EP-kre hangolódva – 1. rész

Maxi single, EP, mini LP – sokáig nem vettem a fáradtságot, hogy megtudjam, miben is különböznek egymástól ezek az albumformátumok. Amiben biztos voltam, hogy rövidebbek, mint egy normál sorlemez.

Nemrégiben utánanéztem: a maxi a hagyományos, kétszámos kislemeznél több (3-4) dalt tartalmazó anyag, a mini LP pedig nagylemezként számon tartott, de annál rövidebb és olcsóbb kiadvány. Ám manapság mintha ezeket (különösen az utóbbit) egyre kevésbé emlegetnék, és a kis- és a nagylemez közötti űrt az extended play (EP, meghosszabbított játékidejű kislemez, „középlemez”) formátum töltené ki.

Angliában hivatalosan is meghúzták a határt az EP és a nagylemez között: előbbinek a legalább négy dalt tartalmazó (nem számolva az elhangzó nóták esetleges alternatív verzióit), maximum 25 perc játékidejű album számít. Az Egyesült Államokban pedig hivatalosan azt a kiadványt nevezik EP-nek, amelyen 3-5 dal hallható, és a hossza nem éri el a 30 percet.

Ami e kiadványok esetében erény, ha csupa új számot vagy feldolgozásokat, maximum olyan koncertfelvételeket tartalmaznak, amelyek többet adnak, mint a stúdióváltozat. Az alábbiakban – nagyjából tetszési sorrendben – néhány kedvencemet mutatom be ebből a kategóriából. Valószínűleg számotokra sem lesznek ismeretlenek. 🙂

SATAN: INTO THE FUTURE (1986)

Mindössze négy dal, mégis vitán felül a csapat legjobb teljesítménye. Eszenciája mindannak, amit a Satan műfajilag képvisel, amire az együttes a legjobb pillanataiban képes. Az általuk játszott minőségi heavy metalt Michael Jackson éneke (nem AZÉ a Michael Jacksoné!), Steve Ramsey és Russ Tippins gitározása határozza meg. A számokat nem elemezném külön, legyen elég annyi: mintha egy egyébként is kiváló album legjobb dalaiból készült válogatást hallanánk.

HELLOWEEN: HELLOWEEN (1985)

Bár én ezt az EP-t csak a Walls of Jericho albumot követően ismertem meg, ettől függetlenül ez a német csapat bemutatkozó anyaga. És micsoda bemutatkozás! Az itt hallható 5 nóta tulajdonképpen az első nagylemez felvezetése, megelőlegezése, s bár a hangzásuk némileg gyengébb, mint a Ride the Sky-é és társaié, zeneileg nagyot ütnek az olyan darabok, mint a Starlight vagy a Murderer – persze itt mind az öt dalt felsorolhatnám. Hibátlan anyag!

METALLICA: THE $5.98 E.P.: GARAGE DAYS RE-REVISITED (1987)

Bár már az 1984-es Jump in the Fire maxin helyet kaptak az első feldolgozásnóták, ez volt az első anyag, amelyet James-ék teljes egészében az elődök, példaképek előtti tiszteletadásnak szenteltek. Az 5 (valójában 6) szám között hallhatunk igazi telitalálatot, de olyat is, amit eredetiben nem biztos, hogy meghallgatnánk. Kedvenceim – most már három évtizede – a Helpless és a Last Caress című dalok.

(folyt. köv.)

A cikk szerzője: Coly851 további cikk
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*