Rock ’N’ Roll Radio

Időutazásra hívlak, kedves olvasó, az 1980-as évekbe, a hazai heavy metal élet hőskorába. Teszem mindezt azért, hogy megoszthassak veled néhány korabeli relikviát. Furcsa belegondolni, hogy ha 25-26 évesnél fiatalabb vagy, nem is éltél még akkor, amikor az alább leírtak történtek, és amikor mi fanzine-újságírással foglalkoztunk. Ha nem múltál még el 35, a ’80-as években és a ’90-es évek legelején nem Manowart vagy King Diamondot hallgattál, hanem óvodai- és iskolai dalokat énekeltél.

A Metallicát a Black vagy a Load albummal szeretted (vagy nem szeretted) meg, az Anthrax énekese számodra John Bush volt és a „te idődben” egy csomó zenész már rövid hajjal (vagy éppen kopaszon) tolta a metált. Furcsa lehet számodra egy olyan világról olvasni, ahol nemhogy internet nem volt, de a CD-vel mint hanghordozóval is még csak ismerkedtünk.

A rendszerváltást megelőzően a rockzene és a vele kapcsolatos információk is csupán egy nagyon szűk csatornán keresztül jutottak el hozzánk. Az ifjúsági hetilapok időnként közöltek egy-egy fotót, egyoldalas „posztert” az aktuális sztárbandákról (lásd a mellékelt képeket), a tévében meglepő módon leadtak egy-egy koncertrészletet, például az Iron Maidentől vagy a Judas Priesttől (a Breaking the Law általam máig legjobbnak tartott változatát is itt láttam-hallottam), ám a legtartalmasabb bőségszarunak a rádió bizonyult.

A Petőfi adó hétfőnkénti, 2-től 5-ig tartó kívánságműsorában (vezette Takács Marika és Gálvölgyi János) gyakorlatilag bérelt helyük volt az olyan daloknak, mint az Accept Metal Heart-ja, a Scorpions Coming Home-ja, a Twisted Sister We’re Not Gonna Take It-je, a Van Halen Jump-ja vagy a Europe Final Countdown-ja.

Később önálló, rockzenei tematikájú műsorok is indultak. Előbb a Bartókon (szombatonként 14.05-től) a Göczey Zsuzsa által szerkesztett Lemezbörze helyett, majd a Petőfin a Gurály László nevével fémjelzett A heavy metal kedvelőinek, amelyekben egész rocklemezeket adtak le (Göczey Rusht, Uriah Heep-et, Scorpionst, Yngwie J. Malmsteent, Michael Schenker Group-ot, utóbbi pedig Metallicát, Grave Diggert és társaikat).

Mindez előrelépés volt Komjáthy György rockzenei félóráival szemben, amelyekből ugyan különlegességeket, számunkra akkoriban még ismeretlen muzsikákat vehettünk fel (Mötley Crüe-t, Tokyo Blade-et, Wendy O. Williamst, Twisted Sistert, W.A.S.P.-ot), de soha nem a teljes lemezt, csupán annyit, ahány szám belefért a 30 percbe. Komjáthy, ha úgy adódott, simán lekeverte az utolsó dalt, és a számcímeket, kollégáihoz hasonlóan, ő is magyarra lefordítva sorolta el.

A szerző: Coly521 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*