EP-kre hangolódva – 2. rész

A tegnapi cikket folytatva, jöjjön még néhány album, kedvenceim a „nagylemeznél” rövidebb anyagok polcáról!

DREAM THEATER: A CHANGE OF SEASONS (1995)

Igazi ajándék Mike Portnoy-éktól ez a csaknem egyórás, nagylemez hosszúságú korong. Az „A oldalon” mindössze egyetlen szám, a „B-n” néhány feldolgozásnóta – akár ennyivel is elintézhetnénk, ha a 23 perces címadó dal nem lenne már maga is egy remekmű. Az interpretációk között pedig olyan emlékezetes tételek kaptak helyet, mint Elton John Love Lies Bleeding című lendületes darabja, a Deep Purple Perfect Strangers-ének élettel teli átdolgozása, vagy az a több mint 10 perces egyveleg, amellyel többek között a Queen, a Kansas, a Journey és a Genesis szellemiségét idézik meg.

BLACK SABBATH: THE END (2016)

Nem elég, hogy 35 év (!) kihagyást követően új stúdióalbumot adott ki az Ozzy-Tony Iommi-Geezer szentháromság, tavaly év elején – a világ körüli búcsúturnéra való hangolásként egy EP-t is megjelentettek, rajta négy addig kiadatlan dallal és ugyanennyi koncertfelvétellel. Természetesen az előbbiek az érdekesebbek, közülük is elsősorban a Season of the Dead, ami a 13-on is simán rajta lehetett volna. (Na jó, a Cry All Night is.)

ANTHRAX: PENIKUFESIN (1989)

A State of Euphoria lemez „oldalkocsija”, rajta egy kötelező dal az albumról (Now It’s Dark), az Antisocial francia nyelvű verziója és négy feldolgozás, amelyek közül nálam a Sex Pistols által híressé tett Friggin’ in the Riggin’ és az instrumentális Pipeline a favorit. A csapat két évvel korábbi EP-je, az I’m the Man sem rossz anyag (különösen a Black Sabbath-feldolgozás nem az!), de az alapvetően szórakoztató címadó dalból két változat is sok lett volna, nemhogy három.

ALICE IN CHAINS: JAR OF FLIES (1994)

Már az 1992-es Sap EP is kellemes meglepetés volt: négy lírai nóta a Heart-es Ann Wilson és a Soundgarden „mikrofonista” Chris Cornell vendégszereplésével. A Jar of Flies-on alaphangulatként megmaradt a borongós líra, műfajilag azonban jóval sokszínűbb elődjénél. Hogy csak a közepétől soroljam: a tempós No Excuses-t a vonósokkal díszített, instrumentális Whale & Wasp követi; azt Jerry Cantrell-ék egyik legszebb lassúja, a szájharmonikás Don’t Follow; majd az anyag a bárzeneszerű Swing on This-szel zárul. A fél-akusztikus dalokkal a csapat némileg eltávolodik a Dirt harapósabb hangzásától és megelőlegezi a harmadik album (Alice in Chains) elvontságát, melankóliáját.

MANOWAR: THUNDER IN THE SKY (2009)

Úgy sejtem, a hatszámos korong a Gods of War és a The Lord of Steel című albumok megjelenése közötti 5 évet volt hivatva lerövidíteni. A The Crown and the Ring metálverziója mellett 5 új dalt, gyakorlatilag egy fél nagylemezt kapunk, ráadásul remek számokat, amelyek közül nekem a God or Man a kedvencem.

További EP-k:

Acid Reign: Moshkinstein (Mini album, 1988)
Agent Steel: Mad Locust Rising (1986)
Alice in Chains: Sap (1992),
Anthrax: I’m the Man (1987)
Baroness: First (2004)
Baroness: Second (2005)
Danzig: Thrall: Demonsweatlive (1993)
Destruction: Mad Butcher (1987)
Destruction: Sentence of Death (1984)
Fear Factory: Fear is the Mindkiller (1993)
Heretic: Torture Knows No Boundary (1986)
Kyuss: Kyuss/Queens of the Stone Age (1997)
Living Death: Watch Out! (1985)
Living Death: Back to the Weapons (1986)
Marilyn Manson: Smells Like Children (1995)
Metallica: Beyond Magnetic (2011)
Mordred: Vision (1992)
Nuclear Assault: The Plague (1987)
Overkill: Fuck You! (1987)
Sacred Reich: Surf Nicaragua (1988)
Sepultura: Bestial Devastation (1985)
Slayer: Haunting the Chapel (1984)
Ugly Kid Joe As Ugly as They Wanna Be (1991)
Satöbbi, satöbbi…

A szerző: Coly774 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*