Csajok a csúcson – 2. rész

Alia O'Brian, a Blood Ceremony énekesnője

A tegnap este megkezdett téma folytatása, hét rövid tételben. Girl power a rockzenében, ahogy én szeretem.

EVIL STIG (JOAN JETT AND THE GITS): EVIL STIG (1995)

A The Gits nevű amerikai punk-rock banda mindössze két nagylemezt jelentetett meg énekesnőjével, Mia Zapatával, akit 1993-ban – 28 éves korában – megerőszakoltak és meggyilkoltak. Az ezt követő jótékonysági koncertsorozatra a The Gits zenészei a rock and roll koronázatlan királynőjét, Joan Jett-et igazolták le énekesnek, majd vele rögzítettek egy közönségzajokkal még hangulatosabbá tett stúdióalbumot, amelyen a The Gits legnagyobb slágerei (Sign of the Crab, Whirlwind, Second Skin stb.) mellett punkosan újragondolt Joan Jett-dalok is helyet kaptak.

A The Gits tagjai – már Joan Jett-tel

DRAIN: HORROR WRESTLING (1996)

Minden egyéb körülírás helyett: az Alice in Chains női kiadásban. A svéd kvartett nem szégyelli használni az egyszer már bevált receptet, Maria Sjöholm nagyon jól énekel, az I Don’t Mind, a Serve the Shame vagy a Crack the Liar’s Smile nagy slágerek, az 1988-as újrakiadásra bónuszként felkerült Motörhead-átirat, az Ace of Spades grunge-változata pedig finoman szólva is meghökkentő.

THE GATHERING: NIGHTTIME BIRDS (1997)

Bár a How to Measure a Planet? elszállós hangulatát is szeretem, számomra egyértelműen a Nighttime Birds a holland csapat legjobb lemeze. Talán itt vannak a leginkább egyensúlyban a súlyosabb gitártémák, a zongorás-ambientes részek és Anneke van Giersbergen varázslatos éneke. És persze ezen a korongon hallható az együttes – szerintem – legnagyobb slágere, a Third Chance is.

LANA LANE: QUEEN OF THE OCEAN (1999)

„Első számú hangszere: a hangja” – állítja magáról, és írták róla. Az amerikai énekesnő nemcsak saját lemezein, hanem vendégszereplései (Ayreon, Gary Hughes, Erik Norlander) alkalmával is bizonyítja ezt. Én a fenti lemez révén találkoztam vele először, és talán éppen ezért ez az anyaga áll hozzám a legközelebb. Lana Lane muzsikája dallamos, progresszív rockzene, ezen a korongon olyan emlékezetes számokkal, mint a Night Falls, a Frankenstein Unbound, a Rainbow’s End, vagy a Through the Rain.

Lana Lane


BLOOD CEREMONY: BLOOD CEREMONY (2008)

A kanadai együttes pszichedelikus rockzenét játszik a ’60-as évek végén, ’70-es évek elején alkotó nagy elődök stílusában. Zenéjük meghatározó eleme az énekesnő, Alia O’Brien fuvola- és orgonajátéka, amelyek okán a kritikusok gyakran emlegetik velük kapcsolatban a „Jethro Sabbath” és a „folkos Black Sabbath” meghatározásokat. Dalaik témáit a fekete mágiából és a horrorfilmekből merítik. Bemutatkozó albumukról különösen a Master of Confusion, a Children of the Future és a Hymn to Pan című tételeket ajánlom az érdeklődők figyelmébe.

JEX THOTH: JEX THOTH (2008)

Az amerikai Jex Thoth (amely nemcsak egy zenekar, hanem az énekesnő, Jessica Bowen művészneve is) muzsikája valahol a The Nymphs-é és a Blood Ceremony-é közé helyezhető. Pszichedelikus doom-ot játszanak, amit itt-ott orgonajáték színesít, dalszövegeik az okkultizmus témáját járják körül. Legfőbb hatásaik között olyan zenekarok találhatók, mint a Black Sabbath (már megint!), illetve az Amon Düül II (ha mond ez a név bárkinek is valamit, nekem igen). 2008-as bemutatkozó albumuk különleges színfoltja a négytételes, bő negyedórás Equinox Suite.

Jessica Bowen aka Jex Thoth

THE DEVIL’S BLOOD: THE TIME OF NO TIME EVERMORE (2009)

Végezetül még egy debütalbum, a hollandiai illetőségű, okkult rockot játszó The Devil’s Blood-tól, akikről sajnos már csak múlt időben beszélhetünk. A csapatot a Lemouchi testvérek – a gitáros Selim és az énekes Farida – alapították, három nagylemezt adtak ki, mielőtt Selim 33 évesen, 2014-ben öngyilkosságot követett volna el. Farina telt, erős hangon énekel, a dalok inkább kellemesek, mint félelmetesek (a koncertfotóikat azért nem mutatnám meg kiskorúaknak). Az album két csúcspontja számomra az I’ll Be Your Ghost, illetve a Christ Or Cocaine című nóták.

A Lamouchi testvérek

Ui.: Szívesen veszek tőletek további neveket, ahol énekesnő áll a rock/metal banda mikrofonja mögött. A többségüket valószínűleg ismerni fogom, de hátha akad köztük meglepetés is. 🙂

A szerző: Coly796 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*