EP-kre hangolódva – 1. rész

Maxi single, EP, mini LP – sokáig nem vettem a fáradtságot, hogy megtudjam, miben is különböznek egymástól ezek az albumformátumok. Amiben biztos voltam, hogy rövidebbek, mint egy normál sorlemez.

Nemrégiben utánanéztem: a maxi a hagyományos, kétszámos kislemeznél több (3-4) dalt tartalmazó anyag, a mini LP pedig nagylemezként számon tartott, de annál rövidebb és olcsóbb kiadvány. Ám manapság mintha ezeket (különösen az utóbbit) egyre kevésbé emlegetnék, és a kis- és a nagylemez közötti űrt az extended play (EP, meghosszabbított játékidejű kislemez, „középlemez”) formátum töltené ki.

Angliában hivatalosan is meghúzták a határt az EP és a nagylemez között: előbbinek a legalább négy dalt tartalmazó (nem számolva az elhangzó nóták esetleges alternatív verzióit), maximum 25 perc játékidejű album számít. Az Egyesült Államokban pedig hivatalosan azt a kiadványt nevezik EP-nek, amelyen 3-5 dal hallható, és a hossza nem éri el a 30 percet.

Ami e kiadványok esetében erény, ha csupa új számot vagy feldolgozásokat, maximum olyan koncertfelvételeket tartalmaznak, amelyek többet adnak, mint a stúdióváltozat. Az alábbiakban – nagyjából tetszési sorrendben – néhány kedvencemet mutatom be ebből a kategóriából. Valószínűleg számotokra sem lesznek ismeretlenek. 🙂

SATAN: INTO THE FUTURE (1986)

Mindössze négy dal, mégis vitán felül a csapat legjobb teljesítménye. Eszenciája mindannak, amit a Satan műfajilag képvisel, amire az együttes a legjobb pillanataiban képes. Az általuk játszott minőségi heavy metalt Michael Jackson éneke (nem AZÉ a Michael Jacksoné!), Steve Ramsey és Russ Tippins gitározása határozza meg. A számokat nem elemezném külön, legyen elég annyi: mintha egy egyébként is kiváló album legjobb dalaiból készült válogatást hallanánk.

HELLOWEEN: HELLOWEEN (1985)

Bár én ezt az EP-t csak a Walls of Jericho albumot követően ismertem meg, ettől függetlenül ez a német csapat bemutatkozó anyaga. És micsoda bemutatkozás! Az itt hallható 5 nóta tulajdonképpen az első nagylemez felvezetése, megelőlegezése, s bár a hangzásuk némileg gyengébb, mint a Ride the Sky-é és társaié, zeneileg nagyot ütnek az olyan darabok, mint a Starlight vagy a Murderer – persze itt mind az öt dalt felsorolhatnám. Hibátlan anyag!

METALLICA: THE $5.98 E.P.: GARAGE DAYS RE-REVISITED (1987)

Bár már az 1984-es Jump in the Fire maxin helyet kaptak az első feldolgozásnóták, ez volt az első anyag, amelyet James-ék teljes egészében az elődök, példaképek előtti tiszteletadásnak szenteltek. Az 5 (valójában 6) szám között hallhatunk igazi telitalálatot, de olyat is, amit eredetiben nem biztos, hogy meghallgatnánk. Kedvenceim – most már három évtizede – a Helpless és a Last Caress című dalok.

(folyt. köv.)

A szerző: Coly811 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*