H. S.: Spontán ötletként jött a felkérésük, és mindketten elsőre igent mondtak. Nagyon lelkesek voltak, és szerintem mindkét dalnak jót tett a szereplésük. Kész nótákat kaptak, semmit nem változtattak a szerkezeten, „csupán” a maguk részét tették hozzá.

D. L.: Feltűnő az is, hogy megnövekedett a dallamos riffek, szólók száma, több kapaszkodó van a nótákban; mintha egy kicsit lejjebb adtatok volna a komplexitásból. Természetes fejlődésről van szó, vagy tudatosan léptetek tovább?

H. S.: Tudatos lépés volt. Olyan lemezt szerettünk volna készíteni, amelyen dalok vannak, és nem csak az esztelen dara megy. Persze így is egy nagy dara az egész lemez, de ez a stílus már csak ilyen. 🙂 Ettől még sok a kapaszkodó a nótákban. Olyan eddig nem volt, hogy cselló/hegedű/gyerekbeszéd hallható egy Gutted dalban; akit ezt nem veszi észre, az vagy süket, vagy el sem jut addig a nótáig, és az első két szám alapján írja meg a véleményét.

D. L.: A szövegeket illetően úgy tűnik, végérvényesen szakítottál a véres/belezős témákkal, és komolyabb mondanivalójú sorokat írtál.

H. S.: Igen. Ez már a harmadik lemeznél is így volt, és szerintem már így is marad. Most ez a fajta megközelítés jön belőlem, és semmit nem akarok magamra erőszakolni. Lehet, hogy lesz még a Gutted-nak véres/belezős szövege, de erre jelenleg kevés esélyt látok. Ami ilyen hajlamom volt, azt a Limb for a Limb lemezen éltem ki. 🙂

D. L.: Hogyan vélekedsz a hangzásról?

H. S.: Tetszik. Nyílván lehetne profibb, vagy, hogy is mondjam, nagystúdiósabb, de szerintem elég rendesen szakít. Tiszta, érthető, ugyanakkor erőteljes is.

D. L.: Eddig milyen kritikákat kaptatok az albumról?

H. S.: Elég vegyesek a reakciók, de erre is számítottunk. Van, akinek nagyon bejön, de vannak olyan írások is, amelyek csak egy átlagos death metal lemeznek tartják. Nincs ezzel gond, nem mi fogjuk megreformálni a death metal világát, nem is ezért csináljuk. A saját ízlésünk szerint, a lehető legjobban próbálunk játszani.

D. L.: A lemezt az underground színtéren kifejezetten jó nevű, spanyol Xtreem Music dobta piacra. Hogyan kerültetek a látókörükbe?

H. S.: Demónótákat küldtem Dave-nek, a kiadó főnökének, ő pedig egyből beléjük szeretett.  Mindenképpen európai kiadót szerettünk volna magunknak; szerintem jó választás volt, mert sok év és sok tapasztalat, kapcsolat áll mögöttük. Remélem, általuk sok helyre eljut a lemez híre.

D. L.: Hány lemezre írtatok alá velük, és milyen kondíciókat ajánlottak nektek?

H. S.: Jelenleg egy lemezre szól a szerződésünk, ebben a digitális eladások után járó részesedésünk is benne van. 200 CD-t kaptunk tőlük, az ezek eladásából befolyó pénz teljes egészében a miénk.

D. L.: Koncertfronton mennyire támogat benneteket a kiadó?

H. S.: Az Xtreem Music nem foglalkozik koncert- vagy turnészervezésel, ez az én feladatom marad. Már van pár lekötött bulink, ezek közül a legnagyobb dobás az idei Las Vegas Death Fest; ezt nagyon várjuk, egy életre szóló élmény lesz. Remélem, semmi gond nem lesz a bejutással, és az Egyesült Államokban is fel tudunk majd lépni! Ezen kívül egy-két klubbuli van még lekötve, úgyhogy ebben az évben sem fogjuk halálra koncertezni magunkat. 🙂

D. L.: A Gutted mellett marad időd a Limb for a Limb-re és a Symphony of Symbols-ra?

H. S.: A Limb for a Limb ugyan hivatalosan nem oszlott fel, de semmilyen aktivitást nem mutat, így lényegében olyan, mintha nem is létezne. A Symphony of Symbols-ból pedig kiszálltam, a következő lemezt már nélkülem veszik fel, talán már ebben az évben. Sok sikert kívánok nekik!

D. L.: Mi a véleményed a nemzetközi, illetve hazai death metal színtérről? Fedeztél-e fel az utóbbi 4-5 évben olyan bandát/lemezt, amely komoly hatással volt rád?

H. S.: Vannak nagyon jó kiadványok, de egyik sem gyakorolt rám számottevő hatást. Azt látom, hogy olyan bandákat tartanak sokra, akik a régi témákat veszik elő, és azokat próbálják meg újszerű köntösben tálalni. Nekem ez annyira nem jön be, de tény, hogy vannak köztük ígéretes darabok. A technikás vonalat egyáltalán nem követem, mert nagyon elment egy szélsőséges irányba: nem nóták vannak, hanem egymásra pakolt riffek, témahalmozás, ami engem nem hoz lázba. A magyar szintér ugyan kicsi, de a tavalyi év nagyon jó volt, számos death metal anyag jelent meg: Angerseed, Age of Agony, Sin of God, Gutted – a rajongóknak nem lehet okuk panaszra.

D. L.: Milyen terveitek vannak még a Gutted-et illetően a közeljövőre?

H. S.: Külföldön és itthon is lesz pár koncertünk, de nem célunk, hogy minden hétvégén játsszunk valamilyen kocsmában. Aztán remélhetőleg szép lassan nekiállunk majd az ötödik lemeznek is, de az még nagyon messze van. 🙂

D. L.: Sanyi, köszönöm szépen a beszélgetést, sok sikert és minden jót kívánok!

H. S.: Én köszönöm a lehetőséget!

A szerző: Dávid László626 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*